# A 2026. május 29-i felülvizsgálati kérelem: a fellebbviteli ítélet szembesítése az 1976-os törvénnyel és az identitás bizonyítékaival A rendelkezésre bocsátott, 22 oldalas peres fél által készített beadvány teljes fordítása. A jogi minősítések, bírálatok és kérelmek a felperes Nikolaj Petronijević ügyvéd útján készített felülvizsgálati kérelméhez tartoznak. Az alábbi jelölések az eredeti PDF fizikai oldalait követik. A forrásszöveg utáni szerkesztői összehasonlító megjegyzések nem részei a beadványnak. [Eredeti felülvizsgálati kérelem · mind a 22 oldal](/files/documents/supreme-court-revision-p2-1435-2024-2026-05-29/original/revision-gz2-211-2026-2026-05-29-public.pdf) ## Forrásoldal 1 34000 Kragujevac, Nikole Pašića utca 18/3/1, Szerb Köztársaság **ÜGYVÉD — NIKOLAJ PETRONIJEVIĆ** +381 69 15 92 601 office@petronijevic.rs Törzsszám: 57364190 · Adóazonosító szám: 112464491 **AZ ÚJVIDÉKI ALAPFOKÚ BÍRÓSÁGNAK** a **LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG** részére Ügyszám: Gž2 211/26 P2.1435/24 **Felperes:** Milan Petrović, Kragujevac, Kraljevačkog bataljona utca 110., JMBG: 2806974800030; meghatalmazottja Nikolaj Petronijević kragujevaci ügyvéd a mellékelt, 2026. május 25-i meghatalmazás alapján. **Alperes:** ÚJVIDÉK VÁROS SZOCIÁLIS MUNKA KÖZPONTJA, Újvidék, Zmaj Ognjena Vuka utca 13–17., törzsszám: 08154902. A polgári perrendtartás 403. cikke (a továbbiakban: „ZPP”) és a családjogi törvény 208. cikke (a továbbiakban: „PZ”) alapján a felperes, aki nem ért egyet az Újvidéki Fellebbviteli Bíróság 2026. április 22-i, Gž2 211/26. számú ítéletével, amely elutasította a felperes fellebbezését és helybenhagyta az Újvidéki Alapfokú Bíróság 2026. február 9-i, P2.1435/2024. számú ítéletét, ügyvéd meghatalmazottja útján, a ZPP 85. cikkének (6) bekezdésével összhangban, határidőben előterjeszti az alábbi # FELÜLVIZSGÁLATI KÉRELMET az alábbi okokból: - a ZPP 374. cikkének (1) bekezdése szerinti lényeges eljárási szabálysértés, amelyet a másodfokú bíróság eljárásában, a ZPP 396. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben követtek el; - az anyagi jog téves alkalmazása: a Vajdasági Szocialista Autonóm Tartomány 1976. évi örökbefogadási törvényének (a továbbiakban: „ZUSAPV”) 2., 30., 31., 34., 35., 37., 38., 40., 41. és 42. cikke, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 8. cikke, valamint a Szerb Köztársaság Alkotmányának 78. cikke. ### 1. A DÖNTŐ TÉNYEK ÖSSZEFOGLALÁSA E felülvizsgálati kérelem tárgya nem egy örökbefogadási aktus elszigetelt, különálló technikai és adminisztratív eseményként való vitatása, hanem azon bírósági döntés, illetve döntések megtámadása, amelyek fenntartják az 1979-es aktus jogkövetkezményeit. Ezzel az aktussal az 1974. június 28-án Milivoj Miletić néven született gyermeket 1979. június 21-én teljesen kiszakították eredeti identitásából, apai ágából, vérrokonságából, öröklési helyzetéből, saját származásához fűződő jogi kapcsolatából és nyelvi–családi folytonosságából. Az Újvidéki Fellebbviteli Bíróság megtámadott ítélete nem adott választ e jogvita központi kérdésére: **Pontosan milyen törvényi alapon volt megengedett 1979. június 21-én a kiskorú Milivoj Miletić teljes örökbefogadása, tekintettel arra, hogy az ügy irataiból nem következik a teljes örökbefogadáshoz szükséges törvényi minimum teljesülésének megállapítása?** Ha az eset az 1976-os ZUSAPV 30. cikkének (1) bekezdése alá tartozik, a törvényi minimum teljesüléséhez az alábbi tényeket kellett volna megállapítani: ## Forrásoldal 2 - a gyermek elhagyását; - az elhagyás dátumát; - a szülő felkutatásának kezdetét és menetét; - a felkutatás konkrét intézkedéseit; - a törvényi hat hónapos időszak elteltét; - a felkutatás sikertelenségét a teljes örökbefogadás létrehozása előtt. E tényeket nem állapították meg. Ha az eset a ZUSAPV 30. cikkének (4) bekezdése alá tartozik, a teljes örökbefogadáshoz az ismert és élő anya, Cvita Miletić előzetes hozzájárulása kellett volna, a bíróság pedig nem állapította meg az 1979. június 21. előtti felkutatás időpontját, menetét és konkrét intézkedéseit. **Ilyen hozzájárulás nincs.** Az anya hozzájárulását az eseti gyám, Vera Radovanović hozzájárulásával helyettesítették, noha a Fellebbviteli Bíróság egyetlen olyan törvényi rendelkezést sem jelölt meg, amely a teljes örökbefogadás rendszerében lehetővé tenné ezt a helyettesítést. A ZUSAPV 42. cikke nem utal a törvény 5. cikkére, ezért a gyám hozzájárulásának általános szabályait nem lehetett önkényesen átvinni a teljes örökbefogadásra. Ugyanezen törvény 41. cikke kifejezetten a 30. cikk feltételeinek hiányához köti a teljes örökbefogadás semmisségét. Ezért a 30. cikk kérdése nem mellékes: ez a jogvita központi kérdése. Sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság nem adott választ ezekre a kérdésekre. Jogi logikán és törvényen alapuló válasz helyett a Fellebbviteli Bíróság azt a frázist adta válaszul, hogy a feltételek „mindenképpen teljesültek”. Ez nem jogalkalmazás. Ez a jogalkalmazás elkerülése. A megtámadott ítélet ezután valódi válasz nélkül hagyja, hogy a felperest 1984-ben egy másik házaspár ismét örökbe fogadta, noha a ZUSAPV 40. cikke szerint a teljes örökbefogadás nem bontható fel. A bíróság ugyanis nem állapította meg, milyen aktus nyitotta meg az utat az új örökbefogadáshoz, ha az első teljes és felbonthatatlan volt. Ha az 1979-es teljes örökbefogadás törvényes és felbonthatatlan volt, ugyanazon gyermek 1984-es új örökbefogadása nem lehet jogilag semleges tény. A bíróságnak meg kellett volna indokolnia, milyen jogi aktus nyitotta meg 1984-ben az utat ugyanazon gyermek új örökbefogadásához. A másodfokú bíróság megfogalmazása, hogy a második örökbefogadás érvényessége nem az eljárás tárgya, nem válasz erre a kérdésre. A megtámadott ítélet teljesen figyelmen kívül hagyja a Vera Radovanović személyében fennálló érdekellentétet. Ugyanaz a tisztviselő vesz részt az eset vezetésében, ajánlja az örökbefogadókat, jelenik meg eseti gyámként, és járul hozzá a teljes örökbefogadáshoz. Ez nem a gyermek érdekeinek védelme, és nem a ZUSAPV 2. cikke szerinti, a gyermek érdekében történő eljárás. A gyermek érdeke nem elv, hanem kötelező törvényi feltétel, amelyet a gyámhatóságnak ténylegesen meg kellett állapítania; nem használhatta a feltétel névleges teljesülését arra, hogy ugyanazon tisztviselő közreműködésével intézményesen bezárja a kört. ## Forrásoldal 3 A megtámadott ítélet tévesen kezeli Lakatos Pál apai és öröklési nyomát is. A felperes ebben az eljárásban nem az apaság megállapítását kéri. A „nem ismert apa” adminisztratív formula törvényességének ellenőrzését kéri a teljes örökbefogadás időpontjában. A P-1642/76., O.196/79. és Gž 11/80. ügy iratai mutatják, hogy az apai, családi, bírósági és öröklési nyom létezett az iratanyagban. A Fellebbviteli Bíróság azon állítása, hogy Lakatos Pál nem ismerte el apaságát, ellentétes a P-1642/76. válóper iratainak tartalmával: Pál ott kijelentette, hogy Cvitával fia született, és ezt a tényt az ügyben hozott ítélet tényállásába is felvették. Nem ugyanaz ugyanis, hogy „az apaságot külön státuszítélet nem állapította meg”, és hogy „Pál nem ismerte el a gyermeket”; a P-1642/76. ügy iratainak tartalma a második állítást cáfolja. Végül a Fellebbviteli Bíróság maga ismertette a teljes örökbefogadási jegyzőkönyv tartalmát, amelyben szerepelnek az örökbefogadott anyjának adatai, noha a ZUSAPV 34. cikke kifejezetten előírja, hogy a teljes örökbefogadást létrehozó jegyzőkönyvbe nem kerülnek az örökbefogadott szüleinek adatai. Különösen döntő, hogy a teljes örökbefogadás a ZUSAPV rendelkezései szerint nem egyszerűen a gyermek családi elhelyezésének megváltoztatása volt. A törvény 35. cikke a meglévő születési bejegyzés megsemmisítését és új bejegyzést ír elő, amelyben az örökbefogadók szerepelnek szülőként. A 37. cikk megszünteti az örökbefogadott és vérrokonai közötti jogokat és kötelezettségeket. A 38. cikk tiltja a