A Vasić házaspár örökbefogadás előtti értékelése (1979. június) — az első identitáscsere összesűrített jóváhagyása

A központ a szociális munkás, pedagógus és pszichológus alkalmassági megállapításaira hivatkozik, és megadja dátumaikat: 1979. június 12., 18. és 19. A kapcsolt eredeti dosszié e három jelentést, valamint a felsorolt orvosi, községi bírósági és munkahelyi iratokat tartalmazza. Közvetlenül összevethetők a kedvező következtetések, illetve az iskolázottságról és a szülők életrajzáról szóló belső eltérések.

A fent idézett rendelkezéseket figyelembe véve **vitathatatlan, hogy a gyámhatóság az örökbefogadási eljárást valamennyi törvényi előírásnak megfelelően folytatta le**, ami magában foglalta a leendő örökbefogadók alkalmasságának felmérését a szociális munkás, a pedagógus és a pszichológus által készített megállapítások és vélemények révén, valamint az említett törvény 41. cikkében foglalt törvényi feltételek teljesítéséhez szükséges iratok beszerzését. **Bizonyíték:** - Születési anyakönyvi kivonat, újvidéki anyakönyv, 1974. évi 2512. folyószám, 1979. március 27-i keltezéssel, - Házassági anyakönyvi kivonat, újvidéki anyakönyv, Pétervárad, 1962. évi 1. folyószám, - Orvosi igazolás Vasić Milorad részére, 9/7. jegyzőkönyvi szám, 1979. június 11-i keltezéssel, - Orvosi igazolás Vasić Gospava részére, 805. jegyzőkönyvi szám, 1979. június 4-i keltezéssel, - Az Újvidéki Községi Bíróság igazolása, Kr II 1353/79. ügyszám, 1979. június 5-i keltezéssel, Vasić Gospava részére, - Az Újvidéki Községi Bíróság igazolása, Kr II 1354/79. ügyszám, 1979. június 5-i keltezéssel, Vasić Milorad részére, - Igazolás az újvidéki építőipari munkaszervezetnél fennálló foglalkoztatásról és átlagjövedelemről; a szervezet a társult munka alapszervezeteinek korlátlan egyetemleges felelősségével működik, neve „Novograp”, száma 02-17/243, kelte 1979. június 6., - Pszichológusi vélemény 1979. június 19-i keltezéssel, - Szociális munkás jelentése 1979. június 12-i keltezéssel, - Pedagógusi jelentés 1979. június 18-i keltezéssel.

Az 1979. júniusi pedagógiai vélemény Milivoj apját ismeretlenként írja le. Az 1977-es ítélet tényállása rögzíti, hogy Pál Miletić Cvitával gyermeket nemzett, és a gyermeket Kopljan Rózsa gondozza. A kapcsolat e két konkrét apai leírás összevetésére mutat.

... 1968-tól a felperes vette át a darálóhoz kapcsolódó gazdálkodást, az alperes pedig az Újvidéktől mintegy 4 km-re fekvő földet művelte. Teljesen elkülönítették a vagyont, és úgy viselkedtek egymással, mintha idegenek lennének (a felperes darát adott el az alperesnek, húst adott el neki stb.). Az alperes nagyon ritkán járt haza; az utolsó években a felperes nem főzött neki, és nem is mosott rá, így mindezt a földön szervezte meg, vesszőből és sárból kunyhót építve, amely téli lakhatásra alkalmatlan volt. Az utolsó években a felperes már be sem engedte az alperest a házba, hanem az az istállóban aludt, amikor Bácsszőlősről megérkezett. A kisajátított földért járó kártalanításból az alperes két hold szőlőt és egy házat vásárolt Bácsszőlősön, ahol gyümölcstermesztéssel foglalkozik, főként a gyümölcsöst bérbe adva, mivel beteg és súlyos szívbeteg. Az első szívbetegség miatti kórházi tartózkodás után, elhagyatva és látogatók nélkül, miközben a bátyja irányította a föld megművelését, együtt kezdett élni a napszámos Miletić Cvitával, akitől szintén gyermeke született. Ezt a gyermeket a felek lánya, Kopljan Rózsa gondozza, amiért az alperes havi 1.000 dinárt fizet, és élelmiszert is ad.

Az elemzés ismerteti a szakmai jelentések OCR-rekonstrukcióinak használatát. Meglévő dossziéjuk a tényleges felvételeket és teljes fordításokat adja, köztük az 1979. június 12-i, 18-i és 19-i három jelentést.

