Kereset a teljes örökbefogadás érvénytelenítése iránt (2024)

A nyilvános forrásról: az alábbi szöveg a szerző által átadott, Wordből készült OCR-rekonstrukció nyilvános, kitakart PDF-változatának teljes magyar fordítása. Nem hitelesített bírósági szkennelt irat. Az ügyvéd személyazonosságát, irodájának adatait, bélyegzőjét és aláírását a nyilvános forrásban eltávolították; helyüket a fordításban [kitakarva] jelöli.

Dátum: a kereset benyújtásának napját, 2024. február 22-ét, az Újvidéki Felsőbíróság P.98/2024 számú, 2024. február 26-i végzése igazolja. Maga az OCR-PDF nem igazolja a benyújtás pontos napját. A 20.02.2024. dátum az ügyvédi meghatalmazáshoz tartozik. A 9. forrásoldal ítéletszövege a keresetben kért ítélet, nem a bíróság már meghozott döntése.

A kilencoldalas, nyilvános, kitakart forrás-PDF

Szerkesztői bevezető: gyermekkor a Vasić családnál — kapcsolódó források

Az 1979. júniusi CSR-értékelések kedvező fejlődési környezetet jósolnak. A kereset 6–8. oldala ezzel szemben a felperes gyermekkori tapasztalatait írja le: Milorad verte, Gospava ellenséges volt vele, házastársi erőszaknak és egy macska kegyetlen megverésének volt tanúja. A válóper iratai az 1982 májusa óta elmaradt gyermektartást és a balta/koca üzenetet rögzítik; nem tartalmaznak korábbi bírói megállapítást a macska megveréséről. Az 1984-es hozzájárulási jegyzőkönyvben Milorad maga ismeri el, hogy 1983 augusztusa óta nincs kapcsolata a gyermekkel, és új házassága megmentéséért nevelőcsaládba adta. A gyermek nem felelős a felnőttek erőszakáért vagy házasságuk felbomlásáért. Az alábbiakban a teljes kereset fordítása következik.

Forrásoldal 1

[kitakarva]

AZ ÚJVIDÉKI FELSŐBB BÍRÓSÁGNAK
Sutjeska utca 3.
21101 Újvidék

KERESET A TELJES ÖRÖKBEFOGADÁS ÉRVÉNYTELENÍTÉSE IRÁNT

A családjogi törvény 358. cikkének (1) bekezdése („A Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye”, 18/2005., 72/2011. – másik törvény és 6/2015. szám) alapján, a Vajdaság SZAT örökbefogadásról szóló törvényének 42. és 28. cikkével összefüggésben („Vajdaság SZAT Hivatalos Lapja”, 24/76. szám).

BIZONYÍTÁS BIZTOSÍTÁSA IRÁNTI INDÍTVÁNNYAL

A polgári perrendtartásról szóló törvény 284. cikkének (1) bekezdése alapján („A Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye”, 72/2011., 49/2013. – az Alkotmánybíróság határozata, 74/2013. – az Alkotmánybíróság határozata, 55/2014., 87/2018., 18/2020. és 10/2023. – másik törvény).

A pertárgy értéke: pénzben nem meghatározható; a jogvita a felperes személyi állapotának rendezésére vonatkozik.

A PERES FELEK

FELPERES: MILAN PETROVIĆ, Kragujevac, Kraljevačkog bataljona utca 110., személyi azonosító száma (JMBG): 2806974800030 (a továbbiakban: felperes), akit meghatalmazottja, [kitakarva], újvidéki ügyvéd képvisel.

ALPERES: ÚJVIDÉK VÁROS SZOCIÁLIS MUNKAKÖZPONTJA, Újvidék, Zmaj Ognjena Vuka utca 13–17., törzsszáma: 08154902 (a továbbiakban: alperes), törvényes képviselője Jelena Zorić igazgató.

A címzett Bírósághoz benyújtjuk a szabályszerűen aláírt és lebélyegzett keresetet két azonos példányban, mindkét példányhoz 13 bizonyítási mellékletet csatolva, továbbá az eredeti ügyvédi meghatalmazást a kereset első példányához.

EZ A KERESET BÍRÓSÁGNAK SZÁNT ELSŐ PÉLDÁNYA, A MELLÉKLETEKKEL ÉS AZ EREDETI MEGHATALMAZÁSSAL!

[kitakarva]

Forrásoldal 2

A felperes képviseletének szabályszerűsége

A felperest a teljes örökbefogadás érvénytelenítése iránti jelen ügyben [kitakarva], újvidéki ügyvéd képviseli a szabályszerűen csatolt eredeti meghatalmazás alapján.