teljesen örökbefogadott gyermek apaságának és anyaságának megállapítását. A 40. cikk szerint a teljes örökbefogadás nem bontható fel. Ha e mechanizmust és a felsorolt rendelkezések következményeit úgy alkalmazzák egy gyermekre, hogy előzetesen nem állapították meg törvényesen a 30. cikk feltételeit, nincs az ismert és élő anya előzetes hozzájárulása, háttérbe szorítják az apai és öröklési nyomot, majd ugyanazt a gyermeket később ismét örökbe fogadják, akkor nem semleges családjogi aktusról van szó. Olyan objektíven megvalósított jogi mechanizmusról van szó, amely tartósan elvágja az eredeti identitást, a vérrokonságot, az apai ágat, az öröklési helyzetet és a biológiai származás megállapításához vezető jogi utat. Éppen ebben látható a vitatott aktus tényleges funkciója: nem a gyermek védelme, hanem a gyermek jogi bezárása egy új adminisztratív identitásba. Ezért e felülvizsgálati kérelem nem csupán jogorvoslat egy téves ítélettel szemben, hanem az eljárás valamennyi ellentmondását és szabálytalanságát a Legfelsőbb Bíróság elé tárja. Ha ezeket a Legfelsőbb Bíróság nem oldja fel és nem orvosolja, döntése a felelősségi lánc következő aktusává válik. ### 2. DÖNTŐ TÉNYEK Az Újvidéki Fellebbviteli Bíróság megtámadott ítélete hibás és törvénysértő. A Fellebbviteli Bíróság a ZPP 396. cikkének (1) bekezdésével ellentétesen nem értékelte a felperes lényeges fellebbezési érveit, noha ezek közvetlenül az 1979. június 21-i teljes örökbefogadás törvényességét érintették. Ezzel megfosztotta a felperest az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. cikke szerinti tisztességes eljáráshoz való jogától, mert az indokolt bírósági döntéshez való jog e 6. cikk szerves része. A törvényesség tényleges ellenőrzése helyett a Fellebbviteli Bíróság: - teljes egészében átvette az elsőfokú bíróság következtetését, hogy az örökbefogadás törvényes volt; - utólag olyan indokokat illesztett be, amelyek az elsőfokú ítéletben nem szerepeltek; ## Forrásoldal 4 - megtagadta annak jogi meghatározását, hogy a konkrét eset a ZUSAPV 30. cikkének (1) vagy (4) bekezdése alá tartozik-e; - a 30. cikk törvényi feltételeit azzal a formulával helyettesítette, hogy azok „mindenképpen teljesültek”; - figyelmen kívül hagyta a törvényileg szükséges hat hónapos időszak és az anya felkutatását célzó konkrét intézkedések hiányát; - elfogadta az ismert és élő anya hozzájárulásának az eseti gyám hozzájárulásával való helyettesítését anélkül, hogy e helyettesítés alapját tisztázta volna; - teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy a ZUSAPV 42. cikke a teljes örökbefogadás rendszerében nem utal az 5. cikk alkalmazására; - megtagadta annak jogi értékelését, hogy a felperest 1984-ben egy másik házaspár ismét örökbe fogadta; - teljesen figyelmen kívül hagyta a Vera Radovanović személyében fennálló érdekellentétet; - elfogadta a ténybelileg valótlan állítást, hogy Lakatos Pál nem ismerte el apaságát; - Lakatos Pál apai nyomát és az O.196/79. hagyatéki ügyet arra a formális állításra redukálta, hogy az apaságot bíróság nem állapította meg; - figyelmen kívül hagyta, hogy a teljes örökbefogadási eljárással párhuzamosan létezett a felperes Milivoj Miletićként fennálló, aktív bírósági és öröklési nyoma a Lakatos Pál halála utáni hagyatéki eljárásban; - figyelmen kívül hagyta a teljes örökbefogadási jegyzőkönyv tartalmának közvetlen ütközését a ZUSAPV 34. cikkével; - elmulasztotta a ZUSAPV 35., 37., 38. és 40. cikke objektív funkciójának és értelmének értékelését a konkrét esetben. Ezzel a Fellebbviteli Bíróság elmulasztotta a vitatott teljes örökbefogadás törvényességének tényleges és érdemi bírósági ellenőrzését. Ellenőrzés helyett az 1979-es gyámhatósági eljárás eredményét hitelesítette bíróságilag, ugyanúgy, ahogyan az elsőfokú bíróság tette. ### 3. LÉNYEGES ELJÁRÁSI SZABÁLYSÉRTÉS #### 1. A másodfokú bíróság nem értékelte ténylegesen a lényeges fellebbezési érveket A ZPP 396. cikkének (1) bekezdése arra kötelezi a másodfokú bíróságot, hogy döntése indokolásában értékelje a lényeges fellebbezési érveket, és ismertesse a hivatalból figyelembe vett okokat. Az indokolt bírósági döntéshez való jog az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. cikke szerinti tisztességes eljáráshoz való jog szerves része. A konkrét ügyben a Fellebbviteli Bíróság ezt a kötelezettséget nem teljesítette. A felperes 2026. március 18-i fellebbezésében kifejezetten és részletesen rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság nem adott törvényen alapuló választ a következő kérdésekre: - a konkrét eset a ZUSAPV 30. cikkének (1) vagy (4) bekezdése alá tartozik-e; ## Forrásoldal 5 - mikor történt állítólag a gyermek elhagyása; - mikor kezdődött az anya felkutatása; - milyen konkrét felkutatási intézkedéseket tettek; - 1979. június 21-ig eltelt-e a törvényben előírt hat hónapos időszak; - milyen jogi alapon helyettesítették az ismert és élő anya hozzájárulását; - hogyan lehetséges az 1984-es második örökbefogadás az állítólag törvényes 1979-es teljes örökbefogadás után; - milyen jogi jelentősége van Vera Radovanović érdekellentétének; - hogyan viszonyul az örökbefogadási eljárás az O.196/79. hagyatéki eljáráshoz; - hogyan egyeztethető össze a Szociális Védelmi SIZ hatásköre az Újvidéki Községi Bíróság 1979. július 20-i, a gyermek hagyatéki jogainak védelme érdekében a Hadigondozási és Szociális Védelmi Titkárságnak mint gyámhatóságnak küldött levelével. A Fellebbviteli Bíróság szintén nem adott törvényen alapuló választ e kérdésekre. A 30. cikkre vonatkozó központi fellebbezési érvre azt közölte: > „Nem fogadhatók el a felperes fellebbezési állításai, hogy nem világos, az esetét az idézett rendelkezés (1) vagy (4) bekezdése alá sorolták-e, mivel a leírt helyzetre tekintettel mindenképpen teljesültek azok az örökbefogadási feltételek, amelyek a felperes mint örökbefogadott szüleinek státuszára vonatkoznak.” Ez a megfogalmazás nem törvényen alapuló válasz, hanem a törvényen alapuló válaszadás elkerülése. A felperes nem azt kérte a másodfokú bíróságtól, hogy tartalom nélküli általános állítást tegyen a feltételek „mindenképpeni” teljesüléséről. Azt kérte, hogy indokolt és részletes választ adjon: - a 30. cikk melyik bekezdését alkalmazza; - milyen tényekre alapítja e bekezdés alkalmazását; - milyen bizonyítási cselekményekkel állapította meg e tényeket. A Fellebbviteli Bíróság ezt nem tette meg. Ezzel megvalósult a ZPP 374. cikkének (1) bekezdése szerinti lényeges eljárási szabálysértés, összefüggésben a ZPP 396. cikkének (1) bekezdésével, mert a bíróság nem értékelte a lényeges fellebbezési érvet az ítélet törvényességének hatékony ellenőrzését lehetővé tevő módon. #### 2. A másodfokú bíróság nem válaszolt a hat hónapos időszakra és az anya felkutatásának konkrét intézkedéseire vonatkozó fellebbezési érvre ## Forrásoldal 6 A felperes fellebbezésében kifejezetten rámutatott, hogy a ZUSAPV 30. cikkének (1) bekezdése szerint a szülei által elhagyott gyermek csak akkor fogadható teljesen örökbe, ha a gyermek elhagyásától számított hat hónap elteltével sem állapították meg szülei tartózkodási helyét. A fellebbezés kifejezetten megjelölte, hogy az elsőfokú ítélet nem állapította meg: - a gyermek állítólagos elhagyásának dátumát; - az anya felkutatásának kezdőnapját; - e felkutatás menetét és tartalmát; - eltelt-e a törvényi hat hónapos időszak 1979. június 21. előtt; - milyen bizonyítékok alapján állapították ezt meg. A másodfokú bíróság egyik kérdésre sem válaszolt, és az alábbi sorrendet sem állapították meg: elhagyás – hat hónap eltelte – felkutatási intézkedések – sikertelen felkutatás. Ehelyett azt írta, hogy az anya „hosszabb ideje ismeretlen tartózkodási helyen volt”, „a gyámhatóság számára nem lehetett elérhető az örökbefogadási hozzájárulás megadása érdekében”, és „a gyámhatóság még évekkel később sem talált semmilyen adatot a felperes anyjáról”. Ez nem válasz a fellebbezési érvre. Nem az volt a