A felperes záró beadványa: semmis örökbefogadás, erőszakos asszimiláció és folyamatos jogsértés — 2026. január 12.

A beadvány kelte a 26. és 75. oldalon 2026. január 12.; a CSR december 22-i válaszára reagál. Az esemény e keltezést követi, külön benyújtási dátum nem következik belőle.

## Forrásoldal 26 ### XIII. MELLÉKLETEK — AZ ÁTTEKINTHETŐSÉG ÉRDEKÉBEN **Megjegyzés:** a következő mellékleteket korábban már benyújtották a bíróságnak a keresettel és/vagy korábbi beadványokkal. Itt az áttekinthetőség érdekében sorolom fel őket; fizikailag nem csatolom ismét, hacsak a bíróság másként nem rendelkezik. 1. **Születési anyakönyvi kivonat, KJ-8/MKR 2512/1974** — az anya nemzetisége és a bejegyzés állapota. Már benyújtottam a 2025. október 27-i felperesi beadvány mellékleteként; itt nem csatolom ismét, hanem kifejezetten hivatkozom rá. 2. **Az Újvidéki Községi Bíróság O.196/79 iratanyaga**, a már benyújtott részekben: - az 1979. november 23-i végzés; - az 1979. március 19-i jegyzőkönyv; - az 1979. július 20-i levél. Ezeket már csatoltam a 2025. június 30-i felperesi beadványhoz; itt nem csatolom ismét, hanem kifejezetten hivatkozom rájuk. 3. **A P-1642/76 iratanyag** — válóper Lakatos Pál apaságának elismerésével. Már benyújtottam a 2025. október 27-i felperesi beadvány mellékleteként; itt nem csatolom ismét, hanem kifejezetten hivatkozom rá. 4. **A Gž 11/80 fellebbezési ügy**, a fellebbezési eljárás azon részei, ameddig Milivoj Miletić kikerül az örökösök köréből — nem a teljes fellebbezési irat, hanem az ügy számára jogilag fontos folyamat. Már benyújtottam a bíróságnak 1. mellékletként; itt nem csatolom ismét, hanem kifejezetten hivatkozom rá. 5. **Az alperes 2025. december 22-i, 560-111-1/2024 számú beadványa.** Alperesi beadványként már a bírósági iratanyagban szerepel; ebben a beadványban csak elemzem és idézem tartalmát, újbóli csatolás nélkül. **2. melléklet:** Vera Radovanović szociális munkás kézírása és az itt hivatkozott releváns feljegyzés/kapcsolatkövetési lap pontos szövegének rekonstrukciója — olvasható átirata. 6. **Az 1984. január 10-i pszichológusi szakvélemény Periša és Gorgina Petrović házaspárról.** Már benyújtottam a bíróságnak az eredeti fénymásolatával és az olvasást megkönnyítő OCR-átirattal; itt nem csatolom ismét, hanem kifejezetten hivatkozom rá. **3. melléklet:** az 1984. január 10-i pszichológusi szakvélemény Periša és Gorgina Petrović házaspárról — az eredeti fénymásolata és az olvasást megkönnyítő OCR-átirat. Kragujevac, **2026. január 12.** A felperes, Hivatalos vezeték- és keresztnév: **Milan Petrović** ____________________________

A bevezető kifejezetten a CSR 2025. december 22-i, 560-111-1/2024 számú beadványát azonosítja. A felperes részletes válasza e két eredeti oldallal és kapcsolt archívumával vethető össze.

## Forrásoldal 1 **ÚJVIDÉKI ALAPFOKÚ BÍRÓSÁG** **Ügyszám: P2.1435/24** **FELPERES:** Milan Petrović (születési neve Milivoj Miletić), Kraljevačkog bataljona 110, Kragujevac **ALPERES:** Újvidék Város Szociális Munka Központja, Zmaj Ognjena Vuka 13, Újvidék ### A FELPERES BEADVÁNYA *(Az alperes 2025. december 22-i, 560-111-1/2024 számú beadványával kapcsolatban; a bizonyítási indítványok és a jogi indokolás kiegészítése)* ### I. BEVEZETÉS ÉS ELJÁRÁSI KERET Az alperes a 2025. december 22-i, 560-111-1/2024 számú beadványában bizonyos levéltári dokumentumokat nyújt be — a dosszié borítóját, a nevelőszülői kérdőívet, a családi elhelyezésről szóló szerződéseket és határozatokat, a kapcsolatkövetési lapot és a személyi törzslapot —, majd ezekből arra következtet, hogy: - gyermekként „szülői gondoskodás nélkül” voltam; - állítólag „egyetlen közeli rokon” sem akart gondoskodni rólam; - az örökbefogadás volt „a családjogi védelem legjobb formája”; - „az örökbefogadás létrehozásakor nem álltak fenn az érvénytelenítés okai”, és „minden összhangban volt az akkori előírásokkal”. Ugyanakkor az alperes továbbra sem teljesítette e bíróság valamennyi utasítását, különösen a következők benyújtását: - a hatáskör megszerzésének módjára vonatkozó teljes dokumentációt — „hogyan került a gyermek a hatáskörükbe” —, valamint - az 1979-es teljes örökbefogadás teljes iratanyagát, mégpedig: 1. a 2025. március 26-i tárgyalás jegyzőkönyvének és utasításainak, valamint 2. a 2025. november 26-i tárgyaláson hozott bírósági végzésnek — a 15 és 30 napos határidőknek — megfelelően. E beadvánnyal: 1. válaszolok az alperes 2025. december 22-i beadványában foglaltakra; 2. rámutatok a benyújtott dokumentáció szelektív és téves értelmezésére; 3. pontosítom a jogsértés természetét: az identitás elidegenítését, az erőszakos asszimilációt — elszerbesítést — és azt, hogy folyamatban lévő cselekményről van szó; 4. indítványozom, hogy a bíróság a kulcsfontosságú aktusok következetes be nem nyújtása miatt a vitatott kérdésekben alkalmazzon hátrányos bizonyítási következtetést. **Megjegyzés:** e beadvány ebben az eljárásban eljárási aktusként kerül benyújtásra, de a tények és az intézményi eljárás teljes bizonyítási rekonstrukciója érdekében is készült. A vitatott aktus következményei tartós jogsértést jelentenek, ezért az ítélet és az iratanyag tartalmának egyetlen tárgyalóterem keretein túl is jelentősége lesz.

Az utolsó jegyzőkönyv szerint Milan Petrović fenntart valamennyi beadványt és minden szóbeli, illetve írásbeli állítást. A kapcsolódó, 2026. január 12-i beadvány tartalmazza a semmisségről, az erőszakos asszimilációról és a történeti bizonyítékok láncolatáról szóló végső írásbeli érvelését. A fenntartó nyilatkozat ezt az érvelést a záró tárgyaláshoz kapcsolja.

A felperes kijelenti, hogy fenntartja a keresetet és az előterjesztett kereseti kérelmet, valamennyi állítását és valamennyi beadványát. További bizonyítási indítványa nincs. Indítványozza a tárgyalás berekesztését. Visszavon minden más, esetlegesen előterjesztett bizonyítási indítványt. Kifejezetten kijelenti, hogy fenntartja valamennyi eddig tett, szóbeli és írásbeli állítását.

A felperes a CSR novemberi és decemberi válaszát veti össze. A novemberi beadvány az örökbefogadási iratok elkülönített tárolását írja le; a levéltári keresésre vonatkozó közlés a november 26-i jegyzőkönyvtől külön azonosított.