BIZONYÍTÉK: a [kitakarva] ügyvéd részére 20.02.2024. napján adott eredeti meghatalmazás, amelyet a meghatalmazó, Milan Petrović felperes írt alá.

Az Újvidéki Felsőbb Bíróság hatáskörének és illetékességének megalapozása

A teljes örökbefogadás érvénytelenítése iránti keresetnek a hatáskörrel rendelkező Felsőbb Bíróság előtti megindítását a vajdasági örökbefogadási törvény 42. cikke a 28. cikkel összefüggésben írja elő („Vajdaság SZAT Hivatalos Lapja”, 24/76. szám); ez a törvény az örökbefogadás létrehozásakor hatályban volt. A törvény jelen ügyben történő alkalmazását a jelenleg hatályos családjogi törvény 358. cikkének (1) bekezdésére alapítjuk („A Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye”, 18/2005., 72/2011. – másik törvény és 6/2015. szám), amely így rendelkezik: „Az e törvény alkalmazásának megkezdése előtt létrehozott örökbefogadásra az e törvény alkalmazásának megkezdéséig hatályban volt jogszabályokat kell alkalmazni.” Vajdaság SZAT örökbefogadásról szóló törvényének („Vajdaság SZAT Hivatalos Lapja”, 24/76. szám) 28. cikke előírja: „Az örökbefogadás érvénytelenítéséről a kerületi bíróság dönt. Az örökbefogadás érvénytelenítése iránt keresetet indíthatnak a szülők, az örökbefogadó, az ügyész és az örökbefogadott, miután cselekvőképessé vált.” Mivel a bíróságok szervezetéről szóló törvény („A Szerb Köztársaság Hivatalos Közlönye”, 116/08., 104/09. … 88/18. és 10/23. szám) szerinti új bírósági hálózat meghatározásával a kerületi bíróság már nem létezik, a korábban a kerületi bíróságokat megillető hatáskör pedig jelenleg a felsőbb bíróságokat illeti meg, ezt a keresetet a Felsőbb Bírósághoz nyújtjuk be.

Az Újvidéki Felsőbb Bíróság területi illetékességét arra a tényre alapítjuk, hogy a területén található az alperes gyámhatóság, amely a felperes szóban forgó teljes örökbefogadásáról döntött, miközben óriási mulasztásokat követett el az örökbefogadáshoz törvényben előírt feltételek megállapításában. Ezek a feltételek nem teljesültek, ezért az örökbefogadás abszolút semmis; erről a kereset további részében lesz szó. Mindez az akkor kiskorú örökbefogadott, Milivoj Miletić – a felperes akkori neve – életének helyrehozhatatlan károsítását, nem pedig legfőbb életérdekét szolgálta.

Tényállás

Bár nem kívánjuk ezt a keresetet fölösleges elbeszéléssel terhelni, mégis hangsúlyoznunk kell, hogy az egész ügyet lehetetlen megfelelően átlátni anélkül, hogy a bíróság megismerné az örökbefogadási eljárást megelőző bizonyos tényeket. Ezért ezeket az alábbi sorokban összefoglalva

Forrásoldal 3

bemutatjuk, hogy a bíróság átfogó képet kapjon, és megértse, milyen súlyú törvénysértés történt ebben az ügyben.

A felperes 1974. június 28-án, Újvidéken született Milivoj Miletić néven, házasságon kívüli kapcsolatból. Biológiai anyját, aki mára elhunyt, Cvita Miletićnek hívták, apja pedig a szintén elhunyt Lakatos Pál volt. Jogi szempontból ugyan nem állapították meg, hogy ő a kiskorú Milivoj Miletić apja, mert az apa adatait nem jegyezték be a gyermek születési anyakönyvébe, de de facto szélesebb körben ismerték a felperes biológiai apjaként, elsősorban legközelebbi családtagjai: felesége, Lakatos Veronika Terézia, valamint gyermekei, Rózsa, Irén és István. Felhívjuk a bíróság figyelmét arra, hogy tisztában vagyunk vele: ez nem az apaság megállapítása iránti per, de az egész törvénytelen örökbefogadási ügyet lehetetlen megfelelően megítélni, ha nem szólunk néhány szót a felperes származásával kapcsolatos tényekről. Azt az állítást, hogy ismert volt: a néhai Lakatos Pál a felperes biológiai apja, elsősorban a következők támasztják alá. A néhai Lakatos Pál a feleségével, Veronikával fennálló házassági nézeteltérések miatt elvált. Az Újvidéki Kerületi Bíróság előtt P.1642/76. számon folyó válóperük tárgyalási jegyzőkönyveiben több helyen rögzítették – hol Lakatos Pál mint peres fél, hol felesége, Veronika mint a másik peres fél, hol Rózsa lányuk, aki tanúskodni akart szülei válóperében, és akinél akkor még a kiskorú felperes is gondozásban volt, hol pedig Nikola Gabrić tanú nyilatkozatát –, hogy Lakatos Pálnak házasságon kívüli gyermeke, fia született Cvita napszámosnőtől, aki segített neki a gazdaság vezetésében, és akivel időközben életközösséget alakított ki. Ez a tény nyilvánvalóan senki számára nem volt vitás; a felperes féltestvére, Rózsa még gondoskodott is kis féltestvéréről egészen addig, amíg Lakatos Pál 07.11.1978. napján el nem hunyt, és fel nem merült nem értéktelen hagyatéka öröklésének kérdése.