kérdés, hogy később megtalálták-e az anyát. Az volt a kérdés, hogy 1979. június 21. előtt teljesültek-e a gyermek szülői hozzájárulás nélküli teljes örökbefogadásának kötelező törvényi feltételei. Ha ugyanis nem teljesültek, illetve a törvényi hat hónapos időszak 1979. június 28. után telt el, a ZUSAPV 30. cikkének kötelező rendelkezései szerint nem jöhetett volna létre teljes örökbefogadás. A szerv későbbi állítása, hogy nem találta meg az anyát, nem bizonyítja a korábbi teljes örökbefogadás törvényességét. A Fellebbviteli Bíróság ezzel elkerülte a választ a döntő fellebbezési érvre, és a 30. cikk (1) bekezdésének jogi tesztjét általános, utólagos megállapítással helyettesítette. Ennek nincs döntő jelentősége az 1979-es aktus törvényességének értékelésében, amelytől annak megállapítása függ, hogy a teljes örökbefogadás semmis-e. #### 3. A másodfokú bíróság nem válaszolt az ismert és élő anya hozzájárulása helyettesítésének jogalapjára vonatkozó fellebbezési érvre A felperes fellebbezésében kifejezetten felvetette: - ha az eset a ZUSAPV 30. cikkének (4) bekezdése alá tartozik, hol van a másik szülő előzetes hozzájárulása; - ha az anya ismert és élő volt, milyen törvényi alapon helyettesítették hozzájárulását az eseti gyám hozzájárulásával; - megengedett volt-e ilyen helyettesítés a teljes örökbefogadás rendszerében. A Fellebbviteli Bíróság nem adott megfelelő választ. Csupán azt rögzítette, hogy az eseti gyám, Vera Radovanović hozzájárult az örökbefogadáshoz, mintha egy ilyen nyilatkozat puszta létezése megoldaná törvényességének kérdését. ## Forrásoldal 7 A ZUSAPV 30. cikkének (4) bekezdése kifejezetten a másik szülő előzetes hozzájárulásáról szól. Ugyanezen törvény 42. cikke, amely meghatározza az örökbefogadás általános szabályai közül a teljes örökbefogadásra is megfelelően alkalmazandó rendelkezéseket, nem utal a törvény 5. cikkére. Az utóbbi az általános rendszerben meghatározza, mikor adhatja meg az örökbefogadási hozzájárulást a gyermek gyámja. A Fellebbviteli Bíróság ezt a döntő tényt még csak meg sem említette. Ha a konkrét eset a ZUSAPV 30. cikkének (4) bekezdése alá tartozik, az ismert és élő anya előzetes hozzájárulása a teljes örökbefogadás törvényi feltétele volt. A ZUSAPV nem ad jogot a gyámhatóságnak arra, hogy e feltételt az anya „elérhetetlenségéről” szóló formulával vagy az eseti gyám aláírásával helyettesítse világos törvényi alap nélkül. Mivel a ZUSAPV 41. cikke a 30. cikk (4) bekezdésében szereplő feltételek hiányát is kifejezetten a teljes örökbefogadás semmisségi alapjaként jelöli meg, e fellebbezési érv közvetlenül döntő volt. A Fellebbviteli Bíróság nem értékelte. #### 4. A másodfokú bíróság nem válaszolt az 1984-es második örökbefogadásra vonatkozó fellebbezési érvre A fellebbezés külön kiemelte, hogy az elsőfokú ítélet rögzítette: a felperest 1984. szeptember 26-án Periša Petrović és Georgina Petrović ismét örökbe fogadta, noha korábban, 1979. június 21-én Milorad és Gospava Vasić állítólag törvényesen teljesen örökbe fogadta. A felperes rámutatott, hogy ez közvetlenül felveti: - a ZUSAPV 40. cikkének alkalmazását, amely szerint a teljes örökbefogadás nem bontható fel. A Fellebbviteli Bíróság nem adott megfelelő választ e fellebbezési érvre, csupán azt írta, hogy „az ilyen örökbefogadás érvényessége nem ezen eljárás tárgya”. A felperes keresetében nem kérte, hogy ebben az eljárásban az 1984-es örökbefogadás érvényességéről döntsenek, és erre irányuló fellebbezési érvként sem használta fel a tényt. Annak a jogi jelentőségét kérte értékelni, hogy ugyanazt a gyermeket az állítólag törvényesen létrehozott és felbonthatatlan 1979-es teljes örökbefogadás után, 1984-ben ismét egy másik házaspárnak adták örökbe. Ha az 1979-es teljes örökbefogadás törvényes, érvényes és felbonthatatlan volt, ugyanazon gyermek 1984-es új örökbefogadását nem lehetett végrehajtani. Ha mégis végrehajtották, ráadásul ugyanazon szociális védelmi rendszerben, e tény közvetlenül aláássa azt a következtetést, hogy az 1979-es örökbefogadás jogilag problémamentes és tartósan létrehozott volt. A Fellebbviteli Bíróság nem válaszolt ezekre a kérdésekre, hanem indokolásában teljesen figyelmen kívül hagyta őket, mintha nem lennének jelentősek. Pedig értékelnie kellett volna e kérdéseket, különösen a PZ 205. cikkében szereplő vizsgálati elvre tekintettel. #### 5. A másodfokú bíróság teljesen figyelmen kívül hagyta a Vera Radovanović személyében fennálló érdekellentétre vonatkozó fellebbezési érvet A fellebbezés részletesen felvetette Vera Radovanović eljárási és tényleges szerepének kérdését. ## Forrásoldal 8 Az iratokból következik, hogy Vera Radovanović: - részt vett a felperes anyjáról alkotott narratíva kialakításában; - részt vett Lakatos Pál apai ágának relativizálásában; - vezette és készítette az eset dokumentációját; - kifejezetten a kiskorú Milivoj Miletić számára ajánlotta a konkrét örökbefogadókat; - eseti gyámként kirendelték a teljes örökbefogadáshoz való hozzájárulás érdekében; - hozzájárult a teljes örökbefogadáshoz; - majd 1984-ben ismét megjelent ugyanazon gyermek intézményes kiszakításának és új örökbefogadásának új ciklusában. A felperes fellebbezésében világosan rámutatott, hogy e szerepek egyetlen személyben való összpontosulásának értékelése döntő. Ugyanaz a tisztviselő ugyanis nem tehette egyszerre a következőket: - építhette fel az ügyet; - alakíthatta ki a ténybeli narratívát; - ajánlhatta a konkrét örökbefogadókat; - vállalhatta a gyermek érdekei védelmezőjének szerepét; - és járulhatott hozzá ahhoz az eredményhez, amelyet előzőleg maga készített elő, és amely hibásnak, a gyermek legjobb érdekével ellentétesnek bizonyult. A Fellebbviteli Bíróság nem bocsátkozott e felvetések értékelésébe. Azt sem mondta ki, hogy nem jelentősek a helyes és törvényes döntéshez, és semmilyen módon nem vette őket figyelembe, hanem teljesen figyelmen kívül hagyta őket. Nem nyilvánította az érvet lényegtelennek. Nem utasította el. A fellebbezési érvek értékelésének ilyen elmulasztása sérti a ZPP 396. cikkének (1) bekezdését, és törvénysértővé teszi a másodfokú ítéletet. #### 6. A másodfokú bíróság nem adott tényleges választ a gyámhatóság hatáskörére vonatkozó fellebbezési érvre A felperes fellebbezésében nem azt vitatta elvontan, hogy az Újvidéki Szociális Védelmi Önigazgatási Érdekközösségnek az 1977-es általános határozat alapján lehettek bizonyos gyámhatósági jogosultságai. A felperes azt vitatta: - milyen konkrét aktussal jött létre e szerv hatásköre a kiskorú Milivoj Miletić felett 1979. június 21. előtt; - mikor jött létre e hatáskör; - milyen tények alapján; - hogyan egyeztethető ez össze az Újvidéki Községi Bíróság 1979. július 20-i levelével, amely a Hadigondozási és Szociális Védelmi Titkárságnak mint gyámhatóságnak gyám kirendelését írja elő a kiskorú Milivoj Miletić jogainak és érdekeinek védelmére a Lakatos Pál utáni hagyatéki eljárásban. ## Forrásoldal 9 A Fellebbviteli Bíróság erre nem válaszolt, hanem azt írta, hogy az Újvidéki Szociális Védelmi SIZ a gyámhatósági feladatok átruházásáról szóló határozat 1. cikke szerinti felhatalmazott gyámhatóság volt. Ez nem oldja fel a konkrét kifogást. Nem az volt a kérdés, hogy a SIZ egyáltalán lehetett-e gyámhatóság, hanem: - hogyan szerzett konkrétan hatáskört a felperes felett; - miért fordul a bíróság 1979 júliusában másik szervhez mint gyámhatósághoz ugyanazon gyermek jogainak védelme érdekében; - hogyan lehet ugyanannak a kiskorúnak két párhuzamos eljárásban két különböző intézményi gyámhatósági csatornája: egy a teljes örökbefogadáshoz, egy másik az öröklési jogok védelméhez. A másodfokú bíróság a konkrét fellebbezési érv megválaszolása helyett általános normatív megállapítást tett, és ezzel elkerülte a jogvita lényegének megfelelő, konkrét választ. #### 7. A másodfokú bíróság nem válaszolt a Lakatos Pálra és az O.196/79. hagyatéki eljárásra vonatkozó fellebbezési érvre A felperes ebben az eljárásban