A mellékelt dokumentumokat az eredetik fénymásolataiból, OCR-módszerrel rekonstruáltam. Bár átírásuk a lehető legnagyobb gondossággal történt, a forrás minősége miatt egyes szavak értelmezésében kisebb hibák előfordulhatnak. Minden OCR-változathoz fénymásolatot is mellékelek az összehasonlítás és a hitelesség megerősítése érdekében.

Az ítélet külön felsorolja Cvetko Ratković, Vera Radovanović és Milosava Gudelj 1979. júniusi kedvező véleményeit. Teljes értékelési dossziéjuk megmutatja az egyes megfigyeléseket és azok alapját. Ez a forrás teszi ellenőrizhetővé az ajánlásokat a szerző gyermekkori beszámolója és a későbbi Vasić-iratok tükrében.

**Cvetko Ratković** pszichológus a kiskorú Miletić Milivoj teljes örökbefogadási eljárásához **1979. június 19-én** véleményt készített. Ebben arra a következtetésre jutott, hogy Vasić Milorad és Vasić Gospava megfelelően fogják nevelni az örökbe fogadott gyermeket, és a gyermek a megfelelő testi és lelki fejlődését elősegítő környezetbe kerül. **Vera Radovanović** szociális munkás a kiskorú Miletić Milivoj teljes örökbefogadási eljárásához **1979. június 12-én** jelentést készített. Ebben megállapította, hogy a rendelkezésre álló dokumentáció áttekintése, valamint Vasić Milorad és Vasić Gospava társadalmi és erkölcsi helyzetéről, anyagi és lakhatási körülményeiről gyűjtött adatok alapján véleménye szerint engedélyezni kell számukra a kiskorú Milentić Milivoj örökbefogadását. **Milosava Gudelj** pedagógus a kiskorú Miletić Milivoj teljes örökbefogadási eljárásához **1979. június 18-án** jelentést készített. Ebben arra a következtetésre jutott, hogy valamennyi körülmény összetett mérlegelése alapján, különös tekintettel az örökbefogadók családjában a gyermek fejlődését szolgáló nevelési és oktatási feltételekre, véleménye szerint a kiskorú Milentić Milivoj Vasić Gospava és Milorad házastársak általi örökbefogadása indokolt és célszerű, vagyis személyes és társadalmi érdekek fűződnek az örökbefogadás létrejöttéhez.

A bíróság nem talál következetlenséget a szakvéleményekben. A kapcsolt irat Vera Radovanović, Milosava Gudelj és Cvetko Ratković teljes, 1979. júniusi jelentéseit tartalmazza, így a származás, a családi körülmények és a várt környezet konkrét adatai összevethetők ezzel az általános fellebbviteli következtetéssel.

eljárás eredményéből és magának a felperesnek a vallomásából kitűnik, hogy e végzés hatályon kívül helyezése után olyan új végzést hoztak, amely ezt a jogállást nem állapította meg, noha a bíróság adatokat kért a gyámhatóságtól. Ezért semmiképpen nem lehetett úgy tekinteni, hogy a felperesnek a teljes örökbefogadás 1979. június 21-i létrehozásakor élő vagy ismert apja lett volna. Másfelől a gyámhatóság az örökbefogadási eljárásban rögzítette, hogy a felperes anyja már hosszabb ideje ismeretlen helyen tartózkodott. A felperes vallomásában közölte, hogy gyermekkorában néhány alkalommal látta anyját, utána soha többé, és az elhunyt Pállal annak haláláig együtt élt. Ebből az következik, hogy a felperes anyja nem lehetett elérhető a gyámhatóság számára az örökbefogadáshoz szükséges hozzájárulás megadására. Ezt az a körülmény is alátámasztja, hogy a gyámhatóság még évekkel később sem talált semmilyen adatot a felperes anyjáról. Ezért nem fogadhatók el a felperes azon fellebbezési állításai, amelyek szerint nem világos, hogy ügyét a hivatkozott rendelkezés (1) vagy (4) bekezdése alá sorolták-e, mivel a leírt helyzetben mindenképpen teljesültek a felperes szüleinek helyzetére vonatkozó örökbefogadási feltételek. Az elsőfokú bíróság helyesen állapítja meg, hogy a gyámhatóság az összes többi, a teljes örökbefogadáshoz szükséges feltétel teljesülését is megállapította, beleértve az örökbefogadók pedagógus, pszichológus, szociális munkás és orvos általi szakmai értékelését. E bíróság véleményeikben semmilyen következetlenséget nem talál, ezért az erre vonatkozó fellebbezési állítások nem fogadhatók el.