BIZONYÍTÉK: a felperes peres félként történő meghallgatása; a felperes Újvidék község által 1974-re 2512. számon vezetett születési anyakönyvi kivonatának megtekintése – a születés első bejegyzése –, kiállítva 02.06.2023. napján (1. melléklet); az Újvidéki Kerületi Bíróság előtt P.1642/76. számon folyt, Lakatos Pál és Vera válóperére vonatkozó ügyirat megtekintése.

A néhai, korábban Újvidéken lakó Lakatos Pál után az Újvidéki Községi Bíróság előtt O.196/79. számon indult hagyatéki eljárás 19.03.1979. napján tartott tárgyalásán Helena Uzelac ügyvéd, Lakatos Rózsa örökös lány meghatalmazott képviselője kijelentette, hogy az örökhagyó bejelentett, házasságból született gyermekein kívül létezik még egy örökös gyermek, aki az örökhagyó házasságon kívüli kapcsolatából született. Amint ő maga is jelezte, bíróság ugyan nem állapította meg, hogy az örökhagyó a gyermek apja, de ő többször a sajátjaként ismerte el, gondozta és törődött vele; halála után a kiskorú Milivoj az örökhagyó gyermekeként a nagyszülőknél került gondozásba. Felhívjuk a bíróság figyelmét arra, hogy Helena Uzelac ügyvéd előbbi nyilatkozata egy további örökös létezéséről kulcsfontosságú mindannak megértéséhez, ami

Forrásoldal 4

ezután következik. Ezt követően Helena Uzelac ügyvéd nagyon hamar, pontosabban 03.04.1979. napján megszűnik az örököstársak meghatalmazott képviselője lenni, amiről értesíti a hagyatéki bíróságot. Az örököstársak ezután új meghatalmazott képviselőt bíznak meg, aki a másodfokú bíróság által elfogadott fellebbezésével eléri annak az elsőfokú bírósági határozatnak a hatályon kívül helyezését, amely a kiskorú Milivoj Miletićet is Lakatos Pál örököstársának nyilvánította, a hagyaték ¼ részére. A fellebbezés indokai arra vonatkoztak, hogy az örökhagyóval fennálló rokonságot – az apaságot – nem állapították meg a törvényben előírt módon. A kiskorú Milivoj Miletić ezt követően, valamikor 19.03.1979. és 21.06.1979. között teljes örökbefogadás céljából az Újvidéki Szociális Munkaközpont illetékességébe kerül – annak akkori formájához, az újvidéki Szociális Védelem Önigazgatási Érdekközösségéhez (SIZ), amely az Újvidéki Szociális Munkaközpont jogainak és kötelezettségeinek jogelődje volt. Mindez önmagában talán nem is lenne különös, ha nem vesszük figyelembe, hogy mindez annak nyilvánvaló felismerése után történik, hogy amennyiben szakértői vizsgálat megállapítja: a kiskorú Milivoj az örökhagyó fia, akkor feltétlenül jogosult lesz az örökség egy részére, annak ellenére is, hogy házasságon kívüli kapcsolatból született. Ennek megakadályozására sajnos létezett egy jogi út, amelyet nyilvánvalóan valaki nagyon jól ismert: a gyermeket azonnal teljes örökbefogadásra kell átadni. Ez akkoriban egyébként inkább kivétel volt, mint szabály, mert a teljes örökbefogadás intézményét éppen akkor vezették be a jogrendszerbe. Mindez azért, mert Vajdaság SZAT akkor hatályos örökbefogadási törvényének („Vajdaság SZAT Hivatalos Lapja”, 24/76. szám) 38. cikke a következőképpen rendelkezik: „A teljesen örökbefogadott gyermek apaságának és anyaságának megállapítása nem megengedett.” A dolog ennél nyilvánvalóbb már nem is lehetne.