## Forrásoldal 16 A tárgyi tartalmon túl már az alperes beadványának formája is mély problémát fed fel. Fejlécük ezt tartalmazza: > „Felperes: Újvidék Város Szociális Munka Központja > Alperes: Milan Petrović…” Vagyis még annak az eljárásnak a megindítása után is, amelyben én vagyok a felperes, az újvidéki CSR pedig az alperes, a CSR továbbra is „felperesként” írja be magát, engem pedig „alperesként”. Ez formálisan „gépelési hibának” tűnhet, tartalmilag azonban ugyanazt mutatja, ami az egész dossziéból kitűnik: a Központ úgy viselkedik, mintha identitásom és ügyem a tulajdona lenne, én pedig pusztán rendelkezésének tárgya lennék, még akkor is, amikor a bíróság előtt eljárásjogilag felperes vagyok. ### VIII. A KULCSFONTOSSÁGÚ BIZONYÍTÉKOK BE NEM NYÚJTÁSA ÉS HÁTRÁNYOS BIZONYÍTÁSI KÖVETKEZTETÉS E bíróság több utasítása ellenére — különösen a 2025. március 26-i és november 26-i tárgyalásról — az alperes továbbra sem nyújtotta be: - az 1979-es teljes örökbefogadás teljes iratanyagát — beleértve valamennyi belső aktust, véleményt, levelet, kézbesítési igazolást és a hagyatéki bírósággal folytatott kommunikációt —; - a gyermek gyámhatósági hatáskörbe kerülésének módjára vonatkozó, 1979. június 21. előtti — tehát az örökbefogadást megelőző — aktusokat, különösen az O.196/79 hagyatéki eljárással összefüggésben, amelyben a bíróság már 1979. március 19-én és július 20-án eljárt öröklési jogállásom ügyében. A kért aktusok benyújtása helyett az alperes: - a 2025. november 27-i beadványban egyrészt elismeri, hogy az archívum felkutatása „összetett munka”, és nem tudja, „hol mindenütt található”; - a 2025. december 22-i beadványban másrészt kijelenti, hogy az eddig benyújtott dokumentációból „vitathatatlanul” következik, hogy minden jogszerű volt. Ahogyan 2025. október 27-i beadványomban már részletesen megindokoltam, és a bíróság e kijelentéseket a további bizonyítási utasítások alapjaként elfogadta, a következőket indítványozom: - a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes az utasításokat nem teljesítette maradéktalanul; - a vitatott kérdésekben — a gyámhatóság 1979-es hatásköre, az örökbefogadási törvény 30. cikkében szereplő feltételek teljesülése, az O.196/79 hagyatéki eljáráshoz való viszony, a bírósággal folytatott kommunikáció, a kötelező szülői hozzájárulás stb. — alkalmazzon hátrányos bizonyítási következtetést, különösen arra tekintettel, hogy már benyújtottam: - a születési anyakönyvi kivonatot az anya horvát nemzetiségével; - az örökbefogadók házassági anyakönyvi kivonatát — szerb férfi/szerb nő —; - a P-1642/76 válóperes iratanyagot — Lakatos Pál apaságának elismerése —;

A fellebbezés megnevezi a 2026. január 12-i beadványt, összefoglalva a hagyaték, a gyermek státusza, Vera követési lapja, a második örökbefogadás és az 1984-es kedvezőtlen pszichológiai vélemény kapcsolatát. A teljes, 75 oldalas forrásból ellenőrizhető a válasz hiányára vonatkozó kifogás.

Az ítélet e kérdések egyikére sem ad valódi indokokat. Ehelyett a bíróság általános formulákat használ arról, hogy a gyámhatóság „az előzetes eljárásban megállapította” a feltételeket, és hogy a bíróság „kétséget kizáró módon” megállapította a jogszerűséget. Ezek nem ítéleti indokok, hanem puszta deklarációk. Különösen jelentős, hogy az elsőfokú bíróság a megtámadott ítélet indokolásába beemelte azt a tényt, hogy a felperest 1984-ben egy másik örökbefogadó házaspár újra örökbe fogadta, ám ezt a tényt jogilag nem magyarázta meg. Ezzel az elsőfokú bíróság olyan tényt emelt be saját indokolásába, amely megingatja saját következtetését az 1979. évi teljes örökbefogadás jogszerű és tartós létrehozásáról, majd ezt a tényt minden jogi elemzés nélkül hagyta. Az ilyen indokolás belsőleg ellentmondásos, és nem teszi lehetővé a megtámadott ítélet helyességének megfelelő felülvizsgálatát. #### 2. A bíróság nem válaszolt a felperes beadványokban előadott döntő állításaira Az eljárás során a 2025. június 30-i, a 2025. október 27-i és a 2026. január 12-i beadványaimban, valamint a 2025. október 15-i tárgyaláson tett vallomásomban pontosan, többszörösen és dokumentáltan felvetettem a jogvita döntő pontjait. A 2025. június 30-i beadványban különösen a hatáskör megszerzésének módját, a hagyatéki eljárás és az örökbefogadás közötti kapcsolatot, valamint azt a kérdést vetettem fel, hogy a teljes örökbefogadást azelőtt hajtották végre, hogy a szervnek világos jogalapja lett volna az ilyen eljárásra. A 2025. október 27-i beadványban részletesen megjelöltem, mely iratokat és aktusokat kell a bíróságnak beszereznie, miért relevánsak, és milyen jogi csomópontokat tisztáznak, különösen a P-1642/76. válóperes irattal, az O.196/79. hagyatéki irattal, a hatáskör, az anya, az apaság, az 1984. évi második örökbefogadás és az identitás kérdésével kapcsolatban. A 2026. január 12-i beadványban összekapcsoltam a hagyatéki eljárást, a gyermek jogállását, a gyámhatóság kérdését, a követési lapot, Vera Radovanović szerepét, az 1984. évi második örökbefogadást, a Petrović házaspárra vonatkozó kedvezőtlen pszichológusi véleményt és a jogellenes eljárás folytonosságát. Az ítéletből nem látszik, hogy e beadványok bármelyikére érdemben válaszolt volna mint az érvelés tartópillérét alkotó egészre. Nem tárja fel logikájukat, nem vitatja meg kulcspontjaikat, és nem cáfolja meg alapvető állításaikat, hanem megkerüli és formálisan elfedi őket. Ezzel megsértette azt a jogomat, hogy a bíróság ténylegesen döntsön az általam előadott állításokról, és ne pusztán formálisan vegye tudomásul őket. Az ítéletből az sem látszik, miért utasították el döntő állításaimat és mellékleteimet; csupán az látszik, hogy az alperes állításait és dokumentációját elfogadták. #### 3. Az ítélet nem mutatja a felperes által korábban már az ügyiratba helyezett mellékletek és bizonyítékok tényleges értékelését A beadványok állításain túl a döntő tények és az azokat alátámasztó bizonyítékok korábbi beadványaim és maga a keresetlevél mellékletei révén már fizikailag bekerültek az ügyiratba. Ez különösen az O.196/79. hagyatéki irat részeire, a Gž 11/80. fellebbezési eljárás részeire, a P-1642/76. válóperes iratra, az anyakönyvi kivonatokra és más mellékletekre vonatkozik, amelyekre kifejezetten hivatkoztam, és amelyeket konkrétan döntő jelentőségűként jelöltem meg a gyámhatóság hatáskörének, az apaság, az anya és a hozzájárulás kérdésének, valamint a hagyatéki eljárás és az örökbefogadás közötti kapcsolatnak a tisztázásához.

A felperes a november 26-i utasításokra hivatkozik. Az akkori jegyzőkönyv tartalmazza a válaszra adott 15 és az archívumra adott 30 napot, valamint a levéltári helyekről tett tényleges közlést.

## Forrásoldal 1 **ÚJVIDÉKI ALAPFOKÚ BÍRÓSÁG** **Ügyszám: P2.1435/24** **FELPERES:** Milan Petrović (születési neve Milivoj Miletić), Kraljevačkog bataljona 110, Kragujevac **ALPERES:** Újvidék Város Szociális Munka Központja, Zmaj Ognjena Vuka 13, Újvidék ### A FELPERES BEADVÁNYA *(Az alperes 2025. december 22-i, 560-111-1/2024 számú beadványával kapcsolatban; a bizonyítási indítványok és a jogi indokolás kiegészítése)* ### I. BEVEZETÉS ÉS ELJÁRÁSI KERET Az alperes a 2025. december 22-i, 560-111-1/2024 számú beadványában bizonyos levéltári dokumentumokat nyújt be — a dosszié borítóját, a nevelőszülői kérdőívet, a családi elhelyezésről szóló szerződéseket és határozatokat, a kapcsolatkövetési lapot és a személyi törzslapot —, majd ezekből arra következtet, hogy: - gyermekként „szülői gondoskodás nélkül” voltam; - állítólag „egyetlen közeli rokon” sem akart gondoskodni rólam; - az örökbefogadás volt „a családjogi védelem legjobb formája”; - „az örökbefogadás létrehozásakor nem álltak fenn az érvénytelenítés okai”, és „minden összhangban volt az akkori előírásokkal”. Ugyanakkor az alperes továbbra sem teljesítette e bíróság valamennyi utasítását, különösen a következők benyújtását: - a hatáskör megszerzésének módjára vonatkozó teljes dokumentációt — „hogyan került a gyermek a hatáskörükbe” —, valamint - az 1979-es teljes örökbefogadás teljes iratanyagát, mégpedig: 1. a 2025. március 26-i tárgyalás jegyzőkönyvének és utasításainak, valamint 2. a 2025. november 26-i tárgyaláson hozott bírósági végzésnek — a 15 és 30 napos határidőknek — megfelelően. E beadvánnyal: 1. válaszolok az alperes 2025. december 22-i beadványában foglaltakra; 2. rámutatok a benyújtott dokumentáció szelektív és téves értelmezésére; 3. pontosítom a jogsértés természetét: az identitás elidegenítését, az erőszakos asszimilációt — elszerbesítést — és azt, hogy folyamatban lévő cselekményről van szó; 4. indítványozom, hogy a bíróság a kulcsfontosságú aktusok következetes be nem nyújtása miatt a vitatott kérdésekben alkalmazzon hátrányos bizonyítási következtetést. **Megjegyzés:** e beadvány ebben az eljárásban eljárási aktusként kerül benyújtásra, de a tények és az intézményi eljárás teljes bizonyítási rekonstrukciója érdekében is készült. A vitatott aktus következményei tartós jogsértést jelentenek, ezért az ítélet és az iratanyag tartalmának egyetlen tárgyalóterem keretein túl is jelentősége lesz.