Az 1979. júniusi pedagógiai vélemény Milivoj apját ismeretlennek nevezi. A hagyatéki jegyzőkönyvben Helena Uzelac megnevezi Milivojt, közli az elhunyt elismerését és érdekei védelmére gyám kirendelését kéri; az O.196/79 végzés ezután egynegyed részt juttat Milivojnak. A kapcsolat ezt a hagyatéki iratot veti össze az értékelés szülői leírásával.

Helena Uzelac ügyvéd kijelenti, hogy a bejelentett örökösökön kívül van még a kiskorú Miletić Milivoj, 5 éves, akiről bíróilag nincs megállapítva, hogy az elhunyt az apja volt, de az elhunyt őt elismerte, és a kiskorú Milivoj jelenleg a nagymamánál és nagyapánál, vagyis az örökhagyó szüleinél tartózkodik. Ezért a Szociális Munkaközponttól gyám kirendelését kell beszerezni érdekeinek képviselete érdekében.

A szerző azonosítja Vera Radovanović 1979. június 12-i ajánlását a Vasić házaspárról. A kapcsolt értékelési dosszié más szakvélemények mellett teszi ellenőrizhetővé ezt az ajánlást.

## Forrásoldal 6 - megállapítja, hogy a „Milivoj” név hallatán sírok; - utasítja a nevelőszülőt, hogy a rám kényszerített néven szólítson; - feljegyzi, hogy hamarosan „kijelentem, most Mišónak hívnak”; - a Vasić család általi teljes örökbefogadás eljárásába vezet, azzal a végső céllal, hogy Vasić Milan legyek. A Központ tehát saját hivatalos feljegyzéseiben rögzítette a gyermek pszichológiai előkészítésének teljes folyamatát eredeti nevének és identitásának eltörlésére. Ez nem semleges szociális beavatkozás, hanem a gyermek identitásának mérnöki átalakítása. ### Vera Radovanović szociális munkás szerepe és az összeférhetetlenség (1979–1984) A Központ önmagát terhelő eljárásának újabb szintjét mutatja, hogy ugyanaz a személy — Vera Radovanović szociális munkás és a gyámügyi részleg vezetője — ebben az ügyben egyidejűleg: - megalkotja az anyámról szóló narratívát, és vitatja apám apaságát; - konkrét örökbefogadókat ajánl kifejezetten az én számomra; - „eseti gyámnak” nevezik ki; - e minőségében hozzájárul a teljes örökbefogadáshoz; - majd néhány évvel később részt vesz az első örökbefogadó „hozzájárulásának” megrendezésében ugyanazon gyermek újabb örökbefogadásához. Az időrend vitathatatlan: - **1979. április 8.** — Vera Radovanović a 3871/79 kapcsolatkövetési lapját vezeti: anyámat „prostitúcióra, alkoholra és csavargásra hajlamosként” írja le, relativizálja Lakatos Pál apaságát — „apának adja ki magát” —, ugyanakkor feljegyzi, hogy Vizmeg Juliska nagynénémnél — apám lánytestvérénél — jól gondozott és rendezett vagyok, magatartási problémák nélkül. - **1979. június 12.** — szociális munkásként és a gyámügyi részleg vezetőjeként elkészíti Gospava és Milorad Vasić alkalmassági jelentését, amelyben a lakhatási, anyagi és „erkölcsi” feltételek alapján kifejezetten arra jut, hogy „VASIĆ GOSPAVÁNAK és MILORADNAK engedélyezzék a kiskorú MILIVOJ MILETIĆ örökbefogadását”. Már ekkor meghatározzák tehát, hogy éppen ez a házaspár fogadjon örökbe éppen engem. - **1979. június 20.** — az Up.03-506/79 határozat Vera Radovanovićot formálisan eseti gyámnak rendeli „a kiskorú Miletić Milivoj örökbefogadásához való hozzájárulás megadása céljából”. A személy, aki korábban már ajánlotta az örökbefogadást, most a gyermek érdekeinek „semleges” védelmezője lesz. - **1979. június 21.** — a gyámhatóság előtt felvett teljes örökbefogadási jegyzőkönyvben Vera Radovanović éppen ebben a minőségben, eseti gyámként jelenik meg, és hozzájárul a teljes örökbefogadáshoz; ezt követően megállapítják, hogy a jövőben Vasić Milan lesz a nevem. - **1984. szeptember 12.** — az újvidéki CSR szociális munkásaként jegyzőkönyvet készít az első örökbefogadó, Milorad Vasić „hozzájárulásáról” a kiskorú Vasić Milan örökbefogadásához. Ebben az aktusban az első örökbefogadót ténylegesen apaként kezelik, aki „örökbe adja a fiát”, noha 1979-ben már egyszer teljesen örökbe fogadtak; ugyanaz a tisztviselő így aktívan részt vesz ugyanazon gyermek jogellenes második örökbefogadásában is.