nem kérte, hogy a bíróság megállapítsa Lakatos Pál apaságát. Ebben az ügyben Lakatos Pál kérdésének más, közvetlenül releváns jelentősége van: megengedhették-e az alsóbb fokú bíróságok, hogy az „apa ismeretlen” adminisztratív megfogalmazást megkérdőjelezhetetlennek és a teljes örökbefogadáshoz elegendőnek tekintsék, noha más hivatalos iratokból világos apai, családi és öröklési nyom következik? A fellebbezés külön rámutatott: - az Újvidéki Kerületi Bíróság P-1642/76. válóperes iratára; - az ügy állításaira és vallomásaira, amelyek szerint Lakatos Pálnak házasságon kívüli gyermeke született Cvita Miletićtyel; - arra, hogy a kiskorú Milivoj Miletić az apai családi körben élt; - az O.196/79. hagyatéki ügy 1979. március 19-i jegyzőkönyvére, amely szerint a kiskorú Milivoj a nagyszülőknél, azaz az örökhagyó szüleinél tartózkodott; - a Községi Bíróság 1979. július 20-i levelére, amely gyám kirendelését kérte jogainak és érdekeinek védelmére a Lakatos Pál utáni hagyatéki eljárásban; - az 1979. november 23-i végzésre, amely a kiskorú Milivojt örökössé nyilvánította; - a Gž 11/80. fellebbezési eljárásra, amelyből következik, hogy a magánörökösök információkkal rendelkeztek a titkos teljes örökbefogadási eljárásból, és azokat a gyermek öröklési helyzete ellen használták fel. A Fellebbviteli Bíróság ezt a bizonyítási láncot az alábbi állításokra szűkítette: - Lakatos Pál nem ismerte el apaságát; - az apaságot bírósági döntés nem állapította meg; ## Forrásoldal 10 - az eredeti hagyatéki végzést később hatályon kívül helyezték. Az első állítás ténybelileg valótlan, és közvetlenül ellentétes a P-1642/76. bírósági irat tartalmával. Ismét hangsúlyozzuk, hogy az eljárás tárgya nem az apaság megállapítása, de nyilvánvaló, hogy a Fellebbviteli Bíróság eltorzította az iratanyag tényeit, amikor indokolásában azt írta, hogy Lakatos Pál nem ismerte el a gyermeket. Az Újvidéki Kerületi Bíróság P-1642/76. válóperében, az 1977. október 26-án tartott főtárgyaláson, Lakatos Pál peres félként meghallgatva kijelentette, hogy a kórházból való távozása után másik nővel, egy földeken dolgozó munkásnővel kezdett élni, és „vele fia született”; e nőt később Cvitaként nevezte meg. Ez a tény nem maradt meg pusztán szóbeli nyilatkozatának szintjén. Az Újvidéki Kerületi Bíróság 1977. október 26-i, P-1642/76. számú ítéletében, a megállapított tényállásban a bíróság azt írja, hogy Lakatos Pál együttélésbe kezdett a munkásnő Miletić Cvitával, akivel gyermeke született. A Fellebbviteli Bíróság tehát nem írhatta valósághűen, hogy Lakatos Pál „nem ismerte el apaságát”. Ha jogilag relevánsnak tartotta, azt írhatta volna, hogy az apaságot külön döntés nem állapította meg. Ez azonban nem ugyanaz, mint azt állítani, hogy Lakatos Pál nem ismerte el sajátjának a gyermeket. A Fellebbviteli Bíróság a kifejezett fellebbezési érv ellenére, hogy Lakatos Pál a válóperben elismerte a gyermeket, a megtámadott ítéletben ellenkező állítást tett, és ezzel tovább torzította a fellebbezés tényleges tartalmát és a tényállást. A felperes nem állította, hogy jogerős döntéssel Lakatos Pál örökösének nyilvánították. Azt állította, hogy a hagyatéki iratok, a P-1642/76. válóperes irat és más bírósági dokumentumok mutatják: az „apa ismeretlen” adminisztratív formula nem egy üres tényhelyzet semleges leírása volt. Olyan tényleges apai és öröklési nyomot redukált, amely létezett az állami iratokban, és közvetlenül releváns volt a teljes örökbefogadás törvényességére nézve. A Fellebbviteli Bíróság e jogi problémát két szinten kerülte el: - először ténybelileg valótlan állítást tett, hogy Lakatos Pál nem ismerte el apaságát; - majd az „apa ismeretlen” adminisztratív minősítés törvényességének kérdését azzal helyettesítette, hogy az apaságot akkor már jogerősen megállapították-e. Ez nem ugyanaz a kérdés. Ezzel a Fellebbviteli Bíróság nem a tényleges tartalma szerint értékelte a fellebbezési érvet, hanem először ténybelileg eltorzította, majd gyengébb változattá alakította, és ezután elutasította. ### 4. AZ ANYAGI JOG TÉVES ALKALMAZÁSA #### 1. Az ügyre a teljes örökbefogadás létrehozásakor hatályos anyagi jog alkalmazandó Az 1979. június 21-i teljes örökbefogadás törvényességét a létrehozásakor hatályos anyagi jog alapján kell értékelni. ## Forrásoldal 11 Ez Vajdaság SZAT 1976. évi örökbefogadási törvénye. Az alsóbb fokú bíróságoknak a vitatott aktust az akkor hatályos teljes örökbefogadási feltételek szerint kellett volna értékelniük, nem pedig utólag kialakított igazolások, általános formulák vagy az aktus következményeinek fenntartásához fűződő mai érdek alapján. Ezért e per központi normái: - a 30. cikk; - a 31. cikk; - a 34. cikk; - a 35. cikk; - a 37. cikk; - a 38. cikk; - a 40. cikk; - a 41. cikk; - a 42. cikk; - Vajdaság SZAT örökbefogadási törvényének 2. cikke. #### 2. A másodfokú bíróság tévesen alkalmazta Vajdaság SZAT örökbefogadási törvényének 30. és 41. cikkét A ZUSAPV 41. cikke kifejezetten kimondja, hogy semmis a teljes örökbefogadás, ha létrehozásakor nem teljesültek e törvény 30. cikkének (1), (2) és (4) bekezdésében, valamint 31. cikkében szereplő feltételek. Ezért a 30. cikk helyes alkalmazása központi jelentőségű volt az ügy eldöntéséhez. A Fellebbviteli Bíróság nem alkalmazta helyesen a 30. cikket. Gyakorlatilag semlegesítette azt. Ahelyett, hogy megállapította volna, a konkrét eset az (1) vagy (4) bekezdés alá tartozik-e, és ellenőrizte volna e bekezdés feltételeinek teljesülését, a bíróság azt írta, hogy a feltételek „mindenképpen teljesültek”. Ez a konstrukció nem jogalkalmazás. A 30. cikk (1) és (4) bekezdése különböző jogi helyzeteket szabályoz. A 30. cikk (1) bekezdése az ötödik életévét még be nem töltött gyermekre vonatkozik, akinek szülei nem élnek vagy ismeretlenek, illetve elhagyták, és a gyermek elhagyásától számított hat hónap elteltével sem állapították meg tartózkodási helyüket. A 30. cikk (4) bekezdése arra a helyzetre vonatkozik, amikor az egyik szülő nem él vagy ismeretlen; ilyenkor teljes örökbefogadás csak a másik szülő előzetes hozzájárulásával hozható létre. E két norma nem felcserélhető. Nem ugyanazokat az előfeltételeket írják elő. ## Forrásoldal 12 Nem ugyanazokat a tényeket követelik meg. Nem ugyanazt a jogi rendszert eredményezik. A Fellebbviteli Bíróságnak ki kellett volna választania a jogi rendszert, és ellenőriznie kellett volna elemeit. Ezt nem tette meg. #### 3. Ha az eset a ZUSAPV 30. cikkének (1) bekezdése alá tartozik, a törvényi feltételeket nem állapították meg Ha a konkrét eset a ZUSAPV 30. cikkének (1) bekezdése alá tartozik, a bíróságnak meg kellett volna állapítania: - ki hagyta el a gyermeket; - mikor történt az elhagyás; - mikor kezdődött a hat hónapos időszak; - milyen konkrét intézkedéseket tettek a szülők tartózkodási helyének megállapítására; - 1979. június 21-ig eltelt-e a hat hónapos időszak; - annak letelte után sem állapították-e meg a tartózkodási helyet. Sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság nem állapította meg e tények egyikét sem. A Fellebbviteli Bíróság megelégedett azzal az általános állítással, hogy az anya „hosszabb ideje” ismeretlen tartózkodási helyen volt. A törvény nem ismeri a „hosszabb ideje” kategóriát a törvényben meghatározott időszak és a bizonyítottan sikertelen felkutatás helyettesítőjeként. A törvény konkrét sorrendet követel: **elhagyás – hat hónap eltelte – a tartózkodási hely sikertelen megállapítása.