A március 26-i jegyzőkönyv megkülönbözteti a felperes CSR-hatáskörbe kerülésére vonatkozó kérelmét az alperes birtokában lévő örökbefogadási iratok átadását előíró rendelkezéstől. A két rész összevetése megakadályozza, hogy a szerző tágabb kérelme a bírósági utasítás szó szerinti szövegeként jelenjen meg.

## Forrásoldal 1 **ÚJVIDÉKI ALAPFOKÚ BÍRÓSÁG** **Ügyszám: P2.1435/24** **FELPERES:** Milan Petrović (születési neve Milivoj Miletić), Kraljevačkog bataljona 110, Kragujevac **ALPERES:** Újvidék Város Szociális Munka Központja, Zmaj Ognjena Vuka 13, Újvidék ### A FELPERES BEADVÁNYA *(Az alperes 2025. december 22-i, 560-111-1/2024 számú beadványával kapcsolatban; a bizonyítási indítványok és a jogi indokolás kiegészítése)* ### I. BEVEZETÉS ÉS ELJÁRÁSI KERET Az alperes a 2025. december 22-i, 560-111-1/2024 számú beadványában bizonyos levéltári dokumentumokat nyújt be — a dosszié borítóját, a nevelőszülői kérdőívet, a családi elhelyezésről szóló szerződéseket és határozatokat, a kapcsolatkövetési lapot és a személyi törzslapot —, majd ezekből arra következtet, hogy: - gyermekként „szülői gondoskodás nélkül” voltam; - állítólag „egyetlen közeli rokon” sem akart gondoskodni rólam; - az örökbefogadás volt „a családjogi védelem legjobb formája”; - „az örökbefogadás létrehozásakor nem álltak fenn az érvénytelenítés okai”, és „minden összhangban volt az akkori előírásokkal”. Ugyanakkor az alperes továbbra sem teljesítette e bíróság valamennyi utasítását, különösen a következők benyújtását: - a hatáskör megszerzésének módjára vonatkozó teljes dokumentációt — „hogyan került a gyermek a hatáskörükbe” —, valamint - az 1979-es teljes örökbefogadás teljes iratanyagát, mégpedig: 1. a 2025. március 26-i tárgyalás jegyzőkönyvének és utasításainak, valamint 2. a 2025. november 26-i tárgyaláson hozott bírósági végzésnek — a 15 és 30 napos határidőknek — megfelelően. E beadvánnyal: 1. válaszolok az alperes 2025. december 22-i beadványában foglaltakra; 2. rámutatok a benyújtott dokumentáció szelektív és téves értelmezésére; 3. pontosítom a jogsértés természetét: az identitás elidegenítését, az erőszakos asszimilációt — elszerbesítést — és azt, hogy folyamatban lévő cselekményről van szó; 4. indítványozom, hogy a bíróság a kulcsfontosságú aktusok következetes be nem nyújtása miatt a vitatott kérdésekben alkalmazzon hátrányos bizonyítási következtetést. **Megjegyzés:** e beadvány ebben az eljárásban eljárási aktusként kerül benyújtásra, de a tények és az intézményi eljárás teljes bizonyítási rekonstrukciója érdekében is készült. A vitatott aktus következményei tartós jogsértést jelentenek, ezért az ítélet és az iratanyag tartalmának egyetlen tárgyalóterem keretein túl is jelentősége lesz.

A szerző kifejezetten fenntartja az október 27-i beadványban foglalt jogfenntartásokat, és közli, hogy a kereseti kérelmet nem módosítja. A korábbi irat tartalmazza a teljes iratkérelmeket és fenntartott igényeket.

## Forrásoldal 22 - van-e joga a mai CSR-nek a gyermek identitásának és származásának tulajdonosaként viselkedni, és - a bíróság hallgatásával vállalja-e, hogy ebben bűnrészes legyen. ### XI. A KÁRTÉRÍTÉSHEZ ÉS TOVÁBBI ELJÁRÁSOKHOZ VALÓ JOG FENNTARTÁSA Teljes egészében fenntartom 2025. október 27-i beadványom IX., „A költségekhez és kártérítéshez való jog fenntartása” című fejezetét, a kereseti kérelem megváltoztatása nélkül: - fenntartom a jogot, hogy külön eljárásban vagyoni és nem vagyoni kár megtérítését kérjem; - fenntartom a jogot, hogy a teljes örökbefogadás teremtette akadály megszüntetése után eljárást indítsak az apaság megállapítására és az ehhez kapcsolódó anyakönyvi helyesbítésekre; - úgy vélem, az alperesnek kell viselnie e per költségeit, és a harmadik személyekkel — például örökösökkel — szembeni esetleges megtérítési igény kizárólag az alperes és e személyek viszonyának kérdése, nem a felperes terhe. Külön hangsúlyozom, hogy a jogellenes teljes örökbefogadásra és erőszakos adminisztratív asszimilációra épülő hamisított identitás közvetlen következményekkel járt életemre és testi épségemre. Mint papíron „belföldi” állampolgárként megalkotott személy, akinek a többségi identitást tulajdonították, az 1990-es évek háborúiban, az 1999-es háborút is beleértve, jogilag és ténylegesen ki voltam téve a sorkatonai szolgálat, a mozgósítás és a háborús rezsim kötelezettségeinek, éppen abban az államban, amely korábban meghamisította identitásomat. Ha magyar–horvát származásom, valós családi kapcsolataim és más jogrendekhez kötődésem lehetőségeinek igaz ismeretében nőttem volna fel, soha nem vállaltam volna önként, hogy ennek az államnak a katonája legyek, és hogy életemet háborúi erőforrásaként használják. Úgy vélem ezért, hogy minden olyan kötelezettség, amelyet az állam éppen e jogellenesen megalkotott identitásból vezetett le velem szemben — a katonai kötelezettséget és a háborús övezetbe vitelt is beleértve —, tartalmilag a teljes örökbefogadás és erőszakos asszimiláció semmis aktusára épült. E semmisségnek a kötelezettségekre gyakorolt jogi következményeit, valamint az életveszélybe sodrás miatt járó kártérítés terjedelmét és módját azokra a külön eljárásokra hagyom, amelyeket e per lezárása után fenntartom a jogot megindítani. **Indítvány a bíróságnak:** - Vegye tudomásul e beadványt, és csatolja az iratanyaghoz. - A korábbi utasításoknak megfelelően állapítsa meg, mely bizonyítékokat nem nyújtotta be az alperes, és e körben alkalmazzon hátrányos bizonyítási következtetést. - A döntés során alkalmazza a cselekmények idején hatályos jogot — Jugoszlávia 1974-es alkotmánya, Vajdaság SZAT 1976-os örökbefogadási törvénye, ICCPR, ICERD —, az alperes mai eljárását pedig — az iratok be nem nyújtását, a jogsértés tagadását, a jogellenes állapot fenntartását — a mai jog fényében értékelje: a Szerb Köztársaság 2006-os alkotmánya, kisebbségi törvények, a diszkrimináció tilalmáról szóló törvény és a releváns nemzetközi egyezmények. - Hozzon világos és teljesen megindokolt ítéletet, amely a tényekkel és dokumentumokkal egészükben néz szembe, nem az alperes szelektív idézésével.

Az 1979. március 19-i jegyzőkönyv a gyermeket Pál szüleinél helyezi el, és rögzíti Helena Uzelac közlését az apai elismerésről. Erre épül a felperes meglévő családi gondozásra vonatkozó érve.