BIZONYÍTÉK: a felperes peres félként történő meghallgatása; indítványozzuk, hogy a bíróság tekintse meg az Újvidéki Községi Bíróság O.196/79. számú hagyatéki ügyének iratait; a csatolt, 19.03.1979. napján tartott tárgyalásról készült O.196/79. számú jegyzőkönyv megtekintése (2. melléklet); az Újvidéki Községi Bíróság 23.11.1979. napján kelt, O.196/79. számú csatolt hagyatéki határozatának megtekintése (3. melléklet).

Elérkezünk a felperes örökbefogadásával és annak semmisségével kapcsolatos tényekhez. Az örökbefogadás létrehozása körüli egész eljárás hihetetlen gyorsasággal zajlott. Az időszakot nem tudjuk biztosan meghatározni, mert a felperes nem kapott adatot az alperestől arról, hogy mikor indult meg az örökbefogadási eljárása. A rendelkezésre álló iratok alapján azonban biztosan megállapíthatjuk, hogy az alperes 19.03.1979. előtt semmiképpen nem rendelkezhetett illetékességgel a kiskorú Milivoj Miletić ügyében, mert azon a napon zajlott a néhai Lakatos Pál utáni hagyatéki tárgyalás, amikor Helena Uzelac ügyvéd jegyzőkönyvbe mondta: „a kiskorú Milivoj Miletić jelenleg az örökhagyó szüleinél, a nagyszülőknél van gondozásban”. A másik fontos dátum 1979. június 21.: ekkor adják a felperest, az akkori kiskorú Milivoj Miletićet teljes örökbefogadásra Milorad Vasićnak és Gospava Vasićnak, a tiszakálmánfalvi gyermektelen házaspárnak, akik mára már rég elhunytak. Az alperes e döntését a Szociális Védelem Újvidéki SIZ-ének 1979. június 21-én kelt, 03-507/79. számú, teljes örökbefogadásról szóló jegyzőkönyvével nyilvánítják ki. Az alperes ezenkívül meghozza a

Forrásoldal 5

03-507/74. számú, 1979. június 21-én kelt határozatot, amely engedélyezi a szülők adatainak utólagos bejegyzését az örökbefogadott – a jelen felperes – születési anyakönyvébe. A kiskorú Milivoj Miletićből kiskorú Milan Vasić lesz.

BIZONYÍTÉK: az Újvidéki Községi Bíróság O.196/79. számú, 14.03.1979. napján kelt jegyzőkönyvének csatolt másolatába történő betekintés (2. melléklet); a Szociális Védelem Újvidéki SIZ-ének 1979. június 21-én kelt, 03-507/70. számú, teljes örökbefogadásról szóló jegyzőkönyvének csatolt másolatába történő betekintés (4. melléklet); az alperes 1979. június 21-én kelt, 03-507/79. számú, a születési anyakönyvbe történő utólagos bejegyzést engedélyező csatolt határozatának megtekintése (5. melléklet); az újvidéki anyakönyvi terület 1979-re 2463. folyószámon vezetett, 02.06.2023. napján kiállított születési anyakönyvi kivonatának megtekintése – a felperes születésének második bejegyzése (6. melléklet).

Az az időszak, amely alatt az alperes állítólag az örökbefogadók alkalmasságára vonatkozó valamennyi ellenőrzést elvégezte, példátlan egy olyan rendkívül érzékeny kérdésben, mint a gyermekek örökbefogadása; közismert tény, hogy az örökbefogadási eljárás évekig tart, és sok lehetséges örökbefogadó a bonyolult és összetett eljárás miatt fel is adja. Ennek természetesen az lett az eredménye, hogy az akkori kiskorú Milivoj Miletićet örökbefogadásra teljesen alkalmatlan személyeknek adták át, mert e személyek alkalmasságának ellenőrzését nem végezték el megfelelően – ha egyáltalán bármiféle ellenőrzést végeztek. Az alperesnek az örökbefogadók alkalmasságáról készült jelentései ugyanis olyan frázisok sorát tartalmazzák, amelyek újra és újra ismétlődnek minden hasonló jelentésben és helyzetben. A papír mindent elbír. A valóságban lehetetlen volt ilyen rövid idő alatt megfelelően, megbízhatóan és felelősségteljesen felmérni az örökbefogadók személyiségét, egymáshoz fűződő viszonyát, életkörülményeit és más hasonló tényezőket. Ismét feltehetnénk a kérdést, miért történik minden ilyen gyorsan; a válasz azonban nagyon világos, ha figyelembe vesszük a következőket: a kiskorú Milivoj az ötödik életévének betöltéséhez közeledett, 1979. június 28-án lett volna ötéves. Vajdaság SZAT korábban említett örökbefogadási törvénye szerint ezután már nem lehetett volna teljes örökbefogadást létrehozni, mivel teljesen csak az ötödik életévét még be nem töltött gyermeket lehetett örökbefogadni, az egyéb együttes feltételek teljesülése mellett. Az eljárást tehát sietve kellett lefolytatni, még mielőtt az örökbefogadott betölti az ötödik életévét. Korábban pedig már kifejtettük, hogy a teljes örökbefogadással elvész az apaság megállapításának lehetősége, és így az örökség igénylésének lehetősége is.