** E sorrendet nem állapították meg. Enélkül nem bizonyított a 30. cikk (1) bekezdésének feltétele, a 41. cikk pedig közvetlenül a teljes örökbefogadás semmisségének következtetéséhez vezet. #### 4. Ha az eset a ZUSAPV 30. cikkének (4) bekezdése alá tartozik, hiányzik az ismert és élő anya előzetes hozzájárulása Ha a konkrét eset a ZUSAPV 30. cikkének (4) bekezdése alá tartozik, a jogi helyzet még világosabb. A másodfokú bíróság abból indul ki, hogy Lakatos Pált jogilag nem állapították meg apaként, ezért érvelése céljára ismeretlen szülőként kezeli. Ugyanakkor a bíróság megállapítja, hogy a felperes biológiai anyja Cvita Miletić volt, teljes személyazonosító adatokkal. Az anya tehát nem volt ismeretlen. Ismert és élő volt. Ilyen helyzetben a ZUSAPV 30. cikkének (4) bekezdése a másik szülő—ebben az esetben Cvita Miletić—előzetes hozzájárulását követeli meg. ## Forrásoldal 13 Ilyen hozzájárulás nincs. A másodfokú bíróság ezt a hiányt azzal a megállapítással próbálja pótolni, hogy az anya „nem lehetett elérhető a hozzájárulás megadása érdekében”, az eseti gyám, Vera Radovanović pedig hozzájárult az örökbefogadáshoz. A teljes örökbefogadás rendszerében azonban nem elegendő megállapítani, hogy valaki más aláírta a nyilatkozatot. Meg kell állapítani, hogy a törvény megengedi-e ezt a helyettesítést. A ZUSAPV 42. cikke, amely meghatározza, az örökbefogadás általános rendszerének mely rendelkezései alkalmazandók megfelelően a teljes örökbefogadásra is, nem utal a törvény 5. cikkére; ez utóbbi az általános rendszerben bizonyos helyzetekben a gyám szülő helyetti hozzájárulásáról rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy a 30. cikk (4) bekezdése a teljes örökbefogadás különös, szigorú szabálya marad. Ha az egyik szülő nem él vagy ismeretlen, a másik szülő előzetes hozzájárulása szükséges. A Fellebbviteli Bíróság egyetlen olyan törvényi rendelkezést sem jelölt meg, amely a teljes örökbefogadás rendszerében megengedné, hogy az ismert és élő anya hozzájárulását eseti gyám hozzájárulásával helyettesítsék. Ezzel tévesen alkalmazta a ZUSAPV 30. cikkének (4) bekezdését a 41. cikkével összefüggésben. #### 5. A másodfokú bíróság összekeverte Vajdaság SZAT örökbefogadási törvényének 30. és 31. cikkét Az indokolás azon részében, amelyben a központi fellebbezési érvet elutasítja, a Fellebbviteli Bíróság ezt írja: > „Az eljárás során és fellebbezési érveiben a felperes túlnyomórészt arra mutat rá, hogy az 1979. június 21-i teljes örökbefogadásának létrehozásakor (…) nem teljesültek az említett törvény 31. cikkének feltételei. E rendelkezés (1) bekezdése szerint teljesen örökbe fogadható az ötödik életévét még be nem töltött gyermek, akinek szülei nem élnek vagy ismeretlenek…” Ez téves. Az a tartalom, amelyet a Fellebbviteli Bíróság a 31. cikknek tulajdonít, valójában a ZUSAPV 30. cikkének (1) bekezdésében található. A 31. cikk nem a gyermek szüleinek helyzetét szabályozza, hanem azt írja elő, hogy teljes örökbefogadást csak a két házastárs együttesen hozhat létre. Ez a hiba nem jelentéktelen technikai elírás az indokolás valamely mellékes pontján. Éppen azon a helyen szerepel, ahol a másodfokú bíróság a 30. cikk téves alkalmazására vonatkozó fő fellebbezési kifogásra próbál választ adni. Az a bíróság, amely a 30. cikkre vonatkozó központi fellebbezési érvet úgy utasítja el, hogy tévesen jelöli meg magát a jogszabályi rendelkezést, majd elkerüli annak meghatározását, az (1) vagy a (4) bekezdést alkalmazza-e, nem alkalmazta helyesen az anyagi jogot. #### 6. A másodfokú bíróság nem értékelte az 1984-es második örökbefogadás jogi jelentőségét a 40. cikkhez, valamint Vajdaság SZAT örökbefogadási törvényének 35., 37. és 38. cikkében meghatározott teljes örökbefogadási jogállási következményekhez viszonyítva A ZUSAPV 40. cikke kimondja: ## Forrásoldal 14 > „A teljes örökbefogadás felbontása nem megengedett.” A Fellebbviteli Bíróság ítéletének tényállási részében elfogadja, hogy: - 1979. június 21-én Milorad és Gospava Vasić teljesen örökbe fogadta a felperest; - 1984. szeptember 26-án Periša és Georgina Petrović ismét örökbe fogadta a felperest. Ha az első teljes örökbefogadás törvényes és felbonthatatlan volt, ugyanazon gyermek második örökbefogadását jogilag nem lehetett végrehajtani. Ha a második örökbefogadást mégis végrehajtották, az nem maradhat hatás nélkül az első teljes örökbefogadás jogi fenntarthatóságának értékelésére. A másodfokú bíróság megtagadta, hogy bármilyen következtetést vonjon le ebből a közvetlen törvényi ellentmondásból, arra hivatkozva, hogy a második örökbefogadás érvényessége nem az eljárás tárgya. Ez a megközelítés téves. Az eljárás tárgya az 1979-es teljes örökbefogadás semmissége. Az a tény, hogy ugyanaz a rendszer 1984-ben ugyanazt a gyermeket ismét örökbe adta, közvetlenül releváns annak értékeléséhez, az 1979-es aktust valóban törvényesen, teljes és tartós örökbefogadásként hozták-e létre. A Fellebbviteli Bíróság ezt a tényt jogilag semlegesítette ahelyett, hogy értékelte volna. Ezzel elmulasztotta alkalmazni a 40. cikket, és értékelni a ZUSAPV 35., 37. és 38. cikkében meghatározott jogállási következményeket. #### 7. A másodfokú bíróság tévesen alkalmazta Vajdaság SZAT örökbefogadási törvényének 34. cikkét A ZUSAPV 34. cikke kimondja: > „A teljes örökbefogadás létrehozásáról szóló jegyzőkönyvbe nem vezetik be az örökbefogadott szüleinek adatait.” A Fellebbviteli Bíróság ugyanakkor indokolásában azt írja, hogy az 1979. június 21-i, Up.03-507/79. számú teljes örökbefogadási jegyzőkönyvben szerepel: - a kiskorú Milivoj anyja hosszabb ideje ismeretlen tartózkodási helyen van; - indokolatlanul nem teljesíti szülői kötelességét; - Vera Radovanovićot eseti gyámnak rendelték ki, aki hozzájárul az örökbefogadáshoz. Más szóval a teljes örökbefogadási jegyzőkönyv a Fellebbviteli Bíróság saját tényállási leírása szerint tartalmazza az örökbefogadott szülőjének adatait, mégpedig a teljes örökbefogadás létrehozásának meghatározó tényeiként. Ez közvetlenül ellentétes a ZUSAPV 34. cikkével. A Fellebbviteli Bíróság ezt a törvényi következményt egyáltalán nem értékelte. Noha e jogsértést a fellebbezésben külön pontként nem számozták meg, az magának a megtámadott ítéletnek a tényállási leírásából következik, és azon tények jogi következménye, amelyeket a másodfokú bíróság maga is megállapítottnak tekintett. Ezért a felülvizsgálati eljárásban közvetlenül releváns, további megerősítése annak, hogy az alsóbb fokú bíróságok a ZUSAPV rendelkezéseit szelektíven alkalmazták. ## Forrásoldal 15 Hivatkoztak rá, amikor az az 1979-es eredményt támasztotta alá, és figyelmen kívül hagyták, amikor ugyanaz az iratanyag az eljárás törvényellenes felépítését tárta fel. #### 8. A másodfokú bíróság tévesen értékelte a hagyatéki és apasági nyomot jogilag irreleváns háttérként Az 1979-es teljes örökbefogadás törvényessége nem értékelhető attól a ténytől elszigetelten, hogy párhuzamosan folyt az elhunyt Lakatos Pál utáni hagyatéki eljárás, amelyben a kiskorú Milivoj Miletić olyan gyermekként jelenik meg, akinek jogait és érdekeit védeni kell. E körben a következő tények döntőek: - a kiskorú Milivoj Miletićet az 1979. március 19-i jegyzőkönyvben olyan gyermekként tartották nyilván, aki a nagyszülőknél, azaz az örökhagyó Lakatos Pál szüleinél tartózkodik; - az Újvidéki Községi Bíróság 1979. július 20-án gyám kirendelését kéri a gyermek hagyatéki eljárásban fennálló jogainak és érdekeinek védelmére; - az 1979. november 23-i végzés Milivojt Lakatos Pál örökösének nyilvánítja; - a Gž 11/80. fellebbezési eljárásban a többi örökös rendelkezik a teljes örökbefogadási eljárás adataival, köztük azzal az állítással, hogy az örökbefogadók nem ellenzik, hogy Milivoj bárkitől örököljön, és ezt az anyagot a gyermek öröklési jogi helyzete ellen használja fel. Ez azt mutatja, hogy az ügy irataiban egyidejűleg létezett: - egy örökbefogadási folyamat, amelyben a gyermeket teljes identitásbeli áthelyezésre alkalmasnak mutatják be; - egy hagyatéki folyamat, amelyben ugyanez a gyermek Milivoj Miletićként jelenik meg, Lakatos Pál apai ágához és az öröklési jogok érvényesítéséhez kötődően. A Fellebbviteli Bíróság ezt az ellentétet a hagyatéki végzés későbbi hatályon kívül helyezésére szűkítette, és ezzel elkerülte jelentőségének értékelését az 1979. június 21-i teljes örökbefogadás törvényességére nézve. Ez az anyagi jog téves alkalmazása, mert a teljes örökbefogadás feltételeit a létrehozásakor fennálló jogi