## Forrásoldal 11 - hogy a horvátokkal szembeni soviniszta viszony és a magyar identitás eltörlése nem az 1990-es években kezdődött; - hanem már „csendes”, szociális, adminisztratív formában jelen volt, éppen annál a szervnél, amelynek a gyermeket védenie kellett volna. #### 7. Következtetés erre az eljárásra Vera Radovanović eljárása: - nőgyűlölő támadás a horvát anya ellen — szexuális és erkölcsi kizárással —; - a gyermek horvát és magyar identitásának soviniszta eltörlése; - a szolgáltatást igénybe vevő anya és a gyermek dehumanizálása, mintha a többségi családba átírandó „anyag” lennének. A mai CSR azzal, hogy védi: „minden az előírásokkal összhangban történt”, - elfogadja és „szakmailag méltóként” legitimálja ezt a diskurzust, s ezzel társfelelősséget vállal. E bíróság ezért nem hagyhatja figyelmen kívül e szókincs tartalmát: ma, 2024/2025/2026-ban, e bíróság előtt ismét aláírják, ezúttal Maja Petrović, Jelena Zorić és Katarina Stolić nevével. #### 8. A valótlanságok döntő bizonyítéka — az 1979. március 19-i bírósági jegyzőkönyv Annak döntő bizonyítékaként, hogy Vera Radovanović szociális munkás 1979. április 8-i jelentése — amelyre a gyermek elvételét alapozzák — a tényállás súlyos eltorzítása, ténylegesen hamisítvánnyal egyenértékű, csatolom az Újvidéki Községi Bíróság O.196/79 hagyatéki ügyében készült 1979. március 19-i jegyzőkönyvet. Mindössze húsz nappal azelőtt, hogy Vera Radovanović megnyitja a dossziét, és azt állítja, hogy a gyermek „elhanyagolt”, „szülői gondoskodás nélkül” van, és az anya „nem gondoskodik róla”, a bíróság előtt a következőket állapítják meg: 1. A család meghatalmazottja, Helena Uzelac ügyvéd kifejezetten kijelenti: > „…a kiskorú Milivoj jelenleg a nagymamánál és a nagypapánál, vagyis az örökhagyó szüleinél van.” Ez tárgyi bizonyíték arra, hogy a gyermek nem az utcán volt, és nem az anyjával csavargott, hanem apai nagyszülei házában gondoskodtak róla. 2. Ugyanez az ügyvéd megerősíti az apa identitását: > „…bíróság nem állapította meg, hogy az elhunyt az apa, de elismerte őt…” A család és a bíróság tehát tudja, hogy az apa elismerte a gyermeket. 3. A bíróság utasítja a Központot: > „Ezért … be kell szerezni a Szociális Munka Központjától gyám rendelését az érdekek képviseletére.”

Az 1. melléklet a már részben archivált hagyatéki fellebbezési eseménysort közli. E beadvány az 1980. április 18-i tárgyalás első oldalát és az 1981. február 4-i költség-/kifizetési iratot is tartalmazza; a régi archívum saját formájában elérhető marad.

## Forrásoldal 27 ### 1. MELLÉKLET **A Gž 11/80 (O.196/79) fellebbezési eljárás részei** Ez a melléklet az Újvidéki Felsőbíróság Gž 11/80 fellebbezési eljárásának e tárgyhoz fontos részeit tartalmazza, addig a pontig, amikor Milivoj Miletić kikerül az örökösök köréből az O.196/79 hagyatéki eljárásban. A melléklet szerkezete: - először a Gž 11/80 irat releváns részeinek fénymásolatai következnek, az eredetiben szereplő formában; - ezt követően a következő oldalakon ugyanezen részek kiírt szövege — átirata — olvasható, OCR-elemzés után, rövid technikai megjegyzésekkel kizárólag ott, ahol a kézírás vagy a nyomtatás nehezebben olvasható. Az átirat kizárólag az olvasást könnyíti meg, és nem változtatja meg az eredeti dokumentumok tartalmát.

Az ítélet azzal az általános állítással zárul, hogy a további fellebbezési indokokat értékelték. A 2026. január 12-i végső beadvány tartalmazza a korábbi részletes érveket és történeti mellékleteket a szülői helyzetről, a gyermekvédelmi iratról, a hozzájárulásról és az ütköző szerepekről; ezek összevethetők a ténylegesen adott indokolással.

A kifejtett okokból, és mivel a további fellebbezési indokok, amelyeket e bíróság szintén értékelt, nem befolyásolták a megtámadott ítélet helyességét és törvényességét, a polgári perrendtartásról szóló törvény 390. cikkének alkalmazásával a rendelkező részben foglaltak szerint döntött.

A 2. melléklet Vera Radovanović négy kézírásos kapcsolatkövetési lapját és a szerző átiratát tartalmazza. A meglévő teljes dosszié a tágabb összefüggést, a személyi törzslap hátoldalát és az anyai adatokat is megadja.

## Forrásoldal 63 ### 2. MELLÉKLET **Vera Radovanović kézírása — a 3871/79 kapcsolatkövetési lap és a szöveg rekonstrukciója** E melléklet Vera Radovanović szociális munkás kézírására vonatkozó dokumentációt tartalmaz a Miletić Milivoj ügyben — 3871/79 —: - először az eredeti kézírás fénymásolatai következnek: a kapcsolatkövetési lap és az ügy más kézzel írt feljegyzései; - ezt követően a következő oldalakon kiírt szöveg olvasható: a kézírás tartalmának OCR-elemzés — Google Gemini — után készült rekonstrukciója, megjegyzésekkel az eredetiben nehezen olvasható vagy részben bizonytalan részeknél. A szövegrekonstrukció: - nem változtatja meg a kézírás tartalmát; - csak tisztázza, pontosan mi áll a kézzel írt részekben; - a technikai megjegyzéseket — például „[olvashatatlan]”, „[valószínűleg … szerepel]” — világosan ilyenként jelöli. Ez a melléklet lehetővé teszi a bíróságnak, hogy közvetlenül összevesse az eredeti kézírást a tiszta átirattal, és könnyen kövesse a szókincset, a minősítéseket és a szociális munkás ügyvitelét.

A szerző azonosítja Vera Radovanović 1979. június 12-i ajánlását a Vasić házaspárról. A kapcsolt értékelési dosszié más szakvélemények mellett teszi ellenőrizhetővé ezt az ajánlást.

## Forrásoldal 6 - megállapítja, hogy a „Milivoj” név hallatán sírok; - utasítja a nevelőszülőt, hogy a rám kényszerített néven szólítson; - feljegyzi, hogy hamarosan „kijelentem, most Mišónak hívnak”; - a Vasić család általi teljes örökbefogadás eljárásába vezet, azzal a végső céllal, hogy Vasić Milan legyek. A Központ tehát saját hivatalos feljegyzéseiben rögzítette a gyermek pszichológiai előkészítésének teljes folyamatát eredeti nevének és identitásának eltörlésére. Ez nem semleges szociális beavatkozás, hanem a gyermek identitásának mérnöki átalakítása. ### Vera Radovanović szociális munkás szerepe és az összeférhetetlenség (1979–1984) A Központ önmagát terhelő eljárásának újabb szintjét mutatja, hogy ugyanaz a személy — Vera Radovanović szociális munkás és a gyámügyi részleg vezetője — ebben az ügyben egyidejűleg: - megalkotja az anyámról szóló narratívát, és vitatja apám apaságát; - konkrét örökbefogadókat ajánl kifejezetten az én számomra; - „eseti gyámnak” nevezik ki; - e minőségében hozzájárul a teljes örökbefogadáshoz; - majd néhány évvel később részt vesz az első örökbefogadó „hozzájárulásának” megrendezésében ugyanazon gyermek újabb örökbefogadásához. Az időrend vitathatatlan: - **1979. április 8.** — Vera Radovanović a 3871/79 kapcsolatkövetési lapját vezeti: anyámat „prostitúcióra, alkoholra és csavargásra hajlamosként” írja le, relativizálja Lakatos Pál apaságát — „apának adja ki magát” —, ugyanakkor feljegyzi, hogy Vizmeg Juliska nagynénémnél — apám lánytestvérénél — jól gondozott és rendezett vagyok, magatartási problémák nélkül. - **1979. június 12.** — szociális munkásként és a gyámügyi részleg vezetőjeként elkészíti Gospava és Milorad Vasić alkalmassági jelentését, amelyben a lakhatási, anyagi és „erkölcsi” feltételek alapján kifejezetten arra jut, hogy „VASIĆ GOSPAVÁNAK és MILORADNAK engedélyezzék a kiskorú MILIVOJ MILETIĆ örökbefogadását”. Már ekkor meghatározzák tehát, hogy éppen ez a házaspár fogadjon örökbe éppen engem. - **1979. június 20.** — az Up.03-506/79 határozat Vera Radovanovićot formálisan eseti gyámnak rendeli „a kiskorú Miletić Milivoj örökbefogadásához való hozzájárulás megadása céljából”. A személy, aki korábban már ajánlotta az örökbefogadást, most a gyermek érdekeinek „semleges” védelmezője lesz. - **1979. június 21.** — a gyámhatóság előtt felvett teljes örökbefogadási jegyzőkönyvben Vera Radovanović éppen ebben a minőségben, eseti gyámként jelenik meg, és hozzájárul a teljes örökbefogadáshoz; ezt követően megállapítják, hogy a jövőben Vasić Milan lesz a nevem. - **1984. szeptember 12.** — az újvidéki CSR szociális munkásaként jegyzőkönyvet készít az első örökbefogadó, Milorad Vasić „hozzájárulásáról” a kiskorú Vasić Milan örökbefogadásához. Ebben az aktusban az első örökbefogadót ténylegesen apaként kezelik, aki „örökbe adja a fiát”, noha 1979-ben már egyszer teljesen örökbe fogadtak; ugyanaz a tisztviselő így aktívan részt vesz ugyanazon gyermek jogellenes második örökbefogadásában is.