Az alperes teljesen valótlanul, alkalmazottai révén különféle frázisokat és az örökbefogadókat magasztaló szólamokat használva állapítja meg az örökbefogadók alkalmasságára vonatkozó tényeket. Így jár el Vera Radovanović szociális munkás 12.06.1979. napján készült jelentésében, Miroslava Gudelj pedagógus 18.06.1979. napján készült jelentésében, valamint Cvetko Ratković pszichológus 19.06.1979. napján készült jelentésében; az örökbefogadók alkalmasságáról szóló orvosi jelentésbe azonban a felperes mindmáig nem kapott betekintést. Külön hangsúlyozni és aláhúzni kell, hogy Vera Radovanović szociális munkás a kiskorú örökbefogadott „alkalmi gyámja” volt, vagyis pártatlanul kellett volna védenie a gyermek jogait és érdekeit az örökbefogadási eljárásban, ugyanakkor ő készítette el a megállapítást és véleményt az örökbefogadók

Forrásoldal 6

alkalmasságáról, ami abszolút törvénytelen! Mindezeken felül ugyanez a személy adta meg a hozzájárulást a kiskorú Milivoj Miletić örökbefogadásához, miközben semmilyen bizonyíték nem volt arra, hogy az alperes felvette volna a kapcsolatot a felperes biológiai anyjával, Cvita Miletićcsel, hogy megszerezze hozzájárulását a teljes örökbefogadáshoz. Cvita Miletić ugyan nem volt a felperes mellett, de nem tartózkodott ismeretlen helyen: mindvégig az újvidéki Veselina Masleše utca 42. szám alatt élt. Az alperesnek Vajdaság SZAT örökbefogadási törvénye 30. cikkének (1) bekezdése szerint hat hónapon keresztül kellett volna keresnie őt, és csak akkor lehetett volna a gyermeket teljes örökbefogadásra átadni, ha a biológiai anya keresésének e határideje eredménytelenül telt volna el. Ha megkísérelték volna felvenni a kapcsolatot a felperes anyjával, a korábban megadott lakcímen megtalálták volna. Ez azonban nem történik meg, és az örökbefogadáshoz Vera Radovanović szociális munkás adja meg a hozzájárulást, aki ugyanakkor az örökbefogadókat és alkalmasságukat is értékeli (!), miközben a kiskorú örökbefogadottat megfosztják attól a jogától, hogy ilyen érzékeny életkérdésben az érdekeit pártatlanul képviselő gyámja legyen. Egy ember számára talán ez a legérzékenyebb kérdés.

BIZONYÍTÉK: a felperes peres félként történő meghallgatása; Vera Radovanović szociális munkás 12.06.1979. napján készült jelentésének megtekintése (7. melléklet); Miroslava Gudelj pedagógus 18.06.1979. napján készült jelentésének megtekintése (8. melléklet); Cvetko Ratković pszichológus 19.06.1979. napján készült jelentésének megtekintése (9. melléklet).

Számos tény mutatja, hogy valótlan volt az a megállapítás, miszerint a néhai Milorad és Gospava Vasić alkalmasak arra, hogy a felperes örökbefogadói legyenek, és úgy neveljék, hogy az akkori szocialista társadalom hasznos tagjává váljon, amint azt Vajdaság SZAT örökbefogadási törvénye 11. cikkének (1) bekezdés c) pontja megköveteli, ellenkező esetben pedig az örökbefogadás semmis.

A felperes néhai örökbefogadói, Milorad és Gospava Vasić teljesen működésképtelen házaspár voltak, súlyos és tartós házassági problémákkal, amelyek már sok évvel azelőtt fennálltak, hogy örökbe fogadták a felperest. Milorad nagyon rossz természetű, nehéz ember volt, és gyakran volt hűtlen a házasságban, mert kilenc évvel fiatalabb volt feleségénél, teljes életerejében volt, és ez a nemi vágy kielégítését igényelte; feleségében ez a vágy nem volt kifejezett, így többek között ez is házassági problémákat okozott.