keret és tényállás alapján kell értékelni, nem pedig az e helyzetet feltáró egyik nyom későbbi eltávolítása alapján. #### 9. A másodfokú bíróság nem értékelte Vajdaság SZAT örökbefogadási törvényének 35., 37. és 38. cikkében foglalt jogi jelentőséget A ZUSAPV 35. cikke előírja, hogy a teljes örökbefogadás létrehozásáról szóló jelentés tartalmazza a megsemmisítendő születési bejegyzés adatait, továbbá az örökbefogadott új születési bejegyzésének adatait, amelyekben az örökbefogadók szülőként szerepelnek. A 37. cikk előírja, hogy a teljes örökbefogadás létrehozásával megszűnnek az örökbefogadott és vér szerinti rokonai között törvényben meghatározott jogok és kötelezettségek. A 38. cikk előírja, hogy teljesen örökbefogadott gyermek apaságának és anyaságának megállapítása nem megengedett. E szabályok mutatják a teljes örökbefogadás tényleges hatását. Megerősítik, hogy a vitatott aktus nem csupán névváltozást vagy családi elhelyezést eredményezett. ## Forrásoldal 16 Az aktus az alábbiakat eredményezte: - a meglévő születési bejegyzés megsemmisítését; - új bejegyzést az örökbefogadókkal mint szülőkkel; - a vér szerinti rokonokkal szembeni jogok és kötelezettségek megszűnését; - az apaság és anyaság megállapításának tilalmát; - e jogi állapot felbonthatatlanságát. Ha ezt a mechanizmust a 30. cikk feltételeinek törvényes teljesülése nélkül alkalmazzák, a következmény nem egyszerű eljárási hiba. A következmény a gyermek jogi bezárása egy új adminisztratív identitásba. A Fellebbviteli Bíróság nem értékelte a törvény e funkcióját, noha az közvetlenül döntő jelentőségű a vitatott teljes örökbefogadás következményeinek megértéséhez. ### 5. A JOGVITA ALKOTMÁNYOS ÉS EGYEZMÉNYI DIMENZIÓJA #### 1. Az ügy közvetlenül érinti az identitáshoz, a származáshoz, a személyes történethez való jogot és az adminisztratívan megszakított identitás intézményi fenntartásával szembeni védelmet Ez az eljárás nem egyetlen történelmi családjogi aktusról szóló szokásos jogvita. Olyan aktus jogi fenntarthatóságáról döntenek benne, amely révén: - a Milivoj Miletićként született gyermeket adminisztratív úton Milan Vasićra nevezték át; - a születési anyakönyvből eltávolították az eredeti szülői bejegyzést; - Milorad és Gospava Vasićot jegyezték be szülőként; - Lakatos Pál apai ágát az „apa ismeretlen” formulával szorították háttérbe; - megszakították az apai családhoz fűződő öröklési nyomot; - a teljes örökbefogadás rendszere révén lezárták a biológiai származás megállapításához vezető jogi utat; - az első örökbefogadó család szétesése után, 1984-ben a gyermeket második házaspárnál új örökbefogadásnak vetették alá. Az ebben az eljárásban vizsgált iratokból nem állapítható meg, milyen módon szüntették meg jogilag az 1979-es korábbi teljes örökbefogadást, ha egyáltalán megszüntették. A vitatott aktus következménye nem csupán névváltozás volt. Következménye a gyermek eredeti identitásának adminisztratív helyettesítése, a biológiai, családi, öröklési és nyelvi folytonosság megszakítása, valamint a gyermek eltávolítása abból a közegből, amelyben megőrizhette volna származásához fűződő kapcsolatát. A felperes a horvát származású anya, Cvita Miletić gyermeke, apja pedig az a férfi, akinek apai ága, családi nyoma és hagyatéki folyamata több állami iratban a magyar Lakatos Pálként rajzolódik ki. E körből való adminisztratív áthelyezésével a felperes nem csupán anyakönyvi bejegyzését veszítette el, hanem az apai rokonsághoz, a magyar nyelvhez és valós családi származásához való közvetlen hozzáférését is. ## Forrásoldal 17 A felperes nem azért tudta meg származásának igazságát, mert az állam lehetővé tette az általa okozott identitásbeli törés hatékony feltárását, hanem saját, többéves személyes nyomozása és a szétszórt családi, levéltári és bírósági nyomok összekapcsolása révén. Ezért az identitáshoz való jog mai sérelme ebben az ügyben nem csupán a származás történelmi eltitkolásában áll. Abban is áll, hogy a hazai bíróságok a felperes eredeti identitásvonalának feltárása és dokumentálása után is fenntartják annak a teljes örökbefogadásnak a jogi következményeit, amelynek törvényessége az akkor hatályos törvény szövegével és az eljárásban felvett iratokkal szembesítve összeomlik. Az ügy már nem korlátozódik a származás megismeréséhez való jogra. A felperes azt az állam segítsége nélkül megismerte. Az ügy most ahhoz a joghoz kapcsolódik, hogy az állam az igazság felszínre kerülése után ne tartson fenn bírósági úton továbbra is olyan adminisztratív rendet, amely a felperes eredeti identitásának törlésére épül. #### 2. A Szerb Köztársaság Alkotmányának 78. cikke közvetlenül releváns A hazai alkotmányos keretben e jogsértés közvetlen alapját a Szerb Köztársaság Alkotmányának 78. cikke adja, amely tiltja a nemzeti kisebbségek tagjainak erőszakos asszimilációját, és védelmet biztosít minden ilyen asszimilációra irányuló cselekménnyel szemben. A felperes nem elvont jogpolitikai állításként hivatkozik e cikkre. Ugyanannak az identitásvédelemnek a hazai alkotmányos kifejezéseként hivatkozik rá, amely ebben az eljárásban sérült. A felperes a horvát származású anya, Cvita Miletić gyermeke, apja pedig az a férfi, akinek apai ága, családi nyoma és hagyatéki folyamata az állami iratokból a magyar Lakatos Pálhoz kötődően rajzolódik ki. E körből való adminisztratív áthelyezésével a gyermeket nem csupán átnevezték. Elvágták anyja horvát ágától, apja magyar ágától, apja nyelvétől, vérrokonságától, öröklési helyzetétől és valós családi folytonosságától. A hazai bíróságok most megtagadják, hogy feloldják, illetve kijavítsák ezen aktus jogi következményeit. A vitatott teljes örökbefogadás jogi következményeinek mai fenntartása nem valamely régi családjogi aktus semleges megőrzése. Az adminisztratív asszimiláció folytatása egy mai bírósági aktus révén. Ez a megközelítés közvetlenül ellentétes a Szerb Köztársaság Alkotmányának 78. cikkében foglalt, az erőszakos asszimilációra vonatkozó tilalommal. #### 3. Az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. cikke védi a származást, az identitást és a személyes történetet Az Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatában többször megerősítette, hogy az Európai Egyezmény 8. cikke szerinti magánélethez való jog magában foglalja: - az egyén jogát származása megismerésére; - a biológiai szülők személyazonosságának megismeréséhez való jogot; - a biológiai kapcsolat megállapításához való jogot; - a személyes történethez és az örökbefogadás okaihoz való jogot; ## Forrásoldal 18 - azt a jogot, hogy az állam ne állítson aránytalan akadályokat a származás tisztázása elé. Az **A.K. és L. kontra Horvátország** ügyben a Bíróság hangsúlyozta a közhatalmi szervek kötelezettségét, hogy kérjék az örökbefogadott biológiai szülőjének hozzájárulását az örökbefogadáshoz. A **Godelli kontra Olaszország** ügyben a Bíróság hangsúlyozta az örökbefogadott személy biológiai származása megismeréséhez való jogának jelentőségét. A **Jäggi kontra Svájc** ügyben a Bíróság megállapította, hogy az egyén származása megállapításához való joga a magánélet fogalmának szerves része. A **Boljević kontra Szerbia** ügyben a Bíróság a 8. cikk megsértését állapította meg, mert a hazai jogrend az idő múlása ellenére sem tette lehetővé a biológiai apaság és származás kérdésének hatékony felülvizsgálatát. A **Mitrevska kontra Észak-Macedónia** ügyben a Bíróság megerősítette, hogy az örökbefogadott személy vágya az örökbefogadás okainak, biológiai származásának, örökbefogadás előtti életének és biológiai szülei személyazonosságának megismerésére a 8. cikk által védett magánélet lényegéhez tartozik. A **Görgúlú kontra Németország** ügyben a Bíróság azt írja, hogy noha az Egyezmény 8. cikke nem tartalmaz kifejezett eljárási követelményeket, „a beavatkozó intézkedésekhez kapcsolódó döntéshozatali eljárásnak tisztességesnek kell lennie, és biztosítania kell a 8. cikk által védett érdekek szükséges tiszteletben