Az 1979. június 21-i jegyzőkönyv azonosítja a hozzájárulás szerepét és az abból következő Vasić Milan nevet. A szerző Vera halmozott funkcióiról szóló érvét közvetlenül az eredeti örökbefogadási aktushoz köti.

## Forrásoldal 6 - megállapítja, hogy a „Milivoj” név hallatán sírok; - utasítja a nevelőszülőt, hogy a rám kényszerített néven szólítson; - feljegyzi, hogy hamarosan „kijelentem, most Mišónak hívnak”; - a Vasić család általi teljes örökbefogadás eljárásába vezet, azzal a végső céllal, hogy Vasić Milan legyek. A Központ tehát saját hivatalos feljegyzéseiben rögzítette a gyermek pszichológiai előkészítésének teljes folyamatát eredeti nevének és identitásának eltörlésére. Ez nem semleges szociális beavatkozás, hanem a gyermek identitásának mérnöki átalakítása. ### Vera Radovanović szociális munkás szerepe és az összeférhetetlenség (1979–1984) A Központ önmagát terhelő eljárásának újabb szintjét mutatja, hogy ugyanaz a személy — Vera Radovanović szociális munkás és a gyámügyi részleg vezetője — ebben az ügyben egyidejűleg: - megalkotja az anyámról szóló narratívát, és vitatja apám apaságát; - konkrét örökbefogadókat ajánl kifejezetten az én számomra; - „eseti gyámnak” nevezik ki; - e minőségében hozzájárul a teljes örökbefogadáshoz; - majd néhány évvel később részt vesz az első örökbefogadó „hozzájárulásának” megrendezésében ugyanazon gyermek újabb örökbefogadásához. Az időrend vitathatatlan: - **1979. április 8.** — Vera Radovanović a 3871/79 kapcsolatkövetési lapját vezeti: anyámat „prostitúcióra, alkoholra és csavargásra hajlamosként” írja le, relativizálja Lakatos Pál apaságát — „apának adja ki magát” —, ugyanakkor feljegyzi, hogy Vizmeg Juliska nagynénémnél — apám lánytestvérénél — jól gondozott és rendezett vagyok, magatartási problémák nélkül. - **1979. június 12.** — szociális munkásként és a gyámügyi részleg vezetőjeként elkészíti Gospava és Milorad Vasić alkalmassági jelentését, amelyben a lakhatási, anyagi és „erkölcsi” feltételek alapján kifejezetten arra jut, hogy „VASIĆ GOSPAVÁNAK és MILORADNAK engedélyezzék a kiskorú MILIVOJ MILETIĆ örökbefogadását”. Már ekkor meghatározzák tehát, hogy éppen ez a házaspár fogadjon örökbe éppen engem. - **1979. június 20.** — az Up.03-506/79 határozat Vera Radovanovićot formálisan eseti gyámnak rendeli „a kiskorú Miletić Milivoj örökbefogadásához való hozzájárulás megadása céljából”. A személy, aki korábban már ajánlotta az örökbefogadást, most a gyermek érdekeinek „semleges” védelmezője lesz. - **1979. június 21.** — a gyámhatóság előtt felvett teljes örökbefogadási jegyzőkönyvben Vera Radovanović éppen ebben a minőségben, eseti gyámként jelenik meg, és hozzájárul a teljes örökbefogadáshoz; ezt követően megállapítják, hogy a jövőben Vasić Milan lesz a nevem. - **1984. szeptember 12.** — az újvidéki CSR szociális munkásaként jegyzőkönyvet készít az első örökbefogadó, Milorad Vasić „hozzájárulásáról” a kiskorú Vasić Milan örökbefogadásához. Ebben az aktusban az első örökbefogadót ténylegesen apaként kezelik, aki „örökbe adja a fiát”, noha 1979-ben már egyszer teljesen örökbe fogadtak; ugyanaz a tisztviselő így aktívan részt vesz ugyanazon gyermek jogellenes második örökbefogadásában is.

A 3. melléklet az 1984. január 10-i pszichológusi véleményt és átiratát közli. A meglévő teljes értékelési csomag az örökbefogadás elutasítására és a nevelőszülői gondozásra vonatkozó ajánlás eredeti összefüggését adja.

## Forrásoldal 72 ### 3. MELLÉKLET A Kragujevaci Szociális Munka Központ pszichológusának 1984. január 10-i vizsgálati megállapítása és véleménye Periša és Gorgina Petrović házaspárról — az eredeti irat fénymásolata és a könnyebb olvasást szolgáló OCR-átirat.

Ez szerkesztői összevetés a szerző végső beadványával, amely a származás, a hozzájárulás és a történeti iratok ellentmondásait vitatja. Az ítélet itt az okiratok hitelességének mércéjét és a felperes egyező vallomásrészeinek elfogadását indokolja. A kapcsolat megmutatja azokat a konkrét érveket, amelyekkel ez az indokolás összevethető; a szerző következtetéseit nem tulajdonítja az ítéletnek.

A bíróság teljes egészében elfogadta a benyújtott írásbeli dokumentációt, mert azt az arra felhatalmazott, szakképzett személyek készítették és adták ki, ezért nem volt oka kételkedni hitelességében. A bíróság az Újvidék anyakönyvi körzetében vezetett, 1974. évi 2512. sorszámú születési anyakönyvi kivonat és a Miletić Cvita felkutatására irányuló eljárásban készült, 2005. március 9-i szociális munkási jelentés alapján állapította meg, hogy a felperes 1974. június 28-án született Újvidéken, Milivoj Miletić néven, biológiai anyja pedig Cvita Miletić, aki 1931. március 23-án született Bila Vlaka faluban, Benkovac mellett, a Horvát SZK területén. A Miletić Milivoj névre szóló, 3871/79 számú kapcsolattartási és esetmunka-lap alapján állapította meg, hogy a felperes születése után rövid ideig anyjánál élt, aki aztán elhagyta, majd a felperes Lakatos Pálnál élt. Azt a tényt, hogy **bíróság soha nem állapította meg, hogy Pavle Lkatoš a felperes apja volt**, a bíróság a felperes vallomása alapján állapította meg, amit a benyújtott írásbeli dokumentáció is alátámasztott. Az Újvidéki Szociális Védelmi Önigazgatási Érdekközösség 1979. április 16-i, Up-03-335/79 számú határozatának, az 1979. június 21-i, Up.03-507/79 számú teljes örökbefogadási jegyzőkönyvnek és az Újvidéki Szociális Védelmi Önigazgatási Érdekközösség 1979. június 21-i, Up.03-507/79 számú határozatának tartalmát e dokumentumok felolvasásával állapította meg. Az Újvidék község 1962. évi 1. sorszámú házassági anyakönyvi kivonata alapján állapította meg, hogy Vasić Milorad és Tomić Gospava 1962. január 21-én Péterváradon házasságot kötöttek, és Gospava a házasságkötéskor felvette a Vasić családnevet. Az Újvidéki Községi Bíróság 1979. június 5-i, Kr.II1353/79 számú igazolásának, az Újvidéki Községi Bíróság 1979. június 5-i, Kr.II1354/79 számú igazolásának, a „Novograp” 1979. június 6-i, 02-17/243 számú igazolásának, az 1979. június 4-i, 805. nyilvántartási számú orvosi igazolásnak és az 1979. június 11-i, 9/7. nyilvántartási számú orvosi igazolásnak a tartalmát e dokumentumok felolvasásával állapította meg. Cvetko Ratković pszichológus 1979. június 19-i véleményének, Vera Radovanović szociális munkás 1979. június 12-i jelentésének és Milosava Gudelj pedagógus 1979. június 18-i jelentésének tartalmát e dokumentumok felolvasásával állapította meg. Az Újvidék anyakönyvi körzetében vezetett, 1979. évi 2463. sorszámú születési anyakönyvi kivonat felolvasásával állapította meg, hogy Újvidék Város Szociális Munka Központjának 1984. szeptember 26-i, Up.02-987/84 számú jegyzőkönyve alapján a felperest Petrović Periša és Petrović Georgina, született Miljković fogadta örökbe, és megállapították, hogy a továbbiakban az örökbefogadók Petrović családnevét viseli. A bíróság értékelte a felperes peres félként tett vallomását, és azt azokban a részeiben fogadta el, amelyek relevánsak e jogvita eldöntéséhez, valamint amelyek összhangban állnak a bíróság által hitelt érdemlőnek tekintett bizonyítékokkal.

A januári beadvány szerkesztői összehasonlítás a szerző identitási és intézményi felelősségi érvelésének folytonosságához. A kapcsolat nem állítja, hogy a felülvizsgálat ezen az oldalon kifejezetten megnevezi azt a beadványt.