Gospava lelkileg nagyon labilis és befolyásolható volt; még egy kétes nőhöz is eljárt, aki tarotkártyából és babból jósolta meg neki a jövőt. A felperest is magával vitte, amit a gyermek akkor érdekesnek és mindenképpen emlékezetesnek talált. Mindezek mellett Gospava – anélkül, hogy bárkit meg akarnánk sérteni – írástudatlan is volt; ezt az alperes alkalmazottja, Cvetko Ratković pszichológus 19.06.1979. napján kelt jelentése is rögzítette.

Még a Jehova Tanúihoz is csatlakozott, akikről ismert, hogy gyermekeik számára elutasítják a vérátömlesztést, így ez is veszélyeztethette a kiskorú örökbefogadott biztonságát és egészségét.

Amint Vinka Ignjatić tiszakálmánfalvi tanú számára ismert, aki a szomszédjuk volt és jól ismerte az örökbefogadókat, Gospava arra panaszkodott neki, hogy Milorad bántalmazza, minden apróság zavarja, ezért különféle nyugtatókat kezdett szedni. Arra is panaszkodott, hogy férje nyomást gyakorol rá: fogadjanak örökbe egy gyermeket, és mentsék meg a rettenetes házasságukat. Gospava ezt nem akarta, de engedett férje

Forrásoldal 7

rábeszélésének. Miután a gyermek bekerült ebbe a normális felnövekedésre és fejlődésre alkalmatlan, ingatag környezetbe, a helyzet tovább romlott. Egyre gyakoribbá váltak a konfliktusok az örökbefogadók között; Gospava és Milorad egyáltalán nem szerették a gyermeket. Az örökbefogadott és az otthonába játszani járó barátai még a házastársak tettleges összecsapásainak is tanúi voltak; ilyenek már a gyermek családba kerülése előtt is történtek. A felperes jól emlékszik élete e szakaszának egyes részleteire, amely saját elmondása szerint pokoli volt.

Milorad verte őt, Gospava pedig szintén gyakran tanúsított vele szemben ellenszenvet. Természetesen csak idő kérdése volt, mikor omlik össze az örökbefogadók házassága, és ez nagyon hamar meg is történt: 1982-ben válópert indítottak. Milorad már a válóper megindítása előtt elhagyja a házastársi életközösséget és a gyermeket. Az Újvidéki Felsőbb Bíróság előtt P.1106/82. számon folyt válóperben Gospava maga is kijelenti, hogy egyebek mellett az örökbefogadott gyermek miatt válnak, mert neveléséről és gondozásáról nem tudtak megegyezni.

Ugyanebben a válóperben Gospava többek között jegyzőkönyvbe mondja, hogy Milorad azt tanácsolta neki: „fogjon egy baltát, és ölje meg a kocát, amellyel nem tudott mit kezdeni”. Gospava szadizmust tanúsított az állatokkal szemben: az akkor kiskorú örökbefogadott előtt kegyetlenül megvert egy macskát, amely bejött a házukba. Felvetjük a kérdést: hogyan végezhette el az alperes megfelelően az örökbefogadók alkalmasságának ellenőrzését ilyen tények mellett? De ez még nem a történet vége.

Nem sokkal az örökbefogadók válása után Gospava 1983 áprilisában meghal. Milorad, az apa, aki állítólag annyira vágyott a gyermekre, ahelyett, hogy legalább egy kis szeretetet nyújtana neki, nevelőcsaládhoz adja, semmilyen további kapcsolatot nem tart fenn vele, és az eltartásához sem járul hozzá, pedig erre köteles volt.

Már 1984 szeptemberében nem teljes örökbefogadásra adja örökbefogadott fiát, Milan Vasićot Periša és Gorgina Petrović kragujevaci örökbefogadóknak. Az akkori kiskorú Milan Vasić így Milan Petrović lesz, és ezt a nevet viseli ma is. Noha Miloradnak továbbra is kötelezettségei voltak a gyermekkel szemben, mert a gyermeket nem teljes örökbefogadásra adták, ami nem szünteti meg a szülők – ebben az esetben az örökbefogadó szülők – kötelezettségeit, ő ezzel egyáltalán nem törődik, és a felperessel minden kapcsolat megszakad.

