A felperes írásbeli nyilatkozata — 2025. október 15.

A szerző P2.1435/24. számú ügyben tett, 2025. október 15-én kelt kétoldalas írásbeli nyilatkozatának teljes fordítása. A jogi minősítések és a személyes beszámoló a felperestől származnak. Az aznapi tárgyalási jegyzőkönyv rögzíti e nyilatkozat átvételét és egy példány átadását az alperes képviselőjének.

Nyilvános PDF, 2 oldal

A forrás 1. oldala

1. oldal a 2-ből

ÚJVIDÉKI ALAPFOKÚ BÍRÓSÁG
Ügyszám: P2.1435/24

A FELPERES NYILATKOZATA

Tisztelt Bíróság!

Ezt az eljárást nem szeszélyből indítottam, hanem olyan súlyos és tudatos igazságtalanság miatt, amely mértékét tekintve túlmutat egy családjogi vita keretein, és alapvető emberi jogokat érint.

Mindaz, amit 1979-ben velem szemben végrehajtottak, törvényellenes volt, és erőszakos asszimilációt jelent. Egy ötéves gyermeket, aki egy dalmáciai horvát anyától és egy magyar apától született, kiszakítottak származásából és identitásából, és hamis, „asszimilált” személyazonossággal jegyeztek be az anyakönyvekbe. Ezzel erőszakkal megfosztottak a nyelvemtől, a kultúrámtól és attól a jogomtól, hogy a saját népemhez tartozzam.

Olyan gyermekről van szó, aki nem tudta, és nem is sejthette, milyen pokol vár rá, és akinek semmilyen lehetősége nem volt a védekezésre. Ebben rejlik az ügy szörnyűsége: ami velem történt, egy ártatlan személlyel történt, akinek akkor semmiféle hatalma nem volt megvédeni a származásához való jogát.

Mindennek eredménye egy semmis örökbefogadás — jogi hamisítvány, jogi Frankenstein —, amely az akkor hatályos, Vajdaság Szocialista Autonóm Tartományának 1976. évi örökbefogadási törvényét megsértve jött létre. Az egyértelmű törvényi feltételek nem teljesültek:

• Anyám élt és elérhető volt, de a hozzájárulását sohasem kérték.
• Apám személye ismert és a hagyatéki eljárásban elismert volt, a központ mégis hamisan „ismeretlennek” tüntette fel.
• A gyámhatóságnak az örökbefogadási határozat meghozatalakor nem volt hatásköre.
• Az örökbefogadást mindössze hét nappal az ötödik születésnapom előttre keltezték; az ötödik életév betöltésével a teljes örökbefogadás a törvény szerint már lehetetlenné vált.
• Ezenfelül megsértették a törvény 7. cikkét is: „Több személy nem fogadhat örökbe egy személyt.” Ennek ellenére 1984-ben újabb — második — örökbefogadást hajtottak végre, amely kezdettől semmis volt, mert egy gyermeket nem lehet kétszer örökbe fogadni. Már az a paradoxon is világos eljárásmódot mutat, hogy az 1979-es jogellenes örökbefogadó 1984-ben hozzájárulást adott egy újabb örökbefogadáshoz: a törvényt megsértették, és az intézmények, illetve egyének érdekeihez igazították, nem a gyermekéihez.

Attól a pillanattól kezdve, hogy gyermekként megértettem, hogy „örökbe fogadtak”, egészen máig nincs olyan nap, amikor ne tenném fel magamnak a kérdést: „Miért éppen én?” Ez az a láthatatlan teher — az elutasítottak és lebecsültek hátránya. Olyan fájdalom, amely szétrombolja a gyermekkort és az emberi mivoltot. Ha ehhez hozzávesszük a jogellenes örökbefogadók szörnyű viselkedését, világossá válik, hogy ez nem „a gyermekről való gondoskodás” volt, hanem gyermek ellen elkövetett gaztett, az erőszakos asszimiláció elemeivel.

2021 végén, amikor végre hozzájutottam a bizonyítékokhoz és az igazsághoz, megértettem a bűntett teljes súlyát: meghamisították a származásomat, és lábbal tiporták az identitáshoz fűződő jogaimat.

A forrás 2. oldala

2. oldal a 2-ből

Nyilatkozatom nem csupán a bíróságnak szól. A történelemnek, az archívumnak és a nemzetközi intézményeknek is szól. Ez az ügy az igazság és az igazságosság próbája: továbbra is el lehet-e rejteni az emberi jogok nyilvánvaló megsértését és egy gyermek erőszakos asszimilációját, vagy végre elismerik, hogy a jogrend 1979-ben tudatosan tiporta el saját törvényeit és egy gyermek alapvető jogait.

Azt kérni tőlem, hogy mindezek után „nyeljem le” és hallgassak, annyi, mint azt kérni, hogy béküljek meg a saját identitásom elleni hazugságokkal és erőszakkal. Ezt nem akarom, és nem is tudom megtenni. Ha kell, szakadjon le az ég — de az igazságnak írásban fenn kell maradnia.

Újvidék, 2025. október 15.

Hivatalos név: Milan Petrović

Milivoj Miletić (apai ágon Lakatos)
Hivatalosan, jogellenesen:

• 1979-ben Milan Vasić néven anyakönyvezve;
• 1984-ben Milan Petrović névre átnevezve.

Aláírás: ______________________________