A felperes nem azért tudta meg származásának igazságát, mert az állam lehetővé tette az általa okozott identitásbeli törés hatékony feltárását, hanem saját, többéves személyes nyomozása és a szétszórt családi, levéltári és bírósági nyomok összekapcsolása révén. Ezért az identitáshoz való jog mai sérelme ebben az ügyben nem csupán a származás történelmi eltitkolásában áll. Abban is áll, hogy a hazai bíróságok a felperes eredeti identitásvonalának feltárása és dokumentálása után is fenntartják annak a teljes örökbefogadásnak a jogi következményeit, amelynek törvényessége az akkor hatályos törvény szövegével és az eljárásban felvett iratokkal szembesítve összeomlik. Az ügy már nem korlátozódik a származás megismeréséhez való jogra. A felperes azt az állam segítsége nélkül megismerte. Az ügy most ahhoz a joghoz kapcsolódik, hogy az állam az igazság felszínre kerülése után ne tartson fenn bírósági úton továbbra is olyan adminisztratív rendet, amely a felperes eredeti identitásának törlésére épül. #### 2. A Szerb Köztársaság Alkotmányának 78. cikke közvetlenül releváns A hazai alkotmányos keretben e jogsértés közvetlen alapját a Szerb Köztársaság Alkotmányának 78. cikke adja, amely tiltja a nemzeti kisebbségek tagjainak erőszakos asszimilációját, és védelmet biztosít minden ilyen asszimilációra irányuló cselekménnyel szemben. A felperes nem elvont jogpolitikai állításként hivatkozik e cikkre. Ugyanannak az identitásvédelemnek a hazai alkotmányos kifejezéseként hivatkozik rá, amely ebben az eljárásban sérült. A felperes a horvát származású anya, Cvita Miletić gyermeke, apja pedig az a férfi, akinek apai ága, családi nyoma és hagyatéki folyamata az állami iratokból a magyar Lakatos Pálhoz kötődően rajzolódik ki. E körből való adminisztratív áthelyezésével a gyermeket nem csupán átnevezték. Elvágták anyja horvát ágától, apja magyar ágától, apja nyelvétől, vérrokonságától, öröklési helyzetétől és valós családi folytonosságától. A hazai bíróságok most megtagadják, hogy feloldják, illetve kijavítsák ezen aktus jogi következményeit. A vitatott teljes örökbefogadás jogi következményeinek mai fenntartása nem valamely régi családjogi aktus semleges megőrzése. Az adminisztratív asszimiláció folytatása egy mai bírósági aktus révén. Ez a megközelítés közvetlenül ellentétes a Szerb Köztársaság Alkotmányának 78. cikkében foglalt, az erőszakos asszimilációra vonatkozó tilalommal. #### 3. Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikke védi a származást, az identitást és a személyes történetet Az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatában többször megerősítette, hogy az Európai Egyezmény 8. cikke szerinti magánélethez való jog magában foglalja: - az egyén jogát származása megismerésére; - a biológiai szülők személyazonosságának megismeréséhez való jogot; - a biológiai kapcsolat megállapításához való jogot; - a személyes történethez és az örökbefogadás okaihoz való jogot;

A felperes vitatja Milorad Vasić 1984. szeptember 12-i hozzájárulásának olyan apai aktusként való kezelését, amely újabb örökbefogadásra jogosít. A kapcsolt jegyzőkönyv megőrzi a tényleges szerepeket, megfogalmazásokat és Vera Radovanović részvételét.

## Forrásoldal 14 - az első örökbefogadót, Milorad Vasićot ténylegesen a szülői jog gyakorlójaként mutatja be, aki „hozzájárul” az újabb örökbefogadáshoz; - ezzel azt a látszatot kelti, mintha „első”, szabályos örökbefogadásról lenne szó — mintha a gyermeknek nem lennének korábbi örökbefogadói —, miközben a valóságban: - a törvény tiltja a kettős örökbefogadást — 7. cikk —; - az 1979-es korábbi teljes örökbefogadás már létezik és hatályosul. Ezzel: - megtévesztik a második örökbefogadókat, Periša és Gorgina Petrovićot: azt a képet alakítják ki bennük, hogy a „régi apa” szabályos hozzájárulásával kapják meg a gyermeket, ahelyett hogy pontos jogi magyarázatot adnának arról, hogy az első házaspár már teljesen örökbe fogadta, és a törvény nem ismer „újraörökbefogadást”; - folytatják a gyermek identitásának erőszakos manipulálását: a Lakatos Palikaként már eltörölt és Vasić Milanná átnevezett gyermeket újabb családba „helyezik át”, a hovatartozás új, megváltozott vonalával; - a gyámhatóság ténylegesen úgy jár el, mintha a gyermek és identitása a tulajdona lenne: megváltozik a név, a vezetéknév, a családi jogállás és a hovatartozás, az első örökbefogadót pedig szükség szerint „apaként” mutatják be, pusztán azért, hogy papíron teljesüljön a „szülői hozzájárulás” feltétele. Amikor a gyámhatóság: - kezében tartja a kragujevaci CSR pszichológusának negatív szakvéleményét — amely nem ajánlja az örökbefogadást —; - tudja, hogy már létezik az 1979-es teljes örökbefogadás; - ennek ellenére úgy szervezi meg az első örökbefogadó „hozzájárulását”, mintha biológiai apa lenne, hogy a másik család előtt a jogszerűség látszatát keltse, akkor ez többé nem egyszerű „mulasztás”, hanem: - tudatos és folyamatos törvénysértés; - a másik örökbefogadók megtévesztésével; - a gyermek erőszakos asszimilációjának további folytatásával, akinek identitását az iratok szükségletei szerint változtatják, nem a törvénynek és jogainak megfelelően. Ezért indítványozom, hogy a bíróság: 1. világosan állapítsa meg, hogy a kettős örökbefogadás — 1979-ben és 1984-ben — ellentétes az 1976-os vajdasági örökbefogadási törvény 7. cikkével; 2. állapítsa meg, hogy az 1984-es negatív pszichológusi szakvélemény figyelmen kívül hagyása és az első örökbefogadó „apaként” adott „hozzájárulásának” megrendezése bizonyítja: az alperes nem gyermekvédelmi szervként, hanem a gyermekkel és identitásával rendelkező szervként járt el; 3. mindezt a jogellenes eljárás folytonosságának bizonyítékaként kezelje, ne elszigetelt technikai hibákként.

A második örökbefogadás a folyamatos eseménysor és a vitatott első aktusból eredő jogállás felhasználásának részeként szerepel. A kapcsolt 1984. évi irat a tényleges döntéssel veti össze ezt az érvelést.

## Forrásoldal 12 **Következtetés:** a gyámhatóság — Vera Radovanović — 1979. április 8-án tudatosan figyelmen kívül hagyta, hogy a gyermek a nagyszülőknél van. Ahelyett, hogy a bíróság utasítása szerint megvédte volna a nagyszülőkkel élő gyermek vagyoni érdekeit, a szociális munkás: - elhallgatja a nagyszülők létezését; - kiemeli a gyermeket a biológiai családból; - megalkotja a „csavargó anyáról” szóló történetet, hogy igazolja a már gondozott gyermek jogellenes kiemelését; - teljes örökbefogadásba vezeti a gyermeket, közvetlenül megfosztva attól az örökségtől, amelynek védelmét a bíróság kérte. Ez a jegyzőkönyv bizonyítja, hogy a gyermek elvételének feltételei nem álltak fenn, mert a család körében — az elhunyt apa szüleinél — volt, amit a Központnak tudnia kellett, és amit tudatosan elrejtett. ### VI. KETTŐS ÖRÖKBEFOGADÁS, AZ 1984-ES NEGATÍV SZAKVÉLEMÉNY FIGYELMEN KÍVÜL HAGYÁSA ÉS A HAMIS „APAI HOZZÁJÁRULÁS” Az alperes több alkalommal — így a korábbi, 2025. november 27-i beadványában is — benyújtja a Periša és Gorgina Petrović általi nem teljes örökbefogadás UP 02-987/84 számú iratanyagát, azzal a megjegyzéssel, hogy azt „nem tartja relevánsnak”, mert e perben formálisan nem ennek az örökbefogadásnak az érvénytelenítését kérik. Márpedig önmagában az a tény, hogy: - 1979-ben már létrehozták a Milorad és Gospava Vasić általi teljes örökbefogadást — amit az alperes nem vitat —, és - 1984-ben ugyanez a szerv, az újvidéki CSR részt vesz a más örökbefogadók általi második örökbefogadás eljárásában, közvetlenül ellentétes Vajdaság SZAT akkor hatályos, 1976-os örökbefogadási törvényének 7. cikkével, amely szerint több személy nem fogadhat örökbe egy személyt, kivéve, ha egymással házasságban élnek. A már létrehozott teljes örökbefogadást nem lehet egy új házaspárra „átírni” — éppen ezért nevezik teljesnek. Az 1984-es nem teljes örökbefogadás iratanyaga tehát nem irreleváns: az alperes jogellenes eljárása folytonosságának bizonyítéka: - először teljes örökbefogadás 1979-ben, az ötödik életév betöltése előtt, a 30. cikk feltételeinek teljesítése nélkül — anyai hozzájárulás nélkül, Lakatos Pál apaságának és az O.196/79 hagyatéki eljárásnak tényleges figyelmen kívül hagyásával; - majd 1984-ben „újraörökbefogadás” más örökbefogadóknál, noha a teljes örökbefogadás már létezett, és a törvény szerint kizárta volna az újabb örökbefogadási kört. Ehhez az 1984-es iratanyag újabb kulcsfontosságú eleme kapcsolódik:

A teljes e-mail-váltás dokumentálja a 2025. március 3-i békés egyezségi ajánlatot és a 08:30-as átvételi visszaigazolást. E beadvány a szerző jóhiszeműségére és az érdemi válasz elmaradására vonatkozó érvelését fejti ki.