BIZONYÍTÉK: a felperes peres félként történő meghallgatása; Vinka Ignjatić tanú meghallgatása, Tiszakálmánfalva, Petőfi Sándor utca 168.; Dragan Ignjatić tanú meghallgatása, Tiszakálmánfalva, Petőfi Sándor utca 168.; az Újvidéki Felsőbb Bíróság P.1106/82. ügyszámú, Milorad és Gospava Vasić örökbefogadók válóperére vonatkozó ügyiratainak megtekintése; az Újvidéki Felsőbb Bíróság P.1106/82. számú válóperének 20.09.1982. napján tartott tárgyalásáról készült csatolt jegyzőkönyv megtekintése (10. melléklet); a kiskorú Milan Vasić Periša és Gorgina Petrović általi nem teljes örökbefogadásáról készült, 26.09.1984. napján kelt UP.02-987/84. számú újvidéki szociális munkaközponti jegyzőkönyv megtekintése, Milorad Vasić örökbefogadási hozzájáruló nyilatkozatával (11. melléklet); továbbá a

Forrásoldal 8

bíróság hivatalból kérje be a Tiszakálmánfalvi Egészségháztól a néhai Gospava Vasić kórelőzményeit tartalmazó egészségügyi kartont.

Fenntartjuk a jogot további bizonyítékok indítványozására.

Valóban ezek voltak az alkalmas örökbefogadók, akiknek a gyermek számára olyannak kellett volna lenniük, mint a vér szerinti apa és anya, akiknek teljes szeretetet és gyengédséget kellett volna adniuk neki, és egészséges szellemben kellett volna nevelniük, hogy esélye legyen a sikeres életre? Az egész helyzetet a szocialista társadalom és annak értékei szempontjából kell vizsgálnunk, mert ezt írja elő az örökbefogadási törvény. A szocializmus legmagasabb célja – legalábbis ideológiailag – „az ember személyes boldogsága” volt.

Ahelyett, hogy az alperes teljesítette volna feladatát, és olyan örökbefogadókat talált és biztosított volna, akik a gyermek számára a megfelelő növekedés, fejlődés és boldogság legjobb feltételeit teremtik meg, amelyek között a gyermek úgy formálódhat, hogy egy napon „a szocialista társadalom hasznos tagja” legyen, a lehető legrosszabb életkörülmények közé adja. Ezekből a gyermek csak és kizárólag azoknak az életkörülményeknek köszönhetően került ki, amelyek kiszabadították e „gondoskodó környezetből”: Milorad örökbefogadó másokra hagyta, hogy gondoskodjanak róla, Gospava örökbefogadó pedig elhagyta ezt a világot.

Mindez nem történt volna meg, ha megfelelően ellenőrzik, hogy milyen emberek az örökbefogadók, és a gyermek életét nem tették volna a szó szoros értelmében pokollá, olyan következményekkel, amelyeket soha nem lehet majd helyrehozni.

A felperes ezeket a rákényszerített örökbefogadókat soha nem élte meg valódi örökbefogadóként, illetve szülőként, ezért haláluk után sem követelt tőlük semmit, noha a törvény szerint örökösük.

Jogszabályi keret

Vajdaság SZAT örökbefogadási törvényének („Vajdaság SZAT Hivatalos Lapja”, 24/76. szám) 41. cikke a 11. cikkel összefüggésben meghatározza az örökbefogadás semmisségének feltételeit – nem együttes, hanem alternatív feltételeket. Ennek alapján „nem fogadhat örökbe olyan személy, akiről arra lehet következtetni, hogy az örökbefogadottat nem fogja úgy nevelni, hogy a szocialista társadalom hasznos tagja legyen”. Itt ez egyértelműen fennállt, nemcsak az egyik, hanem mindkét örökbefogadó esetében; ezt a bizonyítási eljárás is meg fogja állapítani, és ez elegendő alap e teljes örökbefogadás érvénytelenítéséhez. Ugyanebben a cikkben az is szerepel, hogy „nem fogadhat örökbe olyan személy, aki olyan betegségben szenved, amely veszélyeztetheti az örökbefogadott egészségét és életét”. Joggal kételkedünk abban, hogy Gospava Vasić teljesen egészséges nő volt, ezért indítványoztuk, hogy a bíróság e körülményt hivatalból ellenőrizze az illetékes egészségügyi intézménynél.

Vajdaság SZAT örökbefogadási törvényének („Vajdaság SZAT Hivatalos Lapja”, 24/76. szám) egy cikke ugyancsak előírja, hogy „teljesen csak az ötödik életévét még be nem töltött gyermek fogadható örökbe, akinek szülei nem élnek, vagy ismeretlenek, vagy elhagyták őt, és a gyermek elhagyásától számított hat hónapos határidő elteltével sem állapították meg tartózkodási helyüket”.