A fellebbezés kifejezetten a sablonos és egymással össze nem egyeztetett szakvéleményeket támadja. Az 1979. júniusi értékelési irat a Vasić házaspárról szóló három jelentést tartalmazza; különálló a későbbi Petrović-vizsgálattól.

A bíróságnak meg kellett volna magyaráznia, hogyan lehetséges új örökbefogadás 1984-ben, ha 1979-ben már létezett érvényes teljes örökbefogadás, amely az akkor hatályos jog szerint nem bontható fel. Mivel ezt nem tette meg, az anyagi jogot nem alkalmazta arra a döntő tényre, amely közvetlenül aláássa az első örökbefogadás jogszerűségére vonatkozó következtetést. #### 4. A jogvita téves leszűkítése pusztán családjogi keretre A bíróság tipikus családjogi jogvitaként kezelte az ügyet, noha a gyámhatósággal szembeni, történeti és mai eljárásának jogszerűségét, az identitás, a származás, az örökösi jogállás és az identitás adminisztratív megváltoztatásának következményeit érintő jogvitáról van szó. Ezzel az elsőfokú bíróság tévesen háttérbe szorította a jogvita identitásbeli dimenzióját, holott éppen ettől függ a vitatott örökbefogadás jogi jelentőségének és következményei későbbi intézményi fenntartásának helyes megértése. ### VI. A BIZONYÍTÉKOK TÉVES ÉRTÉKELÉSE Az elsőfokú bíróság nem értékelte kritikusan az archív dokumentáció tartalmát, hanem annak formális hitelességét és hivatalos eredetét gyakorlatilag tartalma valóságával és az azt készítő szerv eljárásának jogszerűségével azonosította. Különösen kritikátlanul fogadta el az éppen azon szerv által készített dokumentumokat, amelynek eljárását vitatják. Az elsőfokú bíróság azt a tényt sem értékelte kritikusan, hogy az alperes belső dokumentációja biológiai anyámról értékítéletekkel, nemi és kulturális előítéletekkel átszőtt megalázó narratívát tartalmaz; ehelyett ezt a tartalmat tényleges jogi és bizonyítási távolságtartás nélkül gyakorlatilag elfogadta. Ezzel nemcsak kritikátlanul átvette az alperes belső dokumentációját, hanem közvetve legitimáló keretet adott annak értékítéletekkel szennyezett leírásaihoz is, amelyek nem szolgálhattak a bírói következtetés semleges és megbízható alapjául. Nem értékelték helyesen az alábbiakkal kapcsolatos ellentmondásokat és problémákat: - a kapcsolatok és az esetmunka követési lapja; - Vera Radovanović szociális munkás jelentése; - a szakszolgálatok sablonos és egymással össze nem hangolt véleményei; - az anyáról „a szomszédokkal folytatott tanácskozásra” alapozott, komoly bizonyítási alap nélküli erkölcsi minősítések; - az a tény, hogy a CSR saját belső dokumentációja több helyen is megerősíti: a gyermek gondozott és rendezett volt, az apai rokonoknál ellátták, és felgyorsított pszichológiai felkészítésen ment keresztül az identitás megváltoztatására. Más szóval a bíróság nem vetette össze és nem mérlegelte az egymással szemben álló bizonyítékokat, hanem eleve előnyben részesítette az alperes belső dokumentációját. ### VII. A KÖLTSÉGEKRŐL HOZOTT DÖNTÉS Megtámadom azt a döntést is, hogy mindegyik fél maga viselje költségeit.