tartását”. E normák a konkrét ügyben a védelem minimumaként relevánsak. Ha az Európai Egyezmény 8. cikke védi az egyén jogát, hogy eljusson a származására vonatkozó igazsághoz, akkor még inkább védi az egyén jogát, hogy az igazság feltárása után az állam ne tartsa továbbra is jogilag fenn azt az aktust, amely adminisztratívan megszakította eredeti származási vonalát. A konkrét ügyben a hazai bíróságok nem a felperes azon elvont érdekéről döntöttek, hogy egy napon megtudja, ki ő. A felperes ezt már maga feltárta. Arról döntöttek, hogy a feltárt iratellentmondások és a vitatott örökbefogadásnak az akkor hatályos törvénnyel való világos ütközése ellenére a Szerb Köztársaság továbbra is jogilag fenntartja-e az 1979-es adminisztratív identitáscsere eredményét. Az aktus megerősítésével, anélkül hogy ténylegesen szembenéztek volna annak törvényi és identitásbeli összeomlásával, az alsóbb fokú bíróságok nem csupán elmulasztották a felperes származáshoz és identitáshoz való jogának védelmét. Meghosszabbították annak a jogi mechanizmusnak a hatását, amely a származást és az identitást korábban megszakította. #### 4. Az Európai Egyezmény 8. cikke és az Alkotmány 78. cikke közvetlenül kötelezi a Legfelsőbb Bíróságot A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban nem csupán az 1979-es történelmi eseményről dönt. Arról dönt, hogy a Szerb Köztársaság legmagasabb bírósági fóruma elfogadja-e, hogy: - az 1979-es teljes örökbefogadást jogilag fenntartsák, noha nem tisztázott, teljesültek-e a ZUSAPV 30. cikkének (1) vagy (4) bekezdésében foglalt feltételek; - Cvita hozzájárulásának hiányát az eseti gyám jogilag megmagyarázatlan hozzájárulásával fedjék el; ## Forrásoldal 19 - a hat hónapos időszakot és az anya konkrét felkutatását az „elérhetetlenség” általános formulájával helyettesítsék; - az 1984-es második örökbefogadásnak ne legyen jogi jelentősége az első örökbefogadás értékelésében, noha ellentétes a ZUSAPV 40. cikkében előírt felbonthatatlansággal, valamint a 35., 37. és 38. cikkében meghatározott jogállási következményekkel; - Vera Radovanović érdekellentétét bírósági válasz nélkül hagyják; - a hagyatéki és apasági nyomot azzal az állítással távolítsák el a jogi képből, hogy Lakatos Pál nem ismerte el apaságát, noha a P-1642/76. irat az ellenkezőjét mutatja; - a 34. cikk következmény nélkül maradjon, noha maga a jegyzőkönyv tartalma mutatja megsértését; - a 35., 37., 38. és 40. cikk tényleges értékelés nélkül maradjon, noha megmutatja, hogy a teljes örökbefogadás az új identitás adminisztratív lezárását eredményezte; - mindezt szokásos családjogi jogvitaként kezeljék, identitásbeli, öröklési jogi, alkotmányos és egyezményi dimenzió nélkül. Ha egy ilyen ítélet hatályban maradna, a Szerb Köztársaság legmagasabb rendes bírósága révén mai bírósági megerősítést adna az 1979-es és 1984-es törvénytelenség következményeinek. Ekkor már nem csupán a történelmi gyámhatóság felelőssége állna fenn. Fennállna a Szerb Köztársaság igazságszolgáltatásának mai felelőssége is: miután teljes és világos tájékoztatást és figyelmeztetést kapott az ügy irataiban szereplő valamennyi ellentmondásról, úgy döntött, hogy nem oldja fel azokat, hanem fenntartja a semmis örökbefogadás jogi következményeit, és ezzel egy mai bírósági aktus révén folytatja a felperes adminisztratív asszimilációját. #### 5. Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. cikke – Az indokolt bírósági döntéshez való jog Az Európai Egyezmény 8. cikkén túl a megtámadott ítélet az Egyezmény 6. cikkének (1) bekezdése szerinti tisztességes eljárás követelményét illetően is súlyos kérdést vet fel; ennek szerves része az indokolt bírósági döntéshez való jog. Az Emberi Jogok Európai Bírósága nem követeli meg a hazai bíróságoktól, hogy a felek minden mellékes állítására válaszoljanak. Azt követeli meg, hogy azokra az érvekre válaszoljanak, amelyek döntőek a jogvita kimenetele szempontjából. A konkrét ügyben a Fellebbviteli Bíróság nem válaszolt az alábbiakra vonatkozó döntő érvekre: - a ZUSAPV 30. cikkének jogi rendszere; - a hat hónapos időszak és az anya felkutatása; - az anya hozzájárulásának helyettesítéséhez szükséges jogalap; - a 42. cikk, valamint annak lehetetlensége, hogy a ZUSAPV 5. cikkét önkényesen alkalmazzák a teljes örökbefogadásra; - az 1984-es második örökbefogadás; - Vera Radovanović érdekellentéte; - a gyámhatóság hatáskörének konkrét problémája; ## Forrásoldal 20 - a hagyatéki és apasági nyom mint az „apa ismeretlen” adminisztratív minősítés ellenbizonyítéka; - a ZUSAPV 34. cikke; - a ZUSAPV 35., 37., 38. és 40. cikke mint olyan szabályok, amelyek megmutatják a teljes örökbefogadás tényleges identitásbeli funkcióját. A bíróság válaszadás helyett általános formulákat használt, szelektíven rövidítette a fellebbezési érveket, és egyes kulcsfontosságú pontokról teljesen hallgatott. Egy ilyen ítélet nem teszi lehetővé a törvényesség hatékony ellenőrzését. Nem teljesíti az indokolt bírósági döntés követelményét olyan jogvitában, amely a felperes identitásának, származásának és személyes történetének lényegét érinti. E jogsértésnek különös súlyt ad az a tény, hogy a felperes nem azt kéri az államtól, hogy tárja fel számára az általa még nem ismert származását, hanem azt, hogy a bíróság hagyjon fel azon aktus jogi következményeinek fenntartásával, amely törvénytelenül és adminisztratívan megszakította már feltárt eredeti származási vonalát. Ha a bíróság egy ilyen módon megfogalmazott jogvitára a döntő érvek elhallgatásával, a fellebbezési érvek szelektív rövidítésével és a probléma lényegét megkerülő megfogalmazásokkal válaszol, akkor nem csupán az indokolt döntést tagadja meg. Részt vesz azon törvénytelen aktusok további hatályban tartásában, amelyek következmények egész sorát okozták, különösen a felperes identitásbeli jellemzőire nézve. ### 6. A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG DÖNTÉSÉNEK INTÉZMÉNYI JELENTŐSÉGE Ez a felülvizsgálati kérelem tudatosan teljes jogi dokumentációt ad a Legfelsőbb Bíróságnak arról, mit kérnek tőle, és mit vállal át döntésével. Az ügy nem marginális. Az ügy nem technikai. Az ügy nem valamely eljárási apróságról szóló jogvita. Az ügy kérdése az, hogy a Szerb Köztársaság 2026-ban a legmagasabb bírósági fórum révén megerősíti-e: - a ZUSAPV 30. cikke szerinti, tisztázatlan törvényi alapon végrehajtott teljes örökbefogadást; - a gyermek kiemelését eredeti identitásából és családi folytonosságából; - az ismert és élő anya megkerülését; - az apai és öröklési nyom háttérbe szorítását; - az eredeti anyakönyvi bejegyzés megsemmisítését és az új bejegyzést az örökbefogadókkal mint szülőkkel; - a vér szerinti rokonokkal szembeni jogok és kötelezettségek megszűnését; - az apaság és anyaság megállapításának jogi tilalmát a teljes örökbefogadás után; - ugyanazon gyermek kétszeri örökbefogadását a 40. cikk szerinti felbonthatatlanság és a ZUSAPV 35., 37. és 38. cikkében meghatározott ## Forrásoldal 21 jogállási következmények ellenére; - azt az eljárást, amelyben ugyanaz a tisztviselő állítja össze az esetet, választja ki az örökbefogadókat, vállalja el az eseti gyám szerepét, és járul hozzá az örökbefogadáshoz. A Legfelsőbb Bíróság előtt ezért most két jogi út áll. Az első: helyt ad a felülvizsgálati kérelemnek, hatályon kívül helyezi a Fellebbviteli Bíróság ítéletét, és megállítja annak a döntésnek a további bírósági fenntartását, amely nem állja ki a törvény szövegének, az ügy iratainak és az identitáshoz való jog egyezményi követelményeinek próbáját. A második: megerősíti ezt az ítéletet, és ezzel a Szerb Köztársaság legmagasabb rendes bírósági tekintélyeként átveszi a fenntartásáért viselt mai felelősséget. Ez utóbbi esetben a Legfelsőbb Bíróság ítélete nem csupán egy rendkívüli jogorvoslat elutasítása lesz. Az a legmagasabb hazai bírósági dokumentummá válik, amellyel a Szerb Köztársaság – valamennyi olyan bizonyíték felvétele ellenére, amely világosan