## Forrásoldal 17 - az O.196/79 hagyatéki iratanyagot és a bíróság 1979. július 20-i utasítását gyám rendelésére az öröklési jogok védelmére, nem örökbefogadás céljára. A kapcsolatkövetési lappal és az 1979. június 21-i örökbefogadási jegyzőkönyvvel együtt világosan látszik, hogy a gyámhatóság: - a hagyatéki bíróság utasítása előtt járt el; - teljes és jogszerű hatáskör nélkül; - azzal a céllal, hogy kivonjon az örökösök köréből; - identitásomba és nemzeti hovatartozásomba egyidejűleg beavatkozva. ### IX. JÓHISZEMŰ EGYEZSÉGI KÍSÉRLET ÉS A SZEMÉLYES FELELŐSSÉGRE VONATKOZÓ FIGYELMEZTETÉS FIGYELMEN KÍVÜL HAGYÁSA A felperes már 2025 elején, az eljárás e szakaszát megelőzően felajánlotta Újvidék Város Szociális Munka Központjának, hogy becsületes és szakmai módon, békésen lépjen ki ebből az ügyből. Az alperesnek így világos lehetősége volt: - elismerni az 1979-es teljes örökbefogadás jogellenességét; - lehetővé tenni a gyermek valós identitásának visszaállítását; - elkerülni a nemzetközi eszkalációt és a jelenlegi vezetők, illetve tisztviselők személyes felelősségének kérdését. A Központ ehelyett úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja ezt a lehetőséget. #### 1. Időrend: „Egyezségi javaslat — P2 1435/24” e-mail (2025. március 3.) 2025. március 3-án a felperes e-mailt küldött a Központ hivatalos címére — [email protected] —, a következő tárggyal: > „Tárgy: Egyezségi javaslat — P2 1435/24”. Aznap 08:30-kor a Központ érkeztető irodája válaszolt: > „E-mailjét szabályszerűen megkaptuk. Szívélyes üdvözlettel: Érkeztető iroda.” *(Megjegyzés: az eredeti szöveg cirill írással készült.)* Tehát: - a Központ vitathatatlanul megkapta az e-mailt; - vitathatatlanul betekintése volt a javaslat tartalmába; - vitathatatlanul tudta, hogy egyezséget ajánlanak neki. A kézhezvétel e visszaigazolása után a Központ semmilyen tartalmi választ nem adott, és nem mutatott hajlandóságot az egyezségi javaslat megfontolására.

Az anyakönyvi forrás alapozza meg a szerző hivatkozását anyja, Cvita identitására és horvát nemzetiségére. A későbbi identitásbejegyzésekkel összekapcsolódik, anélkül hogy azokat külön személyekké változtatná.

## Forrásoldal 4 A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy amikor a bíróság hivatalosan abból indul ki, hogy én vagyok Miletić Milivoj, az örökhagyó házasságon kívüli fia, akinek öröklési jogait védeni kell, a SIZ/CSR párhuzamosan olyan eljárást folytat, amelyben „identitás nélküli” és „öröklési képesség nélküli” gyermekként kezelnek, akit teljes örökbefogadásra készítettek elő azzal az állítással, hogy az örökbefogadók „nem kérik, hogy a gyermek bárki után örököljön”. ### III. AZ IDENTITÁS FELETTI „TULAJDON” ÉS ERŐSZAKOS ADMINISZTRATÍV ASSZIMILÁCIÓ — MAGYAR–HORVÁT SZÁRMAZÁSÚ GYERMEK IDENTITÁSÁNAK TÉNYLEGES „ELSZERBESÍTÉSE” — FOLYAMATBAN LÉVŐ CSELEKMÉNY Az említett dokumentumok nemcsak társadalmi helyzetet rajzolnak meg, hanem a magyar–horvát származású gyermek nemzeti, családi és személyes identitásába való beavatkozás világos mintázatát is: - apa: Lakatos Pál — Pavle —, magyar, akinek apaságát a P-1642/76 perben, öröklési képességét pedig az O.196/79 hagyatéki eljárásban elismerték; - anya: Cvita Miletić, horvát — a KJ-8/MKR 2512/1974 ezt rögzíti; - az 1979-es örökbefogadók: Milorad és Gospava Vasić, szerb nemzetiségűek; - az 1984-es örökbefogadók: Periša és Gorgina Petrović, szintén szerb nemzetiségűek. Ennek ellenére a gyámhatóság: - belső feljegyzéseiben azt állítja, hogy Lakatos Pál „vér szerinti apának adja ki magát”, és ez „kevéssé valószínű”, noha ma olyan bírósági iratok állnak rendelkezésre, amelyek egyértelműen igazolják az apaságot; - feljogosítja magát arra, hogy gyakorlatilag megsemmisítse az elismert apaságot és az apai — magyar — származást, egy szociális munkás „értékelésére” támaszkodva, nem a jogra és a tényekre; - gyorsítottan végrehajtja a gyermek teljes örökbefogadását egy szerb nemzetiségű házaspárnál, és úgy változtatja meg a nevet és az anyakönyvi bejegyzést, hogy az örökbefogadók biológiai szülőknek látszanak. A gyakorlatban az újvidéki CSR úgy viselkedik, mintha identitásommal tulajdonként rendelkezhetne: - megváltoztatja a nevemet és a vezetéknevemet; - áthúzza az apai származást — Lakatos, magyar — és az anyait — Miletić, horvát; - adminisztratív módon teljesen új identitásba csomagol át, az örökbefogadók identitásához — szerb — igazítva; - mindezt akkor teszi, amikor gyermekként már kialakult bennem annak tudata, hogy Palika vagyok, Lakatos Pál fia. Az ilyen eljárás nem tekinthető „semleges szociális védelemnek”, hanem erőszakos adminisztratív asszimiláció — elszerbesítés —: más származású gyermek rendszerszerű átvezetése a többségi identitásba, az anyakönyvi és családi nyomok eltörlésével. Külön hangsúlyozom, hogy ez a jogsértés nem zárult le 1979-ben. Hanem:

A szerző külön igényeket tart fenn a vitatott identitás alatti katonai és háborús következmények miatt. A kapcsolt hivatalos katonai iratok megkülönböztetik a dokumentált szolgálatot az állami felelősségről szóló jogi érvétől.