Az örökbefogadott anyja nem volt ismeretlen, nem tartózkodott ismeretlen helyen, és az örökbefogadás létrehozásakor élt. A felperes számára ezért nem világos, miért nem kérték

Forrásoldal 9

tőle az örökbefogadásához szükséges hozzájárulást, noha a lakcíme ismert volt. Több törvényes alap is fennáll tehát arra, hogy ez az örökbefogadás semmis, és egyetlen ilyen alap fennállása is elegendő az örökbefogadás érvénytelenítéséhez.

Kereseti kérelem

Valamennyi fent előadott lényeges tényre és a hivatkozott jogszabályi keretre figyelemmel úgy véljük, hogy fennállnak a felperes teljes örökbefogadása érvénytelenítésének feltételei. Indítványozzuk ezért, hogy a címzett bíróság a szóbeli tárgyalás és valamennyi bizonyíték felvétele után a következő

ÍTÉLETET

hozza meg:

A bíróság a felperes kereseti kérelmének mint megalapozottnak HELYT AD.

A bíróság abszolút semmisség miatt ÉRVÉNYTELENÍTI azt a teljes örökbefogadást, amelyet a Szociális Védelem Újvidéki Önigazgatási Érdekközösségének 1979. június 21-én Újvidéken kelt, UP.03-507/79. számú döntésével hoztak létre és nyilvánítottak ki. Ezzel a döntéssel Milorad Vasić, született 1941. február 15-én, Osječani helységben, Doboj községben, és Gospava Vasić, született 1932. augusztus 21-én, D. Klakar helységben, Doboj községben, mindketten Tiszakálmánfalva, Petőfi Sándor utca 52. szám alatti lakosok, örökbe fogadják a kiskorú Milivoj Miletićet, és az örökbefogadott kiskorú Milivoje Miletić új nevet kap: Milan Vasić.

A bíróság ELRENDELI, hogy az alperes az ítélet kézhezvételét követően azonnal hozzon határozatot a Szociális Védelem Újvidéki Önigazgatási Érdekközösségének 1979. június 21-én kelt, UP.03-507/79. számú határozata érvénytelenítéséről, amely engedélyezi, hogy a tiszakálmánfalvi Milorad Vasić és Gospava Vasić örökbefogadók adatait a teljesen örökbefogadott gyermek – a jelen felperes – szüleiként utólag bejegyezzék a születési anyakönyvbe; e határozat érvénytelenítésével pedig ismét érvényessé váljon a teljesen örökbefogadott gyermek – a jelen felperes – születésének első bejegyzése.

A bíróság KÖTELEZI az alperest, hogy a felperes részére teljes egészében térítse meg a peres eljárás költségeit, azok megállapított összegében, a végrehajthatóság napjától a kifizetésig járó törvényes késedelmi kamattal, az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül, kényszervégrehajtás terhe mellett.

Szerkesztői megjegyzések a forrás eltéréseihez

• Az 5. forrásoldalon az utólagos anyakönyvi bejegyzést engedélyező határozat száma 03-507/74, az örökbefogadási jegyzőkönyv száma pedig a bizonyítási hivatkozásban 03-507/70. Más helyeken ugyanezen iratcsoportra 03-507/79 szerepel. A fordítás mindegyik alakot az adott forráshely szerint őrzi meg.
• Az 5. forrásoldalon a 2. melléklethez 14.03.1979. tartozik, míg a 3. és 4. forrásoldalon ugyanazon hagyatéki tárgyalás dátuma 19.03.1979.. Az eltérést nem javítottuk át a kereset szövegében.
• A 8. forrásoldal utolsó törvényi idézete előtt hiányzik a cikk száma. A fordítás nem pótolja találgatással.
• A kereset 13 bizonyítási mellékletet említ. A fordítás megtartja a forrás saját melléklethivatkozásait; nem készít találgatott számozott megfeleltetést az archívum már bevitt dokumentumaival.
• A kereset az 5–6. forrásoldalon Miroslava Gudelj néven nevezi meg a pedagógust; az archivált 1979. júniusi értékelés aláírója Milosava Gudelj. A fordítás a keresetben szereplő nevet őrzi meg. E nyilvános OCR-rekonstrukció alapján nem dönthető el, hogy az eltérés OCR-hiba vagy a kereset szövegének hibája.
• A 4. forrásoldal a fellebbezés elbeszélése után az „ezt követően” fordulattal kapcsolja hozzá az örökbefogadásra történő átadást. Ugyanitt a teljes örökbefogadás dátuma 1979. június 21., a hivatkozott első hagyatéki határozaté pedig 1979. november 23. A narratív összekapcsolás nem önálló bizonyíték a fellebbezés és az örökbefogadás naptári sorrendjére; a fordítás sem a fordulatot, sem az iratok dátumait nem írja át.