rámutat a teljes örökbefogadás semmisségére – megerősíti az 1979-ben Milivoj Miletić nevű gyermek identitásának, származásának, apai ágának, öröklési helyzetének, vérrokonságának, a biológiai származáshoz vezető jogi útjának és nyelvi-nemzeti folytonosságának adminisztratív megszakításából eredő jogi következményeket. ### 7. KÉRELEM A fenti okok összességére tekintettel a felperes azt kéri a Szerb Köztársaság Legfelsőbb Bíróságától, hogy: 1. ADJON HELYT a felperes felülvizsgálati kérelmének; 2. VÁLTOZTASSA MEG az Újvidéki Fellebbviteli Bíróság 2026. április 22-i, Гж2 211/26. számú megtámadott ítéletét úgy, hogy HELYT AD a felperes fellebbezésének, majd MEGVÁLTOZTATJA az Újvidéki Alapfokú Bíróság 2026. február 9-i, П2.1435/2024. számú ítéletét, és a következőképpen határoz: **I. HELYT AD a felperes kereseti kérelmének, és abszolút semmisként érvényteleníti az Újvidéki Szociális Védelmi Önigazgatási Érdekközösség 1979. június 21-én, Újvidéken meghozott, УП. 03-507/79. számú döntésével létrehozott és kihirdetett teljes örökbefogadást, amely révén az 1941. február 15-én, a Doboj községhez tartozó Osiječaniban született Vasić Milorad és az 1932. augusztus 21-én, a Doboj községhez tartozó D. Klakarban született Vasić Gospava – mindketten Tiszakálmánfalva, Petőfi Sándor utca 52. szám alatti lakosok – örökbe fogadják a kiskorú Miletić Milivojt, és amely révén az örökbefogadott kiskorú Miletić Milivoje új neve Vasić Milan lesz.** **II. KÖTELEZI az alperest, hogy az ítélet kézhezvétele után haladéktalanul hozzon határozatot az Újvidéki Szociális Védelmi Önigazgatási Érdekközösség 1979. június 21-i, УП. 03-507/79. számú határozatának megsemmisítéséről, amely engedélyezi, hogy a születési anyakönyvbe utólagosan bejegyezzék a tiszakálmánfalvai örökbefogadók, Vasić Milorad és Vasić Gospava adatait mint a teljesen örökbefogadott gyermek – a felperes – szüleinek adatait, és a határozat megsemmisítésével állítsa helyre a teljesen örökbefogadott gyermek – a felperes – első születési bejegyzésének hatályát.** 3. KÖTELEZZE az alperest, hogy térítse meg a felperes perköltségeit; vagy 1. ADJON HELYT a felperes felülvizsgálati kérelmének; 2. HELYEZZE HATÁLYON KÍVÜL az Újvidéki Fellebbviteli Bíróság 2026. április 22-i, Гж2 211/26. számú ítéletét és az Újvidéki Alapfokú Bíróság 2026. február 9-i, П2.1435/2024. számú ítéletét, és az ügyet ## Forrásoldal 22 UTALJA VISSZA új eljárásra az elsőfokú vagy a másodfokú bírósághoz, világosan utalva az alsóbb fokú bíróságok azon kötelezettségére, hogy a megismételt eljárásban feltétlenül választ kell adniuk a következő kérdésekre: - a konkrét eset Vajdaság SZAT örökbefogadási törvényének 30. cikke (1) vagy (4) bekezdése alá tartozik-e; - bizonyítottak-e a hat hónapos időszak és az anya sikertelen felkutatásának törvényi feltételei; - megvolt-e az ismert és élő anya törvényes előzetes hozzájárulása, illetve megvolt-e annak esetleges helyettesítéséhez a törvényes jogalap; - mi a jogi jelentősége Vajdaság SZAT örökbefogadási törvényének 42. cikkének azzal összefüggésben, hogy az 5. cikk nem alkalmazható önkényesen a teljes örökbefogadásra; - mi az 1984-es második örökbefogadás jogi jelentősége Vajdaság SZAT örökbefogadási törvényének 40. cikkéhez viszonyítva; - mi Vera Radovanović érdekellentétének jogi jelentősége; - mi az O.196/79. hagyatéki eljárás, a Gž 11/80. fellebbezési eljárás és a P-1642/76. válóperes irat jogi jelentősége az „apa ismeretlen” adminisztratív formula törvényességének értékeléséhez; - a teljes örökbefogadási jegyzőkönyv – saját tartalma szerint, amelyet a bíróságok elfogadtak – közvetlenül ellentétes-e Vajdaság SZAT örökbefogadási törvényének 34. cikkével; - mi Vajdaság SZAT örökbefogadási törvényének 35., 37., 38. és 40. cikkében foglaltak jogi jelentősége a teljes örökbefogadás objektív funkciójához viszonyítva, mint olyan mechanizmushoz, amely megsemmisíti a régi születési bejegyzést, új bejegyzést hoz létre az örökbefogadókkal mint szülőkkel, megszünteti a vér szerinti rokonokkal szembeni jogokat és kötelezettségeket, megtiltja az apaság és anyaság megállapítását, és felbonthatatlanná teszi e jogi állapotot; - alkalmazni kell-e a konkrét ügyben az Európai Egyezmény 8. cikkét és a Szerb Köztársaság Alkotmányának 78. cikkét, figyelemmel arra, hogy az ügy az identitáshoz, a származáshoz, a személyes történethez, a családi folytonossághoz való jogról, az erőszakos asszimiláció tilalmáról és az eredeti identitás adminisztratív megszakításának állami fenntartásával szembeni védelemről szól. **Költségjegyzék:** - A felülvizsgálati kérelem elkészítéséért 55.000,00 RSD, az ügyvédi munkáért járó díjazásról és költségtérítésről szóló díjszabás rendelkezései szerint. Kragujevac, 2026. május 29. __________________________________________ Nikolaj Petronijević, ügyvéd --- ## Szerkesztői forrás-összehasonlítás A kérelem 15. oldalán „ne protive” („nem ellenzik”) szerepel. Pervaz 1979. december 12-i fellebbezésében, a kapcsolt hagyatéki PDF 2. fizikai oldalán „ne traže da mldb. MILIVOJ bilo koga nasledjuje” áll („nem kérik, hogy a kiskorú Milivoj bárki után örököljön”). Ez Pervaz állítása az örökbefogadókról. Mindkét forrás saját megfogalmazását őrzi. [A hagyatéki forrás összehasonlítása](/hu/documents/exclusion-of-milivoj-miletic-from-probate-heirship-o-196-79-1979-1980) · [PDF · 2](/hu/assets/34?page=2) ## A 18. oldalon idézett strasbourgi ügyek A hivatkozások a tényleges ügyeket és az idézett mércék tárgyát azonosítják. E mércék alkalmazása a jelen semmisségi keresetre a felülvizsgálati kérelem érve. - [A.K. and L. v. Croatia · 37956/11](https://hudoc.echr.coe.int/eng?i=001-115868): Eljárási garanciák a családi kötelékek megszakítása előtt: képviselet és értesítés. Nem általános, minden örökbefogadásra kötelező hozzájárulási szabály. [Ellenőrzött elsődleges szöveg / hivatalos esetismertető](https://hudoc.echr.coe.int/app/conversion/pdf/?TID=ihgdqbxnfi&filename=002-7389.pdf&id=002-7389&library=ECHR). - [Godelli v. Italy · 33783/09](https://hudoc.echr.coe.int/eng?i=001-113460): Hozzáférés a származási adatokhoz; a 8. cikk sérelme a megfelelő érdekmérlegelési mechanizmus hiánya miatt. 48–59. bekezdés. [Ellenőrzött elsődleges szöveg / hivatalos esetismertető](https://hudoc.echr.coe.int/app/conversion/pdf/?filename=001-113460.pdf&id=001-113460&library=ECHR). - [Jäggi v. Switzerland · 58757/00](https://hudoc.echr.coe.int/eng?i=001-76412): DNS-vizsgálat az apai származás megállapítására a feltételezett apa halála után; a 8. cikk sérelme. 37–44. bekezdés. [Ellenőrzött elsődleges szöveg / hivatalos esetismertető](https://hudoc.echr.coe.int/app/conversion/pdf/?TID=xmqkgorsxy&filename=001-76412.pdf&id=001-76412&library=ECHR). - [Boljević v. Serbia · 47443/14](https://hudoc.echr.coe.int/eng?i=001-203052): Régi apasági per újranyitása és modern DNS-bizonyíték: merev határidők kizárták az egyéni helyzet mérlegelését. A 8. cikk sérelme; 54–57. bekezdés. [Ellenőrzött elsődleges szöveg / hivatalos esetismertető](https://hudoc.echr.coe.int/app/conversion/docx/pdf?filename=CASE+OF+BOLJEVIC+v.+SERBIA.pdf&id=001-203052&library=ECHR&logEvent=False). - [Mitrevska v. North Macedonia · 20949/21](https://hudoc.echr.coe.int/eng?i=001-233635): Örökbefogadási titok, származási és egészségi adatokhoz hozzáférés: a 8. cikk megköveteli az érdekek mérlegelését. 40–41. és 50–59. bekezdés. [Ellenőrzött elsődleges szöveg / hivatalos esetismertető](https://repositorio.mpd.gov.ar/jspui/bitstream/123456789/5793/1/Mitrevska%20v.%20Macedonia%20del%20Norte.pdf). - [Görgülü v. Germany · 74969/01](https://hudoc.echr.coe.int/eng?i=001-61646): Az 52. bekezdés eljárási mércét ad. A 8. cikk sérelme felügyeletet és kapcsolattartást érintett; az 53–54. bekezdés megfelelő részvételt talált. A beadvány írásmódja „Görgúlú”. [Ellenőrzött elsődleges szöveg / hivatalos esetismertető](https://hudoc.echr.coe.int/app/conversion/pdf/?filename=001-61646.pdf&id=001-61646&library=ECHR).