## Forrásoldal 22 - van-e joga a mai CSR-nek a gyermek identitásának és származásának tulajdonosaként viselkedni, és - a bíróság hallgatásával vállalja-e, hogy ebben bűnrészes legyen. ### XI. A KÁRTÉRÍTÉSHEZ ÉS TOVÁBBI ELJÁRÁSOKHOZ VALÓ JOG FENNTARTÁSA Teljes egészében fenntartom 2025. október 27-i beadványom IX., „A költségekhez és kártérítéshez való jog fenntartása” című fejezetét, a kereseti kérelem megváltoztatása nélkül: - fenntartom a jogot, hogy külön eljárásban vagyoni és nem vagyoni kár megtérítését kérjem; - fenntartom a jogot, hogy a teljes örökbefogadás teremtette akadály megszüntetése után eljárást indítsak az apaság megállapítására és az ehhez kapcsolódó anyakönyvi helyesbítésekre; - úgy vélem, az alperesnek kell viselnie e per költségeit, és a harmadik személyekkel — például örökösökkel — szembeni esetleges megtérítési igény kizárólag az alperes és e személyek viszonyának kérdése, nem a felperes terhe. Külön hangsúlyozom, hogy a jogellenes teljes örökbefogadásra és erőszakos adminisztratív asszimilációra épülő hamisított identitás közvetlen következményekkel járt életemre és testi épségemre. Mint papíron „belföldi” állampolgárként megalkotott személy, akinek a többségi identitást tulajdonították, az 1990-es évek háborúiban, az 1999-es háborút is beleértve, jogilag és ténylegesen ki voltam téve a sorkatonai szolgálat, a mozgósítás és a háborús rezsim kötelezettségeinek, éppen abban az államban, amely korábban meghamisította identitásomat. Ha magyar–horvát származásom, valós családi kapcsolataim és más jogrendekhez kötődésem lehetőségeinek igaz ismeretében nőttem volna fel, soha nem vállaltam volna önként, hogy ennek az államnak a katonája legyek, és hogy életemet háborúi erőforrásaként használják. Úgy vélem ezért, hogy minden olyan kötelezettség, amelyet az állam éppen e jogellenesen megalkotott identitásból vezetett le velem szemben — a katonai kötelezettséget és a háborús övezetbe vitelt is beleértve —, tartalmilag a teljes örökbefogadás és erőszakos asszimiláció semmis aktusára épült. E semmisségnek a kötelezettségekre gyakorolt jogi következményeit, valamint az életveszélybe sodrás miatt járó kártérítés terjedelmét és módját azokra a külön eljárásokra hagyom, amelyeket e per lezárása után fenntartom a jogot megindítani. **Indítvány a bíróságnak:** - Vegye tudomásul e beadványt, és csatolja az iratanyaghoz. - A korábbi utasításoknak megfelelően állapítsa meg, mely bizonyítékokat nem nyújtotta be az alperes, és e körben alkalmazzon hátrányos bizonyítási következtetést. - A döntés során alkalmazza a cselekmények idején hatályos jogot — Jugoszlávia 1974-es alkotmánya, Vajdaság SZAT 1976-os örökbefogadási törvénye, ICCPR, ICERD —, az alperes mai eljárását pedig — az iratok be nem nyújtását, a jogsértés tagadását, a jogellenes állapot fenntartását — a mai jog fényében értékelje: a Szerb Köztársaság 2006-os alkotmánya, kisebbségi törvények, a diszkrimináció tilalmáról szóló törvény és a releváns nemzetközi egyezmények. - Hozzon világos és teljesen megindokolt ítéletet, amely a tényekkel és dokumentumokkal egészükben néz szembe, nem az alperes szelektív idézésével.

A szerző a P.1642/76 válóperre Pál gyermekelismerése miatt hivatkozik. Az irat Cvita vallomását is tartalmazza, és fontos a hagyatéki fellebbezésben felvetett közokirati elismerés kérdéséhez.

## Forrásoldal 4 A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy amikor a bíróság hivatalosan abból indul ki, hogy én vagyok Miletić Milivoj, az örökhagyó házasságon kívüli fia, akinek öröklési jogait védeni kell, a SIZ/CSR párhuzamosan olyan eljárást folytat, amelyben „identitás nélküli” és „öröklési képesség nélküli” gyermekként kezelnek, akit teljes örökbefogadásra készítettek elő azzal az állítással, hogy az örökbefogadók „nem kérik, hogy a gyermek bárki után örököljön”. ### III. AZ IDENTITÁS FELETTI „TULAJDON” ÉS ERŐSZAKOS ADMINISZTRATÍV ASSZIMILÁCIÓ — MAGYAR–HORVÁT SZÁRMAZÁSÚ GYERMEK IDENTITÁSÁNAK TÉNYLEGES „ELSZERBESÍTÉSE” — FOLYAMATBAN LÉVŐ CSELEKMÉNY Az említett dokumentumok nemcsak társadalmi helyzetet rajzolnak meg, hanem a magyar–horvát származású gyermek nemzeti, családi és személyes identitásába való beavatkozás világos mintázatát is: - apa: Lakatos Pál — Pavle —, magyar, akinek apaságát a P-1642/76 perben, öröklési képességét pedig az O.196/79 hagyatéki eljárásban elismerték; - anya: Cvita Miletić, horvát — a KJ-8/MKR 2512/1974 ezt rögzíti; - az 1979-es örökbefogadók: Milorad és Gospava Vasić, szerb nemzetiségűek; - az 1984-es örökbefogadók: Periša és Gorgina Petrović, szintén szerb nemzetiségűek. Ennek ellenére a gyámhatóság: - belső feljegyzéseiben azt állítja, hogy Lakatos Pál „vér szerinti apának adja ki magát”, és ez „kevéssé valószínű”, noha ma olyan bírósági iratok állnak rendelkezésre, amelyek egyértelműen igazolják az apaságot; - feljogosítja magát arra, hogy gyakorlatilag megsemmisítse az elismert apaságot és az apai — magyar — származást, egy szociális munkás „értékelésére” támaszkodva, nem a jogra és a tényekre; - gyorsítottan végrehajtja a gyermek teljes örökbefogadását egy szerb nemzetiségű házaspárnál, és úgy változtatja meg a nevet és az anyakönyvi bejegyzést, hogy az örökbefogadók biológiai szülőknek látszanak. A gyakorlatban az újvidéki CSR úgy viselkedik, mintha identitásommal tulajdonként rendelkezhetne: - megváltoztatja a nevemet és a vezetéknevemet; - áthúzza az apai származást — Lakatos, magyar — és az anyait — Miletić, horvát; - adminisztratív módon teljesen új identitásba csomagol át, az örökbefogadók identitásához — szerb — igazítva; - mindezt akkor teszi, amikor gyermekként már kialakult bennem annak tudata, hogy Palika vagyok, Lakatos Pál fia. Az ilyen eljárás nem tekinthető „semleges szociális védelemnek”, hanem erőszakos adminisztratív asszimiláció — elszerbesítés —: más származású gyermek rendszerszerű átvezetése a többségi identitásba, az anyakönyvi és családi nyomok eltörlésével. Külön hangsúlyozom, hogy ez a jogsértés nem zárult le 1979-ben. Hanem:

A beadvány felidézi az egyezségi kísérlettel bemutatott genetikai és családi anyagot. A kapcsolt szerzői melléklet a korábban egyeztetett keresztnév-kitakarások mellett megőrzi a vezetékneveket és rokoni kapcsolatokat.

## Forrásoldal 18 #### 2. Az egyezségi ajánlat lényege Az e-mailben a felperes világosan bemutatta, mit kér és mit ajánl: - Az 1979-es jogellenes teljes örökbefogadás semmisségének elismerését, amivel: - megnyílna az eredeti identitás visszaállításának útja — Milivoj Miletić, Cvita és Lakatos Pál fia —; - lehetővé válna az apaság megállapítására irányuló eljárás megindítása a hatáskörrel rendelkező kragujevaci bíróság előtt; - megszűnne a „Milan Petrović” jogellenes bejegyzés által ma teremtett akadály. - A felperes biológiai identitását a következők határozzák meg: - anyai ágon horvát — Cvita Miletić —; - apai ágon magyar — Lakatos Pál/Pavle —; - ezt DNS-bizonyítékok — 23AndMe, MyHeritage — és az apai, illetve anyai családokhoz fűződő rokonság támasztja alá Horvátországban, az Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában. - Az 1979-cel kapcsolatos jogi tények: - az eljárás az akkori hatályos joggal ellentétes volt — nem telt el az anya felkutatására előírt hat hónap —; - a teljes örökbefogadást az ötödik születésnap előtt hét nappal véglegesítették, hogy kihasználják az anyakönyvi adatok tartós megváltoztatásának utolsó lehetőségét; - az identitás ilyen anyakönyvi „befecskendezése” a mai, bizonyítható nézőpontból jogi hamisítvány jellegű. A felperes kifejezetten közölte: - származása „mérhetetlenül fontos” számára; - nem olyan személy, „akinek a származásával játszani kell, azt átírni, vagy ragaszkodni ahhoz, hogy hamisított maradjon”; - büszke és érzékeny nemzeti származására mind anyai, mind apai ágon. A megegyezés lehetőségéről szóló részben felajánlotta: - ha a Központ elismeri az örökbefogadás semmisségét, energiáját az apaság megállapítására fordítja, és nem nyit új frontot a Központ ellen; - így elkerülhető az eljárás meghosszabbítása, a további költség és az alkalmazottakra háruló következmény; - az egyezség elfogadása esetén „többé semmilyen jogi vagy más kapcsolata nem lenne a Központtal, és annak sem lenne semmilyen kötelezettsége vele szemben”. Másként fogalmazva, olyan megoldást ajánlott, amely: - helyrehozza a jogellenes örökbefogadást; - megtakarítja a bíróság és a Központ erőforrásait; - védi a jelenlegi alkalmazottakat az 1979-ben kezdődött cselekménybe való további belekeveredéstől. #### 3. Világos figyelmeztetés az elutasítás következményeire Ugyanebben az e-mailben a felperes figyelmeztette a Központot, hogy elutasítás esetén: