# A felperes záró beadványa: semmis örökbefogadás, erőszakos asszimiláció és folyamatos jogsértés — 2026. január 12. A 2026. január 12-re keltezett beadvány teljes fordítása: 26 oldal érvelés, mellékletbevezetők, történeti fakszimilék, valamint a szerző átiratai és megjegyzései. A főszöveg a felperes álláspontját fejezi ki. A történeti idézetek és a külön szerkesztői függelék forrása világosan elkülönül. A keltezés nem igazolt bírósági átvételi dátum. A 22 fakszimileoldal a mellékletek megfelelő teljes fordításához kapcsolódik; a PDF egyetlen eredeti oldalt sem hagy ki. [PDF · 75](/files/documents/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12/original/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12-public.pdf) ## Forrásoldal 1 **ÚJVIDÉKI ALAPFOKÚ BÍRÓSÁG** **Ügyszám: P2.1435/24** **FELPERES:** Milan Petrović (születési neve Milivoj Miletić), Kraljevačkog bataljona 110, Kragujevac **ALPERES:** Újvidék Város Szociális Munka Központja, Zmaj Ognjena Vuka 13, Újvidék ### A FELPERES BEADVÁNYA *(Az alperes 2025. december 22-i, 560-111-1/2024 számú beadványával kapcsolatban; a bizonyítási indítványok és a jogi indokolás kiegészítése)* ### I. BEVEZETÉS ÉS ELJÁRÁSI KERET Az alperes a 2025. december 22-i, 560-111-1/2024 számú beadványában bizonyos levéltári dokumentumokat nyújt be — a dosszié borítóját, a nevelőszülői kérdőívet, a családi elhelyezésről szóló szerződéseket és határozatokat, a kapcsolatkövetési lapot és a személyi törzslapot —, majd ezekből arra következtet, hogy: - gyermekként „szülői gondoskodás nélkül” voltam; - állítólag „egyetlen közeli rokon” sem akart gondoskodni rólam; - az örökbefogadás volt „a családjogi védelem legjobb formája”; - „az örökbefogadás létrehozásakor nem álltak fenn az érvénytelenítés okai”, és „minden összhangban volt az akkori előírásokkal”. Ugyanakkor az alperes továbbra sem teljesítette e bíróság valamennyi utasítását, különösen a következők benyújtását: - a hatáskör megszerzésének módjára vonatkozó teljes dokumentációt — „hogyan került a gyermek a hatáskörükbe” —, valamint - az 1979-es teljes örökbefogadás teljes iratanyagát, mégpedig: 1. a 2025. március 26-i tárgyalás jegyzőkönyvének és utasításainak, valamint 2. a 2025. november 26-i tárgyaláson hozott bírósági végzésnek — a 15 és 30 napos határidőknek — megfelelően. E beadvánnyal: 1. válaszolok az alperes 2025. december 22-i beadványában foglaltakra; 2. rámutatok a benyújtott dokumentáció szelektív és téves értelmezésére; 3. pontosítom a jogsértés természetét: az identitás elidegenítését, az erőszakos asszimilációt — elszerbesítést — és azt, hogy folyamatban lévő cselekményről van szó; 4. indítványozom, hogy a bíróság a kulcsfontosságú aktusok következetes be nem nyújtása miatt a vitatott kérdésekben alkalmazzon hátrányos bizonyítási következtetést. **Megjegyzés:** e beadvány ebben az eljárásban eljárási aktusként kerül benyújtásra, de a tények és az intézményi eljárás teljes bizonyítási rekonstrukciója érdekében is készült. A vitatott aktus következményei tartós jogsértést jelentenek, ezért az ítélet és az iratanyag tartalmának egyetlen tárgyalóterem keretein túl is jelentősége lesz. ## Forrásoldal 2 ### II. AZ O.196/79 HAGYATÉKI ELJÁRÁS — RENDELKEZÉS AZ IDENTITÁSSAL ÉS AZ ÖRÖKLÉSI JOGÁLLÁSSAL (MILIVOJ → „MILAN”), VALAMINT A GYÁMHATÓSÁG HATÁSKÖRE Az Újvidéki Községi Bíróság O.196/79 számú, néhai Lakatos Pál után folytatott hagyatéki ügyében az 1979. november 23-i eredeti végzés a hagyaték egynegyed részének törvényes örökösévé nyilvánított, Miletić Milivoj identitás alatt: 1974. június 28-án születtem Cvita Miletić anyától, a születési anyakönyvben az apa rovata üres volt, utólagos bejegyzések nélkül. A bíróság ezzel elfogadta öröklési képességemet az első öröklési rendben, legalábbis az örökhagyó lehetséges házasságon kívüli fiaként. A többi örökös meghatalmazottja, Jovan Pervaz ügyvéd azonban fellebbezést nyújt be az Újvidéki Felsőbírósághoz — Gž 11/80 —, amelyben többek között kijelenti: > „A szociális gondoskodási SIZ-nél eljárás folyt Milivoj másik család általi teljes örökbefogadásáról, amelynek során az örökbefogadók kijelentették, hogy nem kérik Milivoj más személy utáni öröklését, hanem azt, hogy gyermeküknek tekintsék.” Magánszemély örökösök ügyvédje ilyen adatot nem szerezhetett nyilvánosan hozzáférhető forrásokból, kizárólag: - az akkori SIZ, illetve gyámhatóság iratanyagából, vagy - e szervvel való közvetlen kommunikáció útján. Ez azt jelenti, hogy a gyámhatóság már akkor aktívan közölte a teljes örökbefogadási eljárásban fennálló „jogállásom” tartalmát harmadik személyekkel — az örökösökkel és ügyvédjükkel —, az ő vagyoni érdekeik védelmében, nem pedig a gyermek védelmében, hanem a gyermek, vagyis én magam kárára. Másként fogalmazva: identitásomat és öröklési jogállásomat a vagyonfelosztási megállapodás tárgyaként kezelték, nem olyan gyermeki jogként, amelyet a szervnek védenie kellett volna. Ugyanakkor: - a hagyatéki eljárásban Miletić Milivojként létezem, Lakatos Pál lehetséges örököseként — a hagyaték egynegyedére —, míg - az újvidéki SIZ/CSR irataiban ugyanezt a személyt „szülői gondoskodás nélküli”, másik család általi teljes örökbefogadásra szánt gyermekként dolgozzák fel, azzal a tétellel, hogy „az örökbefogadók nem kérik, hogy a gyermek bárki után örököljön”. A jog nem ismer olyan helyzetet, amelyben egy gyermek egyidejűleg: - lehetséges fiúként és örökösként létezik a hagyatéki ügyben, és - egy másik csatornán, másik család általi teljes örökbefogadás forgatókönyvében úgy kezelik, mint akit mindenféle örökléstől teljesen elszakítottak. Ez nem egyszerű „eljárási hiba”, hanem tudatos rendelkezés a gyermek identitásával és öröklési jogállásával, amelyben a gyámhatóság ténylegesen magára veszi annak „irányítását”, hogy ## Forrásoldal 3 létezik-e Milivoj (Lakatos) nevű örökös, vagy Milanná (Vasić/Petrović) „alakítják át”, anélkül hogy gyermekként valós esélyem lett volna megvédeni az identitáshoz és örökléshez való jogomat. ### Kiegészítés: belső ellentmondás a gyámhatóság tekintetében A gyámhatóság hatáskörével kapcsolatos szabálytalanság kulcsfontosságú bizonyítékaként kiemelem az Újvidéki Községi Bíróság 1979. július 20-i, O.196/79 ügyszámú levelét, amelynek címzettje: > „A HADVISELTEK ÉS HADIRÓKKANTAK ÜGYEIVEL, VALAMINT A SZOCIÁLIS VÉDELEMMEL FOGLALKOZÓ TITKÁRSÁG — GYÁMHATÓSÁG — ÚJVIDÉK”, és amelyben a bíróság azt kéri, hogy: > „A kiskorú Milivojnak, az elhunyt házasságon kívüli fiának rendeljenek gyámot a hagyatéki eljárásban fennálló jogai és érdekei védelmére.” A dokumentumnak több szempontból van jelentősége: 1. **A bíróság kifejezetten a Titkárságot azonosítja gyámhatóságként.** Vagyis 1979 júliusában, a hivatalos bírósági kommunikációban éppen a Titkárságot ismerik el a kiskorú Miletić Milivoj ügyében hatáskörrel rendelkező gyámhatóságként. 2. **Ezzel szemben az 1979. június 21-i „teljes örökbefogadási jegyzőkönyvet” az Újvidéki Szociális Védelmi Önigazgatási Érdekközösség — SIZ — készíti**, amely a bevezetőben a községi képviselő-testület 1977-es döntésére hivatkozik, és önmagát „felhatalmazott gyámhatóságnak” nevezi. Így képtelen helyzet áll elő: - az egyik szerv — a SIZ — gyámhatóságnak nyilvánítja magát, és dönt a gyermek teljes örökbefogadásáról, míg - a másik szerv — a Titkárság — egy hónappal később a bíróság számára az egyetlen gyámhatóság, amelyhez ugyanezen gyermek hagyatéki eljárásbeli gyámrendelése miatt fordul. Még ha elfogadnánk is, hogy bizonyos feladatokat a SIZ-re „bíztak”, ez a megbízás nem írhatja felül azt a törvényi rendelkezést, amely meghatározza, ki a gyámhatóság, és a közigazgatási szerv semmis aktusait sem alakíthatja a teljes örökbefogadás jogszerű alapjává. A községi képviselő-testület döntése nem változtathatja meg a törvényben meghatározott hatáskört, még kevésbé igazolhatja, hogy ugyanazt a gyermeket: - az örökhagyó házasságon kívüli fiaként tartsák nyilván, akinek a bíróság gyámot kér a hagyatéki tárgyalásbeli jogai védelmére, és - párhuzamosan olyan gyermekként, akinek állítólag már 1979. június 21-én létrehozták a teljes örökbefogadását egy másik testület előtt, amely önmagát „gyámhatóságnak” nevezi. ## Forrásoldal 4 A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy amikor a bíróság hivatalosan abból indul ki, hogy én vagyok Miletić Milivoj, az örökhagyó házasságon kívüli fia, akinek öröklési jogait védeni kell, a SIZ/CSR párhuzamosan olyan eljárást folytat, amelyben „identitás nélküli” és „öröklési képesség nélküli” gyermekként kezelnek, akit teljes örökbefogadásra készítettek elő azzal az állítással, hogy az örökbefogadók „nem kérik, hogy a gyermek bárki után örököljön”. ### III. AZ IDENTITÁS FELETTI „TULAJDON” ÉS ERŐSZAKOS ADMINISZTRATÍV ASSZIMILÁCIÓ — MAGYAR–HORVÁT SZÁRMAZÁSÚ GYERMEK IDENTITÁSÁNAK TÉNYLEGES „ELSZERBESÍTÉSE” — FOLYAMATBAN LÉVŐ CSELEKMÉNY Az említett dokumentumok nemcsak társadalmi helyzetet rajzolnak meg, hanem a magyar–horvát származású gyermek nemzeti, családi és személyes identitásába való beavatkozás világos mintázatát is: - apa: Lakatos Pál — Pavle —, magyar, akinek apaságát a P-1642/76 perben, öröklési képességét pedig az O.196/79 hagyatéki eljárásban elismerték; - anya: Cvita Miletić, horvát — a KJ-8/MKR 2512/1974 ezt rögzíti; - az 1979-es örökbefogadók: Milorad és Gospava Vasić, szerb nemzetiségűek; - az 1984-es örökbefogadók: Periša és Gorgina Petrović, szintén szerb nemzetiségűek. Ennek ellenére a gyámhatóság: - belső feljegyzéseiben azt állítja, hogy Lakatos Pál „vér szerinti apának adja ki magát”, és ez „kevéssé valószínű”, noha ma olyan bírósági iratok állnak rendelkezésre, amelyek egyértelműen igazolják az apaságot; - feljogosítja magát arra, hogy gyakorlatilag megsemmisítse az elismert apaságot és az apai — magyar — származást, egy szociális munkás „értékelésére” támaszkodva, nem a jogra és a tényekre; - gyorsítottan végrehajtja a gyermek teljes örökbefogadását egy szerb nemzetiségű házaspárnál, és úgy változtatja meg a nevet és az anyakönyvi bejegyzést, hogy az örökbefogadók biológiai szülőknek látszanak. A gyakorlatban az újvidéki CSR úgy viselkedik, mintha identitásommal tulajdonként rendelkezhetne: - megváltoztatja a nevemet és a vezetéknevemet; - áthúzza az apai származást — Lakatos, magyar — és az anyait — Miletić, horvát; - adminisztratív módon teljesen új identitásba csomagol át, az örökbefogadók identitásához — szerb — igazítva; - mindezt akkor teszi, amikor gyermekként már kialakult bennem annak tudata, hogy Palika vagyok, Lakatos Pál fia. Az ilyen eljárás nem tekinthető „semleges szociális védelemnek”, hanem erőszakos adminisztratív asszimiláció — elszerbesítés —: más származású gyermek rendszerszerű átvezetése a többségi identitásba, az anyakönyvi és családi nyomok eltörlésével. Külön hangsúlyozom, hogy ez a jogsértés nem zárult le 1979-ben. Hanem: ## Forrásoldal 5 - az 1984-es második — nem teljes — örökbefogadással folytatódott, noha az akkori örökbefogadási törvény kifejezetten tiltotta a kettős örökbefogadást — 7. cikk: több személy nem fogadhat örökbe egy személyt; a már létrehozott teljes örökbefogadást más örökbefogadóknál nem lehet „megismételni”; - fennmaradt a későbbi anyakönyvi bejegyzések révén, amelyek az örökbefogadókat biológiai szülőkként tüntetik fel; - tovább hosszabbították az alperes mai — 2024–2025-ös — beadványai, amelyek mindezek ellenére azt állítják, hogy „minden összhangban volt az akkori előírásokkal”. Ezért itt nem pusztán történelmi jogsértésről, hanem folyamatban lévő cselekményről — *delictum continuum* — van szó: minden nap, amikor fenntartják az anyakönyvek jogellenes állapotát, és minden alkalommal, amikor a CSR ma azt állítja, hogy minden „törvényes” volt, az identitás megsértése tovább tart. A bíróság tehát nemcsak a teljes örökbefogadási határozat formális érvénytelenítésének kérdésével szembesül, hanem azzal is: - továbbra is fenntartja-e a Szerb Köztársaság jogrendje az erőszakos asszimiláció és a fabrikált identitás következményeit, vagy - az ítélet indokolásában világosan megállapítja, hogy a gyámhatóságnak 1979-ben sem törvényi, sem ténybeli alapja nem volt arra, hogy „identitás nélküli gyermekként” bánjon velem, hanem kiszakított tényleges identitásomból, származásomból és öröklési jogaimból. ### IV. A KAPCSOLATKÖVETÉSI LAP MINT A KÖZPONT ÖNMAGÁT TERHELŐ DOKUMENTUMA Külön rámutatok a Miletić Milivoj ügyében, 3871/79 szám alatt vezetett kapcsolatkövetési és esetmunka-lapra, amelyet Vera Radovanović szociális munkás vezetett. E dokumentum összefoglalva rögzíti: - hogy az anyát „a szomszédokkal való konzultáció” alapján „prostitúcióra, alkoholra és csavargásra hajlamosként” írták le, hivatalos bizonyíték — ítélet, orvosi dokumentáció, rendőrségi dosszié stb. — említése nélkül; - hogy gyermekként testileg és lelkileg megfelelően fejlett, jól gondozott és rendezett voltam; - hogy Vizmeg Juliska ürögi nevelőszülői családjához helyeztek, apám, Lakatos Pál lánytestvéréhez, akit már ismertem; - hogy ebbe a családba jól beilleszkedtem, magatartási problémák nélkül. A dokumentum továbbá rögzíti: > „A gyermek sírt, amikor meghallotta, hogy Milivojnak hívják, mert Palnak nevezték.” A valóságban, ahogyan ma világosan tudom, és ahogyan a családi összefüggésekből kitűnik, Palika voltam — „kis Pál” —, Lakatos Pál, illetve Pavle fia. Ez volt a megélt nevem és identitásom, az apai ágnak megfelelően. A gyámhatóság ahelyett, hogy ezt az identitást védené: ## Forrásoldal 6 - megállapítja, hogy a „Milivoj” név hallatán sírok; - utasítja a nevelőszülőt, hogy a rám kényszerített néven szólítson; - feljegyzi, hogy hamarosan „kijelentem, most Mišónak hívnak”; - a Vasić család általi teljes örökbefogadás eljárásába vezet, azzal a végső céllal, hogy Vasić Milan legyek. A Központ tehát saját hivatalos feljegyzéseiben rögzítette a gyermek pszichológiai előkészítésének teljes folyamatát eredeti nevének és identitásának eltörlésére. Ez nem semleges szociális beavatkozás, hanem a gyermek identitásának mérnöki átalakítása. ### Vera Radovanović szociális munkás szerepe és az összeférhetetlenség (1979–1984) A Központ önmagát terhelő eljárásának újabb szintjét mutatja, hogy ugyanaz a személy — Vera Radovanović szociális munkás és a gyámügyi részleg vezetője — ebben az ügyben egyidejűleg: - megalkotja az anyámról szóló narratívát, és vitatja apám apaságát; - konkrét örökbefogadókat ajánl kifejezetten az én számomra; - „eseti gyámnak” nevezik ki; - e minőségében hozzájárul a teljes örökbefogadáshoz; - majd néhány évvel később részt vesz az első örökbefogadó „hozzájárulásának” megrendezésében ugyanazon gyermek újabb örökbefogadásához. Az időrend vitathatatlan: - **1979. április 8.** — Vera Radovanović a 3871/79 kapcsolatkövetési lapját vezeti: anyámat „prostitúcióra, alkoholra és csavargásra hajlamosként” írja le, relativizálja Lakatos Pál apaságát — „apának adja ki magát” —, ugyanakkor feljegyzi, hogy Vizmeg Juliska nagynénémnél — apám lánytestvérénél — jól gondozott és rendezett vagyok, magatartási problémák nélkül. - **1979. június 12.** — szociális munkásként és a gyámügyi részleg vezetőjeként elkészíti Gospava és Milorad Vasić alkalmassági jelentését, amelyben a lakhatási, anyagi és „erkölcsi” feltételek alapján kifejezetten arra jut, hogy „VASIĆ GOSPAVÁNAK és MILORADNAK engedélyezzék a kiskorú MILIVOJ MILETIĆ örökbefogadását”. Már ekkor meghatározzák tehát, hogy éppen ez a házaspár fogadjon örökbe éppen engem. - **1979. június 20.** — az Up.03-506/79 határozat Vera Radovanovićot formálisan eseti gyámnak rendeli „a kiskorú Miletić Milivoj örökbefogadásához való hozzájárulás megadása céljából”. A személy, aki korábban már ajánlotta az örökbefogadást, most a gyermek érdekeinek „semleges” védelmezője lesz. - **1979. június 21.** — a gyámhatóság előtt felvett teljes örökbefogadási jegyzőkönyvben Vera Radovanović éppen ebben a minőségben, eseti gyámként jelenik meg, és hozzájárul a teljes örökbefogadáshoz; ezt követően megállapítják, hogy a jövőben Vasić Milan lesz a nevem. - **1984. szeptember 12.** — az újvidéki CSR szociális munkásaként jegyzőkönyvet készít az első örökbefogadó, Milorad Vasić „hozzájárulásáról” a kiskorú Vasić Milan örökbefogadásához. Ebben az aktusban az első örökbefogadót ténylegesen apaként kezelik, aki „örökbe adja a fiát”, noha 1979-ben már egyszer teljesen örökbe fogadtak; ugyanaz a tisztviselő így aktívan részt vesz ugyanazon gyermek jogellenes második örökbefogadásában is. ## Forrásoldal 7 Logikailag lehetetlen, hogy ugyanaz a személy mindhárom feladatot pártatlanul lássa el. Ez az eljárást *ab initio*, vagyis kezdettől fogva semmissé teszi. A gyámhatóság így olyan személyre bízta az „eseti gyám” szerepét, akinek legalább formálisan pártatlanul kellett volna védenie érdekeimet az örökbefogadási eljárásban, majd később a kettős örökbefogadásban, aki: - már megalkotta az anyámról szóló diszkriminatív és nőgyűlölő narratívát; - a hagyatéki iratok ellenére relativizálta Lakatos Pál apaságát; - néhány nappal korábban konkrét örökbefogadókat ajánlott egy konkrét gyermek számára; - 1984-ben pedig részt vett annak a jegyzőkönyvnek az elkészítésében, amely az első örökbefogadót az újabb örökbefogadáshoz hozzájáruló „apaként” mutatja be. Ez nem gyermekvédelem, hanem klasszikus összeférhetetlenség és a gyámi funkcióval való visszaélés. A Milorad és Gospava Vasić általi teljes örökbefogadásomról hozott döntés nem független gyámi értékelés eredménye, hanem előre eldöntött döntés, amelyet ugyanaz a személy készített elő, írt alá, majd a gyámhatóság nevében formálisan „hitelesített” — és 1984-ben ugyanő vett részt a jogellenes kettős örökbefogadás jogszerűsége látszatának megteremtésében is. ### V. VERA RADOVANOVIĆ DISKURZUSA A NŐGYŰLÖLET ÉS SOVINIZMUS ELEMEIVEL Vera Radovanović szociális munkás szóhasználatának és eljárásának elemzése a puszta szakmai hibán túlmutató mintázatot mutat. A következőkről van szó: - nőgyűlölő megközelítésről — a nőkkel szembeni gyűlöletről vagy előítéletről —, és - a más nemzetiségű gyermek anyjával szembeni soviniszta, horvátellenes viszonyról, ami közvetlenül releváns ebben az ügyben, mert a mai CSR ezt a diskurzust jogszerűként és szakmailag helyesnek védi. #### 1. A nő szexualitásra redukálása — Dichotomia Mater et Meretrix (Anya és Szajha) Vera Radovanović a kapcsolatkövetési lapon és a kapcsolódó feljegyzésekben ilyen kifejezéseket használ: - „az anya prostitúcióra hajlamos”; - „prostitúciónak él”; - „több férfival élt”, „több férfival érintkezett”. Sehol nem említenek: - semmilyen ítéletet, ## Forrásoldal 8 - rendőrségi dossziét, - orvosi dokumentációt, amely ezt a súlyú vádat alátámasztaná. Ehelyett a női szexualitást kriminalizálják, és alapként használják: - a gyermek elvételéhez, - az anyai jogállás eltörléséhez, - annak a személynek az erkölcsi kizárásához, aki a születési anyakönyvi kivonatok szerint horvát. Ha „több nővel élő” férfiról lenne szó, valószínűleg „bohémnak” neveznék. Nő esetében ugyanaz a magatartás az „erkölcsi hulladék” címkéjét kapja. Ez nem semleges szakmai leírás, hanem nemi alapon elfogult, nőgyűlölő minősítés, amely végső soron a gyermek elvételének mércéjeként jogilag is tarthatatlan. #### 2. A szegénység és a „tisztátalanság” kriminalizálása Vera Radovanović a következő fogalmakat használja: - „csavargás”; - „alkohol”; - „rendezetlen élet”. Ahelyett, hogy megállapítanák, hogy az anya: - lakhatási szempontból veszélyeztetett, - szociális bizonytalanságot szenved el, ami a Központ segítségnyújtási kötelezettségét vonná maga után, olyan szókincset használnak az iratokban, amely azt sugallja, hogy az anya: - „kóborló”; - gyökerek és méltóság nélküli személy, mintegy „kóborló állat”. A szegénységet így nem társadalmi problémaként, hanem jellemhibaként kezelik, a gyámhatóság rendeltetésével ellentétesen. #### 3. A hang elvétele — az anya tárgyként, nem alanyként Ahelyett, hogy az anyát alanyként meghallgatnák, Vera Radovanović a következőkre hivatkozik: - „a szomszédokkal való konzultációra”; - szomszédi véleményekre, pletykákra, benyomásokra. Az anyának nincs saját hangja az iratban. Mások beszélnek róla, mégpedig: ## Forrásoldal 9 - a szomszédok, - a hatóság, miközben az ő álláspontját egyáltalán nem rögzítik. Ez a dehumanizálás klasszikus mintázata: az a személy, akinek a sorsáról papíron döntenek, nem kap jogot arra, hogy a saját ügyében megszólaljon. #### 4. Belső ellentmondás: „rossz anya” — jól gondozott gyermek Különösen beszédes a következő ellentmondás: - az anyát egyrészt „alkoholnak, prostitúciónak élő személyként” írják le, „aki soha nem gondoskodott a gyermekről”; - másrészt ugyanebben az iratban a gyermek: - testileg megfelelően fejlett, - érzelmileg stabil, - jól gondozott és rendezett. Ha az anya leírása igaz lenne, a gyermek: - elhanyagolt, - piszkos, - alultáplált lenne. Az, hogy rendezett és gondozott voltam, amíg vér szerinti családom körében éltem, azt mutatja: - hogy anyám és/vagy apám családja ténylegesen gondoskodott rólam; - hogy a „szörnyeteg anyáról” szóló narratíva konstrukció. Ez azt jelenti, hogy Vera Radovanović nem egy tényleges nőt írt le, hanem saját előítéleteit vetítette ki: - az egyedülálló anyára, - a horvát nőre, - a többségi etnikai mintázathoz nem tartozó nőre. #### 5. A mai társadalom iróniája és képmutatása, valamint az anya tényleges élete Külön kiemelem azt az iróniát és képmutatást, ahogyan ma is közvetve védik az anyámnak címzett minősítéseket. Mindaz, amit 1979-ben egy szegény horvát nő terhére róttak — „csavargás”, „erkölcstelen élet”, „bujaság”, „alkohol” —, a mai társadalomban már nem a gyermek elvételének alapja, hanem a nyilvánosság egy teljes rétegének alapja, amelyet eufemisztikusan „szórakoztatóiparnak”, „sztárocskáknak” és „influenszereknek” neveznek. Ráadásul anyám esetében ezek a címkék nem is voltak valósak, hanem fabrikáltak. ## Forrásoldal 10 Nem sajnáltam a fáradságot, hogy megvizsgáljam történetét 1972-ig, a Szerb Szocialista Köztársaságba való érkezése előtt: állandó munkaviszonyban dolgozott, saját lakása volt Šibenik legszűkebb belvárosában, és rendezett életet élt. Annak a férfinak a szép szavaira ment Vajdaságba, akit szeretett — az apáméra. A kérdés tehát akkor sem és most sem az „erkölcs”, hanem az, kinek tűrik el és váltják pénzre ugyanazokat vagy hasonló magatartási mintákat, és kinek használják azokat — mint anyám esetében — ürügyül a gyermek elvételéhez és az erőszakos asszimilációhoz. Az anyám tényleges életéről szóló bizonyítékok nem hipotetikusak. A Horvát Köztársaságban élnek olyan kortársak, akik közvetlenül tanúsíthatják munkáját, lakhatási helyzetét és életmódját Vajdaságba költözése előtt: olyan emberek, akik állandó munkaviszonyban dolgozó, rendezett munkásnőként ismerték, saját lakással Šibenik központjában, nem pedig annak a nőgyűlölő sztereotípiának a megtestesítőjeként, amelyet a Központ papíron létrehozott. E tanúk azonban abban a szakaszban és azok előtt a fórumok előtt lépnek majd fel, ahol valós szándék lesz a teljes igazság meghallgatására — akár a további eljárásokban, akár az erőszakos asszimilációval és az örökbefogadási visszaélésekkel foglalkozó nemzetközi intézmények és kutatók előtt. Ha ez a bíróság úgy dönt, hogy figyelmen kívül hagyja vagy relativizálja azokat a fabrikált címkéket, amelyeket a Központ anyámra aggatott, az az ő döntése és az ő kockázata lesz. De a tényleges életéről szóló igazság nem tűnik el: ott fogom előadni, ahol a bizonyítékokat nem az „intézmények jó hírének védelme” érdekében hallgatják el, hanem annak példájaként vizsgálják, amit az állam soha többé nem tehetne meg. #### 6. Sovinizmus a „testvériség és egység” leple alatt és a nyelv tilalma Az anyát a születési anyakönyvi kivonat horvátként, az apát magyarként tünteti fel. Ebben az összefüggésben külön rámutatok: - arra, hogy az iratokban következetesen cirill írást használnak, miközben teljesen figyelmen kívül hagyják és eltörlik a magyar–horvát származású gyermek nyelvi és kulturális keretét; - arra, hogy gyermekként ténylegesen megtiltották nekem a magyar nyelv megőrzését és használatát, noha ez az apai ág nyelve. A „testvériség és egység” formális jelszava alatt így a következő mintázatot alkalmazzák: - a kisebbségi identitás adminisztratív eltörlését; - a gyermek átvezetését a többségi sémába — szerb/pravoszláv —; - a horvát anya „erkölcsileg alacsonyabb rendűként” való kizárásával. Mintegy tíz évvel később, ugyanebben a földrajzi és társadalmi térben, a Hrtkovciban — apám és apai családom származási helyén — történt események paradox módon ugyanazt a mintázatot fedik fel a horvátokkal és részben a magyarokkal szemben: ezúttal nyíltan, elűzéssel és nyilvános gyűlöletbeszéddel. Vera Radovanović, aki diskurzusát már 1979-ben kialakította, továbbra is e rendszer részeként dolgozott. Ez az ügy azt mutatja: ## Forrásoldal 11 - hogy a horvátokkal szembeni soviniszta viszony és a magyar identitás eltörlése nem az 1990-es években kezdődött; - hanem már „csendes”, szociális, adminisztratív formában jelen volt, éppen annál a szervnél, amelynek a gyermeket védenie kellett volna. #### 7. Következtetés erre az eljárásra Vera Radovanović eljárása: - nőgyűlölő támadás a horvát anya ellen — szexuális és erkölcsi kizárással —; - a gyermek horvát és magyar identitásának soviniszta eltörlése; - a szolgáltatást igénybe vevő anya és a gyermek dehumanizálása, mintha a többségi családba átírandó „anyag” lennének. A mai CSR azzal, hogy védi: „minden az előírásokkal összhangban történt”, - elfogadja és „szakmailag méltóként” legitimálja ezt a diskurzust, s ezzel társfelelősséget vállal. E bíróság ezért nem hagyhatja figyelmen kívül e szókincs tartalmát: ma, 2024/2025/2026-ban, e bíróság előtt ismét aláírják, ezúttal Maja Petrović, Jelena Zorić és Katarina Stolić nevével. #### 8. A valótlanságok döntő bizonyítéka — az 1979. március 19-i bírósági jegyzőkönyv Annak döntő bizonyítékaként, hogy Vera Radovanović szociális munkás 1979. április 8-i jelentése — amelyre a gyermek elvételét alapozzák — a tényállás súlyos eltorzítása, ténylegesen hamisítvánnyal egyenértékű, csatolom az Újvidéki Községi Bíróság O.196/79 hagyatéki ügyében készült 1979. március 19-i jegyzőkönyvet. Mindössze húsz nappal azelőtt, hogy Vera Radovanović megnyitja a dossziét, és azt állítja, hogy a gyermek „elhanyagolt”, „szülői gondoskodás nélkül” van, és az anya „nem gondoskodik róla”, a bíróság előtt a következőket állapítják meg: 1. A család meghatalmazottja, Helena Uzelac ügyvéd kifejezetten kijelenti: > „…a kiskorú Milivoj jelenleg a nagymamánál és a nagypapánál, vagyis az örökhagyó szüleinél van.” Ez tárgyi bizonyíték arra, hogy a gyermek nem az utcán volt, és nem az anyjával csavargott, hanem apai nagyszülei házában gondoskodtak róla. 2. Ugyanez az ügyvéd megerősíti az apa identitását: > „…bíróság nem állapította meg, hogy az elhunyt az apa, de elismerte őt…” A család és a bíróság tehát tudja, hogy az apa elismerte a gyermeket. 3. A bíróság utasítja a Központot: > „Ezért … be kell szerezni a Szociális Munka Központjától gyám rendelését az érdekek képviseletére.” ## Forrásoldal 12 **Következtetés:** a gyámhatóság — Vera Radovanović — 1979. április 8-án tudatosan figyelmen kívül hagyta, hogy a gyermek a nagyszülőknél van. Ahelyett, hogy a bíróság utasítása szerint megvédte volna a nagyszülőkkel élő gyermek vagyoni érdekeit, a szociális munkás: - elhallgatja a nagyszülők létezését; - kiemeli a gyermeket a biológiai családból; - megalkotja a „csavargó anyáról” szóló történetet, hogy igazolja a már gondozott gyermek jogellenes kiemelését; - teljes örökbefogadásba vezeti a gyermeket, közvetlenül megfosztva attól az örökségtől, amelynek védelmét a bíróság kérte. Ez a jegyzőkönyv bizonyítja, hogy a gyermek elvételének feltételei nem álltak fenn, mert a család körében — az elhunyt apa szüleinél — volt, amit a Központnak tudnia kellett, és amit tudatosan elrejtett. ### VI. KETTŐS ÖRÖKBEFOGADÁS, AZ 1984-ES NEGATÍV SZAKVÉLEMÉNY FIGYELMEN KÍVÜL HAGYÁSA ÉS A HAMIS „APAI HOZZÁJÁRULÁS” Az alperes több alkalommal — így a korábbi, 2025. november 27-i beadványában is — benyújtja a Periša és Gorgina Petrović általi nem teljes örökbefogadás UP 02-987/84 számú iratanyagát, azzal a megjegyzéssel, hogy azt „nem tartja relevánsnak”, mert e perben formálisan nem ennek az örökbefogadásnak az érvénytelenítését kérik. Márpedig önmagában az a tény, hogy: - 1979-ben már létrehozták a Milorad és Gospava Vasić általi teljes örökbefogadást — amit az alperes nem vitat —, és - 1984-ben ugyanez a szerv, az újvidéki CSR részt vesz a más örökbefogadók általi második örökbefogadás eljárásában, közvetlenül ellentétes Vajdaság SZAT akkor hatályos, 1976-os örökbefogadási törvényének 7. cikkével, amely szerint több személy nem fogadhat örökbe egy személyt, kivéve, ha egymással házasságban élnek. A már létrehozott teljes örökbefogadást nem lehet egy új házaspárra „átírni” — éppen ezért nevezik teljesnek. Az 1984-es nem teljes örökbefogadás iratanyaga tehát nem irreleváns: az alperes jogellenes eljárása folytonosságának bizonyítéka: - először teljes örökbefogadás 1979-ben, az ötödik életév betöltése előtt, a 30. cikk feltételeinek teljesítése nélkül — anyai hozzájárulás nélkül, Lakatos Pál apaságának és az O.196/79 hagyatéki eljárásnak tényleges figyelmen kívül hagyásával; - majd 1984-ben „újraörökbefogadás” más örökbefogadóknál, noha a teljes örökbefogadás már létezett, és a törvény szerint kizárta volna az újabb örökbefogadási kört. Ehhez az 1984-es iratanyag újabb kulcsfontosságú eleme kapcsolódik: ## Forrásoldal 13 A Periša és Gorgina Petrović házaspárról szóló pszichológusi szakvélemény, az 1984. január 10-én lefolytatott interjú után, személyiségük, életkoruk és indítékaik részletes leírását követően kifejezetten megállapítja: > „Véleményem szerint ennek a megfelelő magatartású és gyermek örökbefogadására motivált házaspárnak a kérelmét nem kellene elfogadni, mert olyan életkorban vannak, amely nem ígéri azt, ami az örökbe fogadott gyermek számára szükséges. Javaslom, hogy ennek a nemes lelkű, gyermektelen családnak ajánlják fel a gyermek nevelőszülői családként való befogadását.” Tehát: - a szakmai szereplő — a pszichológus — kifejezetten azt ajánlja, hogy az örökbefogadási kérelmet ne fogadják el; - megnevezi az okokat: az életkort és azt, hogy nem képesek biztosítani az örökbe fogadott gyermek számára szükséges feltételeket; - még enyhébb formát is javasol: nevelőszülői gondozást, nem örökbefogadást. A szakvélemény ugyanakkor világosan leírja Periša és Gorgina Petrović indítékát is: fiúgyermeket szeretnének, aki — a kifejezett megfogalmazás szerint — „amikor felnő, segítene neki és férjének könnyebben viselni az időskor terhét”. Az indíték ilyen leírása azt mutatja, hogy a gyermeket nem elsősorban jogalanynak tekintik, akinek a már okozott kárt helyre kell hozni, és stabil érzelmi, családi keretet kell biztosítani, hanem eszköznek: az örökbefogadók időskori jövendő segítőjének és munkaerejének. Későbbi életemben ez a mintázat ténylegesen meg is valósul: az 1987-es szünidőben, pontosan a születésnapomtól — június 28-tól — augusztus végéig hűtőházban dolgozom ahelyett, hogy gyermekvédelmet és a gyermekkorhoz való jogot élveznék. Ez nem elszigetelt epizód, hanem az 1984-es szakvéleményben már rögzített haszonelvű gyermekkép logikus folytatása: a gyermek az, akinek a felnőtteket kell „segítenie”, nem az, akinek a rendszer köteles védelmet és a korábbi jogellenes eljárások traumáinak kezelését biztosítani. A világos negatív szakvélemény ellenére az újvidéki CSR: - gyámhatóságként és indítványozóként, - figyelmen kívül hagyja a kragujevaci CSR pszichológusának negatív szakvéleményét, amely az 1984-es örökbefogadási iratanyagban szerepel; - folytatja az örökbefogadási eljárást; - és végigviszi azt, noha korábban, 1979-ben már létrehozták az első házaspár általi teljes örökbefogadást, és noha ez a törvény szerint tilos. Itt újabb, különösen súlyos jogi és tényleges manipuláció jelenik meg: Az újvidéki CSR 1984. szeptember 12-i jegyzőkönyvében — Milorad Vasić „hozzájárulása a kiskorú Vasić Milan örökbefogadásához” — az első örökbefogadót gyakorlatilag az örökbefogadáshoz hozzájáruló „apaként” kezelik, noha az akkori jog szerint csupán a már lezárt teljes örökbefogadás örökbefogadója volt, nem biológiai szülő. A CSR tehát: ## Forrásoldal 14 - az első örökbefogadót, Milorad Vasićot ténylegesen a szülői jog gyakorlójaként mutatja be, aki „hozzájárul” az újabb örökbefogadáshoz; - ezzel azt a látszatot kelti, mintha „első”, szabályos örökbefogadásról lenne szó — mintha a gyermeknek nem lennének korábbi örökbefogadói —, miközben a valóságban: - a törvény tiltja a kettős örökbefogadást — 7. cikk —; - az 1979-es korábbi teljes örökbefogadás már létezik és hatályosul. Ezzel: - megtévesztik a második örökbefogadókat, Periša és Gorgina Petrovićot: azt a képet alakítják ki bennük, hogy a „régi apa” szabályos hozzájárulásával kapják meg a gyermeket, ahelyett hogy pontos jogi magyarázatot adnának arról, hogy az első házaspár már teljesen örökbe fogadta, és a törvény nem ismer „újraörökbefogadást”; - folytatják a gyermek identitásának erőszakos manipulálását: a Lakatos Palikaként már eltörölt és Vasić Milanná átnevezett gyermeket újabb családba „helyezik át”, a hovatartozás új, megváltozott vonalával; - a gyámhatóság ténylegesen úgy jár el, mintha a gyermek és identitása a tulajdona lenne: megváltozik a név, a vezetéknév, a családi jogállás és a hovatartozás, az első örökbefogadót pedig szükség szerint „apaként” mutatják be, pusztán azért, hogy papíron teljesüljön a „szülői hozzájárulás” feltétele. Amikor a gyámhatóság: - kezében tartja a kragujevaci CSR pszichológusának negatív szakvéleményét — amely nem ajánlja az örökbefogadást —; - tudja, hogy már létezik az 1979-es teljes örökbefogadás; - ennek ellenére úgy szervezi meg az első örökbefogadó „hozzájárulását”, mintha biológiai apa lenne, hogy a másik család előtt a jogszerűség látszatát keltse, akkor ez többé nem egyszerű „mulasztás”, hanem: - tudatos és folyamatos törvénysértés; - a másik örökbefogadók megtévesztésével; - a gyermek erőszakos asszimilációjának további folytatásával, akinek identitását az iratok szükségletei szerint változtatják, nem a törvénynek és jogainak megfelelően. Ezért indítványozom, hogy a bíróság: 1. világosan állapítsa meg, hogy a kettős örökbefogadás — 1979-ben és 1984-ben — ellentétes az 1976-os vajdasági örökbefogadási törvény 7. cikkével; 2. állapítsa meg, hogy az 1984-es negatív pszichológusi szakvélemény figyelmen kívül hagyása és az első örökbefogadó „apaként” adott „hozzájárulásának” megrendezése bizonyítja: az alperes nem gyermekvédelmi szervként, hanem a gyermekkel és identitásával rendelkező szervként járt el; 3. mindezt a jogellenes eljárás folytonosságának bizonyítékaként kezelje, ne elszigetelt technikai hibákként. ## Forrásoldal 15 ### VII. AZ ALPERES BEADVÁNYÁNAK TARTALMÁRÓL ÉS AZ IRATOK SZELEKTÍV OLVASÁSÁRÓL Az alperes a 2025. december 22-i beadványában kijelenti, hogy a csatolt dokumentációból „vitathatatlanul következik”, hogy szülői és családi gondoskodás nélküli gyermek voltam, „egyetlen közeli rokon” sem akart gondoskodni rólam, és az örökbefogadás volt „a védelem legjobb formája”. Külön rámutatok, hogy az az állítás, miszerint „egyetlen közeli rokon” sem akart rólam gondoskodni, nem felel meg az apai ág tényleges családi helyzetének. Apám három vér szerinti fiútestvére már az 1970-es években elhagyta az akkori Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságot, és tartósan Kanadában, Ausztráliában, illetve az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. Nem a klasszikus politikai üldözés értelmében, hanem mert művelt, hívő emberekként nagyon korán felismerték, hogy az akkori Jugoszláviában minden komolyabb szakmai és társadalmi érvényesülés tényleges feltétele legalább a Kommunista Szövetséghez való formális csatlakozás, a „Párt vonalának” elfogadása és az identitás fokozatos „elszerbesítése”. Protestáns lelkészként nem voltak hajlandók erre, ezért életüket és munkájukat olyan közeghez kötötték, ahol a magánkezdeményezés, az egyházi élet és a szakmai pálya nem párttagsági könyv, hanem személyes munka és tisztesség alapján épül. Első közvetlen kapcsolatfelvételünk során, 2021-ben egyikük — aki 2025-ben elhunyt — világosan kijelentette, hogy soha nem értesítették létezésemről, és ha a család tudott volna rólam, vállalta volna gondozásomat. Ez azt jelenti, hogy a gyámhatóság soha meg sem próbálta megvizsgálni a gyermek legközelebbi apai rokonoknál való elhelyezésének valós lehetőségeit, noha ilyen rokoni kör létezett, és objektíve képes volt gondozást és olyan felnövési környezetet biztosítani, amely nem fojtja el a magánkezdeményezést, a nyelvet és a hitet. Következésképpen a gyámhatóságnak sem ténybeli, sem jogi alapja nem volt arra, hogy megállapítsa: „egyetlen közeli rokon” sem akart vagy tudott gondoskodni a gyermekről, amikor előzőleg meg sem próbálta őket értesíteni létezéséről és a gondozás vállalásának lehetőségéről. Ugyanakkor: - az alperes által hivatkozott dokumentumok többsége már a keresetem mellékleteként az iratanyagban volt; - ami valóban új, éppen az, amit a bíróság az alperestől kért, és ami valójában megdönti narratíváját: - a dosszié borítója; - a nevelőszülői kérdőív — Vizmeg Juliska —; - a családi elhelyezési szerződés és a kapcsolódó határozatok; - a Miletić Milivoj ügyében vezetett kapcsolatkövetési és esetmunka-lap — 3871/79 —; - a szociális védelmi szolgáltatást igénybe vevő személy törzslapja. Az alperes ezekből az új dokumentumokból csak azt emeli ki, ami neki megfelel — például „az anya rendezetlen életéről” szóló fordulatokat —, miközben teljesen elhallgatja azokat a tényeket, amelyek: - igazolják, hogy jól gondozott, rendezett voltam, magatartási problémák nélkül; - igazolják, hogy apai rokonnál gondoskodtak rólam — Lakatos Pál lánytestvérénél, Juliskánál —; - igazolják, hogy önmagamat Palikának éltem meg — kis Pálnak, apám, Lakatos Pál után —, nem „Miletić Milivojként”, vagy később „Vasić Milanként”; - feltárják a gyermek identitásának gyorsított megváltoztatását közvetlenül az ötéves törvényi korhatár elérése előtt — Vajdaság SZAT 1976-os örökbefogadási törvényének 30. cikke. ## Forrásoldal 16 A tárgyi tartalmon túl már az alperes beadványának formája is mély problémát fed fel. Fejlécük ezt tartalmazza: > „Felperes: Újvidék Város Szociális Munka Központja > Alperes: Milan Petrović…” Vagyis még annak az eljárásnak a megindítása után is, amelyben én vagyok a felperes, az újvidéki CSR pedig az alperes, a CSR továbbra is „felperesként” írja be magát, engem pedig „alperesként”. Ez formálisan „gépelési hibának” tűnhet, tartalmilag azonban ugyanazt mutatja, ami az egész dossziéból kitűnik: a Központ úgy viselkedik, mintha identitásom és ügyem a tulajdona lenne, én pedig pusztán rendelkezésének tárgya lennék, még akkor is, amikor a bíróság előtt eljárásjogilag felperes vagyok. ### VIII. A KULCSFONTOSSÁGÚ BIZONYÍTÉKOK BE NEM NYÚJTÁSA ÉS HÁTRÁNYOS BIZONYÍTÁSI KÖVETKEZTETÉS E bíróság több utasítása ellenére — különösen a 2025. március 26-i és november 26-i tárgyalásról — az alperes továbbra sem nyújtotta be: - az 1979-es teljes örökbefogadás teljes iratanyagát — beleértve valamennyi belső aktust, véleményt, levelet, kézbesítési igazolást és a hagyatéki bírósággal folytatott kommunikációt —; - a gyermek gyámhatósági hatáskörbe kerülésének módjára vonatkozó, 1979. június 21. előtti — tehát az örökbefogadást megelőző — aktusokat, különösen az O.196/79 hagyatéki eljárással összefüggésben, amelyben a bíróság már 1979. március 19-én és július 20-án eljárt öröklési jogállásom ügyében. A kért aktusok benyújtása helyett az alperes: - a 2025. november 27-i beadványban egyrészt elismeri, hogy az archívum felkutatása „összetett munka”, és nem tudja, „hol mindenütt található”; - a 2025. december 22-i beadványban másrészt kijelenti, hogy az eddig benyújtott dokumentációból „vitathatatlanul” következik, hogy minden jogszerű volt. Ahogyan 2025. október 27-i beadványomban már részletesen megindokoltam, és a bíróság e kijelentéseket a további bizonyítási utasítások alapjaként elfogadta, a következőket indítványozom: - a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes az utasításokat nem teljesítette maradéktalanul; - a vitatott kérdésekben — a gyámhatóság 1979-es hatásköre, az örökbefogadási törvény 30. cikkében szereplő feltételek teljesülése, az O.196/79 hagyatéki eljáráshoz való viszony, a bírósággal folytatott kommunikáció, a kötelező szülői hozzájárulás stb. — alkalmazzon hátrányos bizonyítási következtetést, különösen arra tekintettel, hogy már benyújtottam: - a születési anyakönyvi kivonatot az anya horvát nemzetiségével; - az örökbefogadók házassági anyakönyvi kivonatát — szerb férfi/szerb nő —; - a P-1642/76 válóperes iratanyagot — Lakatos Pál apaságának elismerése —; ## Forrásoldal 17 - az O.196/79 hagyatéki iratanyagot és a bíróság 1979. július 20-i utasítását gyám rendelésére az öröklési jogok védelmére, nem örökbefogadás céljára. A kapcsolatkövetési lappal és az 1979. június 21-i örökbefogadási jegyzőkönyvvel együtt világosan látszik, hogy a gyámhatóság: - a hagyatéki bíróság utasítása előtt járt el; - teljes és jogszerű hatáskör nélkül; - azzal a céllal, hogy kivonjon az örökösök köréből; - identitásomba és nemzeti hovatartozásomba egyidejűleg beavatkozva. ### IX. JÓHISZEMŰ EGYEZSÉGI KÍSÉRLET ÉS A SZEMÉLYES FELELŐSSÉGRE VONATKOZÓ FIGYELMEZTETÉS FIGYELMEN KÍVÜL HAGYÁSA A felperes már 2025 elején, az eljárás e szakaszát megelőzően felajánlotta Újvidék Város Szociális Munka Központjának, hogy becsületes és szakmai módon, békésen lépjen ki ebből az ügyből. Az alperesnek így világos lehetősége volt: - elismerni az 1979-es teljes örökbefogadás jogellenességét; - lehetővé tenni a gyermek valós identitásának visszaállítását; - elkerülni a nemzetközi eszkalációt és a jelenlegi vezetők, illetve tisztviselők személyes felelősségének kérdését. A Központ ehelyett úgy döntött, hogy figyelmen kívül hagyja ezt a lehetőséget. #### 1. Időrend: „Egyezségi javaslat — P2 1435/24” e-mail (2025. március 3.) 2025. március 3-án a felperes e-mailt küldött a Központ hivatalos címére — novisad.csr@minrzs.gov.rs —, a következő tárggyal: > „Tárgy: Egyezségi javaslat — P2 1435/24”. Aznap 08:30-kor a Központ érkeztető irodája válaszolt: > „E-mailjét szabályszerűen megkaptuk. Szívélyes üdvözlettel: Érkeztető iroda.” *(Megjegyzés: az eredeti szöveg cirill írással készült.)* Tehát: - a Központ vitathatatlanul megkapta az e-mailt; - vitathatatlanul betekintése volt a javaslat tartalmába; - vitathatatlanul tudta, hogy egyezséget ajánlanak neki. A kézhezvétel e visszaigazolása után a Központ semmilyen tartalmi választ nem adott, és nem mutatott hajlandóságot az egyezségi javaslat megfontolására. ## Forrásoldal 18 #### 2. Az egyezségi ajánlat lényege Az e-mailben a felperes világosan bemutatta, mit kér és mit ajánl: - Az 1979-es jogellenes teljes örökbefogadás semmisségének elismerését, amivel: - megnyílna az eredeti identitás visszaállításának útja — Milivoj Miletić, Cvita és Lakatos Pál fia —; - lehetővé válna az apaság megállapítására irányuló eljárás megindítása a hatáskörrel rendelkező kragujevaci bíróság előtt; - megszűnne a „Milan Petrović” jogellenes bejegyzés által ma teremtett akadály. - A felperes biológiai identitását a következők határozzák meg: - anyai ágon horvát — Cvita Miletić —; - apai ágon magyar — Lakatos Pál/Pavle —; - ezt DNS-bizonyítékok — 23AndMe, MyHeritage — és az apai, illetve anyai családokhoz fűződő rokonság támasztja alá Horvátországban, az Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában. - Az 1979-cel kapcsolatos jogi tények: - az eljárás az akkori hatályos joggal ellentétes volt — nem telt el az anya felkutatására előírt hat hónap —; - a teljes örökbefogadást az ötödik születésnap előtt hét nappal véglegesítették, hogy kihasználják az anyakönyvi adatok tartós megváltoztatásának utolsó lehetőségét; - az identitás ilyen anyakönyvi „befecskendezése” a mai, bizonyítható nézőpontból jogi hamisítvány jellegű. A felperes kifejezetten közölte: - származása „mérhetetlenül fontos” számára; - nem olyan személy, „akinek a származásával játszani kell, azt átírni, vagy ragaszkodni ahhoz, hogy hamisított maradjon”; - büszke és érzékeny nemzeti származására mind anyai, mind apai ágon. A megegyezés lehetőségéről szóló részben felajánlotta: - ha a Központ elismeri az örökbefogadás semmisségét, energiáját az apaság megállapítására fordítja, és nem nyit új frontot a Központ ellen; - így elkerülhető az eljárás meghosszabbítása, a további költség és az alkalmazottakra háruló következmény; - az egyezség elfogadása esetén „többé semmilyen jogi vagy más kapcsolata nem lenne a Központtal, és annak sem lenne semmilyen kötelezettsége vele szemben”. Másként fogalmazva, olyan megoldást ajánlott, amely: - helyrehozza a jogellenes örökbefogadást; - megtakarítja a bíróság és a Központ erőforrásait; - védi a jelenlegi alkalmazottakat az 1979-ben kezdődött cselekménybe való további belekeveredéstől. #### 3. Világos figyelmeztetés az elutasítás következményeire Ugyanebben az e-mailben a felperes figyelmeztette a Központot, hogy elutasítás esetén: ## Forrásoldal 19 - hazai és nemzetközi jogi normák sérülnek az erőszakos adminisztratív asszimiláció meghosszabbítása miatt; - működésbe lép a nemzetközi jogi dimenzió — Emberi Jogok Európai Bírósága, ENSZ-bizottságok, uniós kisebbségvédelem, Horvátország és Magyarország szervei —; - megjelenik az ügy média- és nyilvánosságbeli dimenziója, következményekkel az intézmény és az egyének jó hírére; - napirendre kerül az alkalmazottak személyes felelőssége, beleértve a büntető- és polgári eljárásokat. A felperes hét napot adott a válaszra, hogy a Központ álláspontját a következő tárgyaláson bemutathassa a bíróságnak, és jelezte, hogy ellenkező esetben: - kiegészíti a keresetet, és - az ügyet szélesebb jogi és nemzetközi keretbe helyezi. #### 4. Nemzetközi dimenzió és előre elkészített dokumentáció Az e-mail záró részében a felperes közölte a Központtal: - az ügy nemzetközi dimenziója nem függ e szerbiai eljárás kimenetelétől; - bizonyos intézményeket és szervezeteket már tájékoztattak; - a teljes dokumentációt, beleértve e levél tartalmát, már több nyelvre — angolra, horvátra, magyarra, németre, franciára és hollandra — lefordították, és készen áll az illetékes nemzetközi intézmények és a média részére történő terjesztésre. A Központ tehát nem állíthatta, hogy „nem tudott” arról, hogy az ügy e per határain túlra kerülhet: erre kifejezetten, többször és időben figyelmeztették. #### 5. A Központ válasza: formális visszaigazolás — tartalmi hallgatás Az ilyen részletes és jogilag megfogalmazott egyezségi ajánlatra a Központ kizárólag ezt válaszolta: > „E-mailjét szabályszerűen megkaptuk.” *(Megjegyzés: az eredeti szöveg cirill írással készült.)* Anélkül, hogy: - bármilyen tartalmi álláspontot, - javaslatot, - kérdést, - vagy akár formális elutasítást közölt volna. A szabályszerű átvétel utáni ilyen „hallgatás”: - nem semleges; - nem véletlen; - az intézmény tudatos döntése, hogy figyelmen kívül hagyja a békés megoldás lehetőségét és a személyes felelősségre vonatkozó figyelmeztetést. ## Forrásoldal 20 #### 6. Felelős személyek az érintett időszakban Az e-mail és a jogvita szempontjából releváns időszakban a Központ felelős személyei: - Maja Petrović, jogász és a Központ meghatalmazottja ebben az ügyben; - Jelena Zorić, a Központ igazgatója 2025 májusáig; - Katarina Stolić, a Központ igazgatója 2025 májusától. Egy olyan e-mail, amely kifejezetten szól: - az egyezségről, - a nemzetközi következményekről, - a személyes felelősségről, nem maradhatott rejtve a vezetőség és a jogi szolgálat előtt. Azzal a döntésükkel, hogy nem adnak tartalmi választ, e személyek ténylegesen: - felelősséget vállalnak a jogvita folytatásáért békés megoldási kísérlet nélkül; - elfogadják, hogy eljárásuk kérdése egy napon nemcsak e bíróság, hanem a nemzetközi jogi közösség és a nyugati világ intézményei előtt is felmerül. #### 7. Jogi következmények erre az eljárásra E polgári per szempontjából mindez azt jelenti: - a felperes jóhiszeműen járt el; - az alperes tudatosan elutasította a békés megoldás lehetőségét; - a bíróság többé nem tekintheti az ügyet „családi vitának” vagy „vitatott élettörténetnek”: írásos nyoma van annak, hogy az alperes teljes tudás és figyelmeztetés birtokában helyrehozás helyett az eszkalációt választotta. **Indítvány a bíróságnak:** - állapítsa meg, hogy a Központnak 2025. március 3-án szabályszerűen egyezségi javaslatot küldtek; - azt megkapta és formálisan visszaigazolta; - tartalmi válasz nem érkezett; - és a szabad bírói mérlegelés keretében e mulasztást kezelje további bizonyítékként arra, hogy a Központ ma is aktívan részt vesz a jogellenes örökbefogadás és az erőszakos adminisztratív asszimiláció következményeinek meghosszabbításában, noha világos, írásos, nemzetközi keretben is megfogalmazott lehetősége volt elhatárolódni e cselekménytől és segíteni annak helyrehozását. ## Forrásoldal 21 ### X. A CSELEKMÉNY FOLYTONOSSÁGA: A MAI CSR MINT UGYANAZON JOGELLENES DISKURZUS TÉNYLEGES ÚJ SZERZŐJE Ebben az eljárásban az alperes — Újvidék Város Szociális Munka Központja — nem mondta: - „az akkori dolgozók hibáztak”; - „Vera Radovanović szóhasználata elfogadhatatlan”; - „mi ma intézményként elhatárolódunk ettől a megközelítéstől”. Ellenkezőleg, beadványaiban és bíróság előtti felszólalásaiban azt állítja: - a gyámhatóság 1979-es eljárása „összhangban volt az akkori hatályos előírásokkal”; - „nem álltak fenn az örökbefogadás érvénytelenítésének okai”; - a szakvélemények és dokumentumok — köztük a Vera Radovanović által készítettek — szakmailag helyesek, és ma is ezekre alapozzák védekezésüket. Ezzel a mai CSR, vezetői és meghatalmazottja ténylegesen magukra veszik e dokumentumok szerzőségét. Ennek három világos következménye van: 1. Többé nem pusztán „arról van szó, amit Vera Radovanović 1979-ben írt”. Amikor a Központ meghatalmazottja ma, 2024/2025/2026-ban szakmailag helyes munkaként hivatkozik ezekre az iratokra, azok a Központ jelenlegi, érvényes, nyilvánosan megerősített álláspontjává válnak. 2. A mai CSR védi és megerősíti azt, amit ebben az eljárásban a horvát anyával és a magyar–horvát gyermekkel szembeni nőgyűlölő, soviniszta eljárásként minősítettek. 3. A mai CSR ezzel ténylegesen ugyanazon cselekményért társfelelőssé válik, mert azt üzeni: „Nemcsak hogy nem tartjuk hibásnak — ma is kiállunk mellette.” **Következtetés a bíróság számára:** Ez az ügy nem pusztán arról szól, hogy Vera Radovanović 1979-ben hibázott-e. Arról is szól, hogy a mai Újvidék Városi Szociális Munka Központja — Maja Petrović, Jelena Zorić és Katarina Stolić részvételével — ma is példaszerűnek és elfogadhatónak tartja-e ezt a munkamódszert. Ha a bíróság ítéletében hallgatva elmegy emellett, az nem egyszerűen egy „múltbeli hiba” megbocsátását jelenti. Azt jelenti, hogy az iratanyag és e per érvei teljes ismeretében legitimálta: - a horvát anyával szembeni nőgyűlölő és soviniszta diskurzust; - a gyermek magyar–horvát identitásának eltörlését; - azt a jogi konstrukciót, amely kettős örökbefogadással fosztja meg a gyermeket öröklési helyzetétől és identitásától. Ezért nemcsak az 1979-es teljes örökbefogadás érvénytelenítését kérem a bíróságtól, hanem világos, kifejezett indokolást arról is: ## Forrásoldal 22 - van-e joga a mai CSR-nek a gyermek identitásának és származásának tulajdonosaként viselkedni, és - a bíróság hallgatásával vállalja-e, hogy ebben bűnrészes legyen. ### XI. A KÁRTÉRÍTÉSHEZ ÉS TOVÁBBI ELJÁRÁSOKHOZ VALÓ JOG FENNTARTÁSA Teljes egészében fenntartom 2025. október 27-i beadványom IX., „A költségekhez és kártérítéshez való jog fenntartása” című fejezetét, a kereseti kérelem megváltoztatása nélkül: - fenntartom a jogot, hogy külön eljárásban vagyoni és nem vagyoni kár megtérítését kérjem; - fenntartom a jogot, hogy a teljes örökbefogadás teremtette akadály megszüntetése után eljárást indítsak az apaság megállapítására és az ehhez kapcsolódó anyakönyvi helyesbítésekre; - úgy vélem, az alperesnek kell viselnie e per költségeit, és a harmadik személyekkel — például örökösökkel — szembeni esetleges megtérítési igény kizárólag az alperes és e személyek viszonyának kérdése, nem a felperes terhe. Külön hangsúlyozom, hogy a jogellenes teljes örökbefogadásra és erőszakos adminisztratív asszimilációra épülő hamisított identitás közvetlen következményekkel járt életemre és testi épségemre. Mint papíron „belföldi” állampolgárként megalkotott személy, akinek a többségi identitást tulajdonították, az 1990-es évek háborúiban, az 1999-es háborút is beleértve, jogilag és ténylegesen ki voltam téve a sorkatonai szolgálat, a mozgósítás és a háborús rezsim kötelezettségeinek, éppen abban az államban, amely korábban meghamisította identitásomat. Ha magyar–horvát származásom, valós családi kapcsolataim és más jogrendekhez kötődésem lehetőségeinek igaz ismeretében nőttem volna fel, soha nem vállaltam volna önként, hogy ennek az államnak a katonája legyek, és hogy életemet háborúi erőforrásaként használják. Úgy vélem ezért, hogy minden olyan kötelezettség, amelyet az állam éppen e jogellenesen megalkotott identitásból vezetett le velem szemben — a katonai kötelezettséget és a háborús övezetbe vitelt is beleértve —, tartalmilag a teljes örökbefogadás és erőszakos asszimiláció semmis aktusára épült. E semmisségnek a kötelezettségekre gyakorolt jogi következményeit, valamint az életveszélybe sodrás miatt járó kártérítés terjedelmét és módját azokra a külön eljárásokra hagyom, amelyeket e per lezárása után fenntartom a jogot megindítani. **Indítvány a bíróságnak:** - Vegye tudomásul e beadványt, és csatolja az iratanyaghoz. - A korábbi utasításoknak megfelelően állapítsa meg, mely bizonyítékokat nem nyújtotta be az alperes, és e körben alkalmazzon hátrányos bizonyítási következtetést. - A döntés során alkalmazza a cselekmények idején hatályos jogot — Jugoszlávia 1974-es alkotmánya, Vajdaság SZAT 1976-os örökbefogadási törvénye, ICCPR, ICERD —, az alperes mai eljárását pedig — az iratok be nem nyújtását, a jogsértés tagadását, a jogellenes állapot fenntartását — a mai jog fényében értékelje: a Szerb Köztársaság 2006-os alkotmánya, kisebbségi törvények, a diszkrimináció tilalmáról szóló törvény és a releváns nemzetközi egyezmények. - Hozzon világos és teljesen megindokolt ítéletet, amely a tényekkel és dokumentumokkal egészükben néz szembe, nem az alperes szelektív idézésével. ## Forrásoldal 23 ### XII. A BÍRÓSÁG MÁR NEM AZ ÍTÉLET EGYETLEN OLVASÓJA Ezt az ügyet formálisan az Újvidéki Alapfokú Bíróság előtt folytatják, P2 1435/24 számon. Az ítélet „olvasóinak” tényleges köre azonban régen túllépett egy tárgyalóterem vagy egy város keretein. #### 1. Az ítélet címzettjeinek köre szélesebb a felperesnél és az alperesnél Bármit is mond majd az ítélet, tartalma nem marad az iratanyagba zárva: - több nyelvre lefordítják; - olyan intézményeknek és szervezeteknek továbbítják, amelyek foglalkoznak: - az identitáshoz való joggal; - a gyermek jogaival; - a nemzeti kisebbségek védelmével; - az erőszakos asszimilációval; - az átmeneti igazságszolgáltatással és a múlttal való szembenézéssel; - hozzáférhető lesz a mai nyugati világ tudományos közösségének — ugyanannak a térnek, amelyhez a felperes biológiája és származása révén tartozik: Horvátország, Magyarország, az EU és Észak-Amerika. Másként fogalmazva, ezt az ítéletet nemcsak az Újvidéki Alapfokú Bíróság irattárában olvassák majd. Olyan helyeken is, ahol naponta mérik: - a jogállamiság szintjét; - az állam kisebbségi identitásokhoz való viszonyát; - „a gyermek mindenek felett álló érdekére” való hivatkozás komolyságát vagy felszínességét. #### 2. Az ügy nem ér véget Strasbourg határainál Az ügy nemzetközi dimenziója nem korlátozódik az Emberi Jogok Európai Bíróságához Strasbourgban esetleg benyújtott kérelemre. Ugyanennyire releváns: - olyan egyetemi tanszékek számára, amelyek vizsgálják: - az identitáshoz való jogot; - a kényszerasszimilációt; - a szociális szolgálatok visszaéléseit a posztszocialista államokban; - olyan nemzetközi és európai szervezetek számára, amelyek követik: - a nemzeti kisebbségek helyzetét; - az örökbefogadás intézményével való visszaélést; - a szociális munka központjainak eszközként való felhasználását; ## Forrásoldal 24 - olyan civil és más szervezetek számára, amelyek ilyen ügyekre szakosodtak, és amelyek hatása a Szerb Köztársaság hírnevére és politikai helyzetére sem kicsi, sem elhanyagolható. Nem pusztán „egyetlen örökbefogadási perről” van tehát szó, hanem modellértékű esettanulmányról a következő témában: > Mi történik, amikor az állam gyámhatósága révén erőszakkal megváltoztatja egy gyermek identitását, eltörli származását, majd évtizedekkel később ezt „a törvénnyel összhangban állóként” próbálja bemutatni? A gyermek eredeti nemzeti és családi identitásának adminisztratív eltörlését, kisebbségi csoportból többségibe helyezését és az új identitáshoz való tartós kötését a nemzetközi jog nem tekinti a szociális szolgálat „egyszerű” hibájának. Olyan cselekménytípusról van szó, amelyet az Egyesült Nemzetek 1948-as, a csoportok elleni bűncselekmények megelőzéséről és büntetéséről szóló egyezménye — II. cikk, (e) pont — kifejezetten a csoport fennmaradása elleni legsúlyosabb támadások egyikeként emel ki, éppen a gyermekek egyik csoportból másikba való erőszakos átvitele révén. E bíróság ebben az eljárásban talán nem hivatott ilyen mintázatokat minősíteni, de nem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a konkrét ügyben tényszerűen éppen ilyen mintázat elemei jelennek meg. #### 3. A Szerb Köztársaság jó hírére gyakorolt következmények Az ügy nem ér véget azzal, hogy a bíróság megírja az ítéletet, és az iratot az archívumba teszi. Ellenkezőleg: annak módja, ahogyan a bíróság: - leírja a Szociális Munka Központjának 1979-es munkáját; - értékeli a horvát anyával szembeni nőgyűlölő és soviniszta diskurzust; - kezeli a gyermek magyar–horvát identitásának eltörlését; - állást foglal a mindezt ma is védő és legitimáló Központtal kapcsolatban, része lesz annak a szélesebb képnek, hogy: - a Szerb Köztársaság kész-e elismerni és helyrehozni a szocialista időszakban elkövetett identitássértéseket, vagy - a XXI. században is kész védeni őket saját bíróságai előtt, jogellenességük teljes tudatában. Az ügy: - bekerül a jogállamiságot mérő szervezetek elemzéseibe; - megjelenik a külföldi parlamentek által olvasott jelentésekben; - idézetként szerepel olyan tudományos munkákban, amelyek Szerbia megítélését alakítják a mai nyugati nyilvánosságban. Ezt nem a bíróságra gyakorolt nyomásként mondom, hanem annak egyszerű tényeként, milyen összefüggésben fogják ezt az ítéletet olvasni és elemezni. Ez egyszerű tény olyan korban, amikor: - az archívumok már nem egyetlen szekrénybe vannak zárva; - a bírósági döntések már nem „helyi titkok”; - az egyedi esetek az egész rendszer tükreivé válnak. ## Forrásoldal 25 #### 4. A bíróság kötelessége: nemcsak döntés, hanem indokolás is Ezért ebben az ügyben nem elegendő, hogy a bíróság „csak döntést hozzon”. Az ítélettől világos, kifejezett és érvekkel alátámasztott indokolás várható: - összhangban volt-e a Központ 1979-es eljárása az akkori hatályos joggal; - elfogadhatónak tartja-e a bíróság, hogy a gyámhatóság: - egy horvát nőt nőgyűlölő címkékkel írjon le; - eltörölje a gyermek magyar–horvát identitását; - a gyermeket egyszerre használja örökösként és más családba átírandó tárgyként; - joga van-e a mai CSR-nek mindezt „jogszerűként” és „helyesként” védeni; - elfogadja-e a bíróság, hogy a Központ továbbra is a felperes identitásának tényleges „tulajdonosaként” lépjen fel. Az ítélet indokolásának minden egyes mondatát: 1. lefordítják; 2. archiválják; 3. elemzik. A bíróság feladata nem bármely intézmény arculatának védelme, hanem — a jog keretein belül — az igazság és egy konkrét ember identitásának védelme. #### 5. A felperes személyes álláspontja a nemzetközi dimenzióról Nem a felperes vitte ki ezt a történetet a kis tárgyalóterem keretei közül. Ezt maga a jogsértés súlya tette: - a jogellenes teljes örökbefogadás; - a magyar–horvát identitás eltörlése; - az erőszakos adminisztratív asszimiláció; - a Központ mai döntése, hogy mindezt „jogszerűként” védi. A felperesnek nincs állami hatalma, de van: - joga az igazsághoz; - joga az identitáshoz; - joga ahhoz, hogy ügyének megismerését kérje. Mivel származása révén a horvát és magyar néphez, életével és munkájával pedig a mai nyugati civilizációs körhöz tartozik, az ítélet tartalmától függetlenül joga és lehetősége lesz: - e döntést bemutatni a nemzetközi szakmai és tudományos nyilvánosságnak; - az erőszakos asszimiláció és az intézményi visszaélés összefüggésébe helyezni; - további jogi és nyilvános eljárások kiindulópontjaként felhasználni. ## Forrásoldal 26 ### XIII. MELLÉKLETEK — AZ ÁTTEKINTHETŐSÉG ÉRDEKÉBEN **Megjegyzés:** a következő mellékleteket korábban már benyújtották a bíróságnak a keresettel és/vagy korábbi beadványokkal. Itt az áttekinthetőség érdekében sorolom fel őket; fizikailag nem csatolom ismét, hacsak a bíróság másként nem rendelkezik. 1. **Születési anyakönyvi kivonat, KJ-8/MKR 2512/1974** — az anya nemzetisége és a bejegyzés állapota. Már benyújtottam a 2025. október 27-i felperesi beadvány mellékleteként; itt nem csatolom ismét, hanem kifejezetten hivatkozom rá. 2. **Az Újvidéki Községi Bíróság O.196/79 iratanyaga**, a már benyújtott részekben: - az 1979. november 23-i végzés; - az 1979. március 19-i jegyzőkönyv; - az 1979. július 20-i levél. Ezeket már csatoltam a 2025. június 30-i felperesi beadványhoz; itt nem csatolom ismét, hanem kifejezetten hivatkozom rájuk. 3. **A P-1642/76 iratanyag** — válóper Lakatos Pál apaságának elismerésével. Már benyújtottam a 2025. október 27-i felperesi beadvány mellékleteként; itt nem csatolom ismét, hanem kifejezetten hivatkozom rá. 4. **A Gž 11/80 fellebbezési ügy**, a fellebbezési eljárás azon részei, ameddig Milivoj Miletić kikerül az örökösök köréből — nem a teljes fellebbezési irat, hanem az ügy számára jogilag fontos folyamat. Már benyújtottam a bíróságnak 1. mellékletként; itt nem csatolom ismét, hanem kifejezetten hivatkozom rá. 5. **Az alperes 2025. december 22-i, 560-111-1/2024 számú beadványa.** Alperesi beadványként már a bírósági iratanyagban szerepel; ebben a beadványban csak elemzem és idézem tartalmát, újbóli csatolás nélkül. **2. melléklet:** Vera Radovanović szociális munkás kézírása és az itt hivatkozott releváns feljegyzés/kapcsolatkövetési lap pontos szövegének rekonstrukciója — olvasható átirata. 6. **Az 1984. január 10-i pszichológusi szakvélemény Periša és Gorgina Petrović házaspárról.** Már benyújtottam a bíróságnak az eredeti fénymásolatával és az olvasást megkönnyítő OCR-átirattal; itt nem csatolom ismét, hanem kifejezetten hivatkozom rá. **3. melléklet:** az 1984. január 10-i pszichológusi szakvélemény Periša és Gorgina Petrović házaspárról — az eredeti fénymásolata és az olvasást megkönnyítő OCR-átirat. Kragujevac, **2026. január 12.** A felperes, Hivatalos vezeték- és keresztnév: **Milan Petrović** ____________________________ ## Forrásoldal 27 ### 1. MELLÉKLET **A Gž 11/80 (O.196/79) fellebbezési eljárás részei** Ez a melléklet az Újvidéki Felsőbíróság Gž 11/80 fellebbezési eljárásának e tárgyhoz fontos részeit tartalmazza, addig a pontig, amikor Milivoj Miletić kikerül az örökösök köréből az O.196/79 hagyatéki eljárásban. A melléklet szerkezete: - először a Gž 11/80 irat releváns részeinek fénymásolatai következnek, az eredetiben szereplő formában; - ezt követően a következő oldalakon ugyanezen részek kiírt szövege — átirata — olvasható, OCR-elemzés után, rövid technikai megjegyzésekkel kizárólag ott, ahol a kézírás vagy a nyomtatás nehezebben olvasható. Az átirat kizárólag az olvasást könnyíti meg, és nem változtatja meg az eredeti dokumentumok tartalmát. ## Forrásoldal 28 **Fakszimile.** A Pervaz által benyújtott fellebbezés első oldala. [A forrás PDF-jének 28. oldala](/files/documents/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12/original/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12-public.pdf#page=28). A beadványhoz csatolt OCR-átirat teljes magyar fordítása a 45. forrásoldalnál olvasható. ## Forrásoldal 29 **Fakszimile.** A Pervaz által benyújtott fellebbezés második oldala. [A forrás PDF-jének 29. oldala](/files/documents/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12/original/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12-public.pdf#page=29). A beadványhoz csatolt OCR-átirat teljes magyar fordítása a 46. forrásoldalnál olvasható. ## Forrásoldal 30 **Fakszimile.** A Gž. 11/80 számú másodfokú határozat első oldala. [A forrás PDF-jének 30. oldala](/files/documents/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12/original/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12-public.pdf#page=30). A beadványhoz csatolt OCR-átirat teljes magyar fordítása a 47. forrásoldalnál olvasható. ## Forrásoldal 31 **Fakszimile.** A Gž. 11/80 számú másodfokú határozat második oldala. [A forrás PDF-jének 31. oldala](/files/documents/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12/original/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12-public.pdf#page=31). A beadványhoz csatolt OCR-átirat teljes magyar fordítása a 48. forrásoldalnál olvasható. ## Forrásoldal 32 **Fakszimile.** A Janjević által kiadott, 1979. december 25-i gyámkirendelő határozat. [A forrás PDF-jének 32. oldala](/files/documents/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12/original/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12-public.pdf#page=32). A beadványhoz csatolt OCR-átirat teljes magyar fordítása a 49. forrásoldalnál olvasható. ## Forrásoldal 33 **Fakszimile.** Az 1980. április 18-i tárgyalási jegyzőkönyv első oldala. [A forrás PDF-jének 33. oldala](/files/documents/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12/original/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12-public.pdf#page=33). A beadványhoz csatolt OCR-átirat teljes magyar fordítása a 50. forrásoldalnál olvasható. ## Forrásoldal 34 **Fakszimile.** Az 1980. április 18-i tárgyalási jegyzőkönyv második oldala. [A forrás PDF-jének 34. oldala](/files/documents/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12/original/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12-public.pdf#page=34). A beadványhoz csatolt OCR-átirat teljes magyar fordítása a 51. forrásoldalnál olvasható. ## Forrásoldal 35 **Fakszimile.** Az 1980. április 25-i tárgyalási jegyzőkönyv. [A forrás PDF-jének 35. oldala](/files/documents/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12/original/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12-public.pdf#page=35). A beadványhoz csatolt OCR-átirat teljes magyar fordítása a 52. forrásoldalnál olvasható. ## Forrásoldal 36 **Fakszimile.** Az 1980. május 19-i tárgyalási jegyzőkönyv. [A forrás PDF-jének 36. oldala](/files/documents/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12/original/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12-public.pdf#page=36). A beadványhoz csatolt OCR-átirat teljes magyar fordítása a 53. forrásoldalnál olvasható. ## Forrásoldal 37 **Fakszimile.** Az 1980. május 30-i tárgyalási jegyzőkönyv. [A forrás PDF-jének 37. oldala](/files/documents/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12/original/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12-public.pdf#page=37). A beadványhoz csatolt OCR-átirat teljes magyar fordítása a 54. forrásoldalnál olvasható. ## Forrásoldal 38 **Fakszimile.** Az 1980. május 30-i megkeresés. [A forrás PDF-jének 38. oldala](/files/documents/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12/original/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12-public.pdf#page=38). A beadványhoz csatolt OCR-átirat teljes magyar fordítása a 55. forrásoldalnál olvasható. ## Forrásoldal 39 **Fakszimile.** Az 1980. augusztus 8-i megkeresés. [A forrás PDF-jének 39. oldala](/files/documents/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12/original/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12-public.pdf#page=39). A beadványhoz csatolt OCR-átirat teljes magyar fordítása a 56. forrásoldalnál olvasható. ## Forrásoldal 40 **Fakszimile.** Az 1980. november 10-i tárgyalási jegyzőkönyv. [A forrás PDF-jének 40. oldala](/files/documents/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12/original/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12-public.pdf#page=40). A beadványhoz csatolt OCR-átirat teljes magyar fordítása a 57. forrásoldalnál olvasható. ## Forrásoldal 41 **Fakszimile.** A SIZ 1980. október 20-i válasza. [A forrás PDF-jének 41. oldala](/files/documents/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12/original/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12-public.pdf#page=41). A beadványhoz csatolt OCR-átirat teljes magyar fordítása a 58. forrásoldalnál olvasható. ## Forrásoldal 42 **Fakszimile.** Az 1980. november 10-i hagyatéki végzés első oldala. [A forrás PDF-jének 42. oldala](/files/documents/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12/original/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12-public.pdf#page=42). A beadványhoz csatolt OCR-átirat teljes magyar fordítása a 59. forrásoldalnál olvasható. ## Forrásoldal 43 **Fakszimile.** Az 1980. november 10-i hagyatéki végzés második oldala. [A forrás PDF-jének 43. oldala](/files/documents/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12/original/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12-public.pdf#page=43). A beadványhoz csatolt OCR-átirat teljes magyar fordítása a 60. forrásoldalnál olvasható. ## Forrásoldal 44 **Fakszimile.** Az 1981. február 4-i, 4 160 dinár költségtérítésről rendelkező végzés. [A forrás PDF-jének 44. oldala](/files/documents/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12/original/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12-public.pdf#page=44). A beadványhoz csatolt OCR-átirat teljes magyar fordítása a 61. forrásoldalnál olvasható. ## Forrásoldal 45 **Ad. O-196/79** **AZ ÚJVIDÉKI KÖZSÉGI BÍRÓSÁGNAK** ### FELLEBBEZÉS **Kopljan Rózsa**, Újvidék, Zadružna 25; **Beker Irén**, Újvidék, Trg Majke Jevrosime 3; és a kiskorú **Lakatos István**, akit anyja és törvényes képviselője, **Lakatos Verona**, Újvidék, Trg Majke Jevrosime 3 képvisel; valamennyiük képviselője: **JOVAN PERVAZ ÜGYVÉD, ÚJVIDÉK, Matice Srpske 6** Az 1979. november 23-i, O-196/79 számú öröklési végzés ellen. Két példányban. Melléklet: meghatalmazás. E bíróság 1979. XI. 23-i, O-196/79 számú öröklési végzésének azon része ellen, amely a kiskorú **MILETIĆ MILIVOJT** a néhai, korábban újvidéki Lakatos Pál örökösévé nyilvánította és a hagyaték egynegyed részét neki átadta, törvényes határidőn belül benyújtjuk ezt a fellebbezést. Kérjük, hogy a bíróság valamennyi irattal továbbítsa az Újvidéki Felsőbíróságnak mint fellebbezési bíróságnak, amelytől kérjük a végzés megtámadott részének hatályon kívül helyezését és az ügy visszautalását az elsőfokú bírósághoz újratárgyalásra és új döntés hozatalára. A fellebbezést a nemperes eljárás szabályainak lényeges megsértése, a tényállás téves és hiányos megállapítása, valamint az anyagi jog téves alkalmazása miatt nyújtjuk be. ### INDOKOK Mindenekelőtt megjegyezzük, hogy a kiskorú Miletić Milivoj nem örökölheti a néhai, korábban újvidéki Lakatos Pál vagyonát, mivel nem teljesülnek Vajdaság SZAT öröklési törvényének alapvető feltételei: a nevezett nem tartozik a törvényes és végrendeleti örökösök körébe. Az 1974. XII. 9-i, 2512/74 folyószámú születési anyakönyvi kivonatból megállapítható, hogy **MILETIĆ MILIVOJ** 1974. VI. 28-án született, anyja **MILETIĆ CVITA**, míg az apa adatait tartalmazó rovat üres, akárcsak az utólagos bejegyzések és megjegyzések rovata. ## Forrásoldal 46 Világos tehát, hogy a konkrét esetben nem örökbe fogadott gyermekről van szó, ezért a kiskorú **MILETIĆ MILIVOJ** örökbe fogadott gyermekként nem követelhet örökséget. Ezen túl más feltételek sem állnak fenn ahhoz, hogy a kiskorú **MILIVOJT** örökössé nyilvánítsák. A Szociális Gondoskodási SIZ-nél — a gyámhatóságnál — ugyanis eljárás folyt a kiskorú **MILETIĆ MILIVOJ** másik család általi teljes örökbefogadásáról. Ebben az örökbefogadók kijelentették, hogy nem kérik, hogy a kiskorú **MILIVOJ** bárki után örököljön, hanem hogy a teljes örökbefogadás előírásai szerint gyermeküknek tekintsék. Ebben az eljárásban azt is megállapították, hogy a néhai, korábban újvidéki **LAKATOS PÁL** nem volt a kiskorú **MILETIĆ MILIVOJ** vér szerinti apja, hanem csak szándékában állt örökbe fogadni e gyermeket, de soha nem tette meg. **BIZONYÍTÉK:** az újvidéki Szociális Gondoskodási SIZ/gyámhatóság iratai, amelyeket kérünk hivatalból beszerezni. Mindezek alapján fellebbezésünket megalapozottnak tartjuk, és a benne foglalt kérelemnek megfelelő döntést kérjük. **ÚJVIDÉK, 1979. december 12.** **KOPLJAN RÓZSA és mások** ## Forrásoldal 47 **ÚJVIDÉKI FELSŐBÍRÓSÁG** **Ügyszám: Gž.11/80** *[Érkeztető bélyegző: 1980. január 16.]* Az Újvidéki Felsőbíróság másodfokú polgári bíróságként, Vladimir Dutina tanácselnökből, valamint Dragan Tonin és Vladimir Zurčen tanácstagokból álló tanácsban, a néhai, korábban újvidéki **Lakatos Pál** hagyatéki ügyében, az örökösök — **Kopljan Rózsa, Beker Irén és a kiskorú Lakatos István**, akit anyja, Lakatos Verona képvisel —, valamennyiük meghatalmazottja Jovan Pervaz újvidéki ügyvéd fellebbezéséről döntve, az Újvidéki Községi Bíróság 1979. november 23-i, O.196/79 számú végzése ellen, az 1980. január 9-én tartott nem nyilvános tanácsülésen meghozta a következő ### VÉGZÉST A fellebbezésnek **helyt ad**, ezért az Újvidéki Községi Bíróság 1979. november 23-i, O.196/79 számú végzését **hatályon kívül helyezi** a megtámadott részben, amely a kiskorú **MILETIĆ MILIVOJT** az örökhagyó örökösének nyilvánította, örökrészét a hagyaték egynegyedében állapította meg; az ügyet visszautalja az elsőfokú bírósághoz újratárgyalásra és döntésre. ### Indokolás A megjelölt végzésben az elsőfokú bíróság megállapította az örökhagyó hagyatékának terjedelmét és az örökösök körét, majd Kopljan Rózsának, Beker Irénnek, a kiskorú Lakatos Istvánnak és a kiskorú Miletić Milivojnak fejenként a hagyaték egynegyedét adta át. Kopljan Rózsa, Beker Irén és a kiskorú Lakatos István határidőben benyújtott fellebbezése a végzést abban a részében támadja, amely a kiskorú Miletić Milivojt örökössé nyilvánította és hagyatéki részt adott át neki; kérik e rész hatályon kívül helyezését. Kiemelik, hogy Milivoj nem tartozik a törvényes örökösök körébe, mert nem az örökhagyó gyermeke vagy örökbe fogadottja; ezt az üres apai rovatot tartalmazó születési anyakönyvi kivonattal bizonyítják. Továbbá állítják, ## Forrásoldal 48 *[A csatolt átiratban: „2”.]* hogy az örökhagyónak csak szándékában állt örökbe fogadni őt, de ezt nem hajtotta végre; e körülményre a hatáskörrel rendelkező szociális gondoskodási SIZ iratainak felolvasását ajánlják fel. **A fellebbezés megalapozott.** A törvényes öröklés alapvető feltétele az örökhagyó és az örökös közötti rokonsági fok. Az örökségre vagy annak részére igényt tartó személy előzőleg köteles bizonyítani rokonságát az örökhagyóval, tehát igazolni örökösi minőségét. A haláleseti adatlap szerint az örökhagyó örökösei: lányai, Kopljan Rózsa és Beker Irén, valamint fia, a kiskorú Lakatos István. Rózsa örökös meghatalmazottjának az 1979. március 19-i tárgyaláson tett nyilatkozata szerint törvényes örökös a házasságon kívüli fia, a kiskorú Miletić Milivoj is, akit állítólag gyermekének ismert el. A meghatalmazott ezen állításáról a többi örökös nem nyilatkozott, és az elsőfokú bíróság más megfelelő módon sem tárgyalta és állapította meg a kiskorú Milivoj jogállását. Ezért kétségessé vált, hogy az örökhagyó gyermeke vagy örökbe fogadottja-e, vagyis törvényes örököse-e, és részt vehet-e a hagyaték öröklésében. Mindez annál is inkább, mert a fellebbezés azt állítja, hogy az örökhagyó nem Milivoj vér szerinti apja és nem is örökbefogadója. Ezekre tekintettel a másodfokú bíróság helyt adott a fellebbezésnek, és hatályon kívül helyezte a végzés megtámadott részét. Az új eljárásban az elsőfokú bíróság kötelezi Miletić Milivoj ideiglenes gyámját, hogy bizonyítékokat nyújtson a rokonsági fokra, illetve az örökbefogadó–örökbe fogadott viszony fennállására. Ebben a körben bizonyítsa, hogy az örökhagyó elismerte-e Milivojt a szülők és gyermekek viszonyáról szóló tartományi törvény 29. cikkének (1) bekezdésében előírt módok egyikén, törvényesen örökbe fogadta-e, vagy apaságát jogerős bírósági ítélet állapította-e meg. Vagyis a gyám bizonyítsa, hogy az örökhagyó az anyakönyvvezető előtt, közokiratban vagy végrendeletben elismerte-e az apaságot; azt a hatáskörrel rendelkező bíróság előtti perben állapították-e meg; vagy Milivojt az örökhagyó örökbe fogadta-e. Ezt követően újból értékelni kell, hogy Milivoj is részt vehet-e a hagyaték öröklésében, és új döntést kell hozni a hatályon kívül helyezett részben. Újvidék, **1980. január 9.** Tanácselnök, bíró: **Vladimir Dutina**, s. k. ## Forrásoldal 49 **ÚJVIDÉKI SZOCIÁLIS VÉDELMI ÖNIGAZGATÁSI ÉRDEKKÖZÖSSÉG** **Szám: Up.05-251/79** **Kelte: 1979. december 25., Újvidék** Az Újvidéki Szociális Védelmi Önigazgatási Érdekközösség a gyámhatósági feladatoknak az Újvidéki Szociális Védelmi Önigazgatási Érdekközösségre bízásáról szóló döntés 1. cikke — „Újvidék Község Hivatalos Lapja”, 8/77 — és az általános közigazgatási eljárásról szóló törvény 202. cikke — „JSZSZK Hivatalos Lapja”, 18/65 és 4/77 — alapján, az Újvidéki Községi Bíróság O.196/79 számú kérelméről döntve meghozza a következő ### HATÁROZATOT **ZORAN JANJEVIĆ**, újvidéki okleveles jogász, Stevana Milovanova 6, a kiskorú **MILETIĆ MILIVOJ** ideiglenes gyámja lesz jogainak és érdekeinek képviseletére az Újvidéki Községi Bíróság O.196/79 hagyatéki eljárásában. Az ideiglenes gyám köteles e szervet az eljárás befejezése után annak eredményéről tájékoztatni. ### Indokolás Az Újvidéki Községi Bíróság e szervhez fordult azzal a kérelemmel, hogy a kiskorú Miletić Milivojnak a néhai Lakatos Pál utáni, O.196/79 számú hagyatéki eljárásban ideiglenes gyámot rendeljen jogai és érdekei védelmére. A kérelem vizsgálata után a szerv azt indokoltnak találta, és a rendelkező rész szerint döntött, mert úgy véli, hogy Zoran Janjević újvidéki okleveles jogász a legjobb és legszakszerűbb módon védi a kiskorú Miletić Milivoj érdekeit az Újvidéki Községi Bíróság O.196/79 hagyatéki eljárásában. A határozat ellen kézhezvételétől számított 15 napon belül e Közösségen keresztül fellebbezés nyújtható be Vajdaság SZAT Egészségügyi és Szociálpolitikai Tartományi Titkárságához. A fellebbezés illetékmentes. **Kézbesítendő:** 1. Zoran Janjević, Újvidék, Stevana Milovanova 6. 2. Újvidéki Községi Bíróság, O.196/79. 3. Irattár. A titkár felhatalmazásából: A közvetlen szociális védelmi osztály vezetője, **Dragutin Nikolić**, s. k. ## Forrásoldal 50 **ÚJVIDÉKI KÖZSÉGI BÍRÓSÁG** **Ügyszám: O.28/80** **1980. április 18.** ### JEGYZŐKÖNYV Készült az Újvidéki Községi Bíróságnál, a néhai, korábban újvidéki Lakatos Pál hagyatéki ügyében, aki 1978. XI. 7-én Bácsszőlősön végrendelet nélkül hunyt el. **Jelen vannak:** A bíróság részéről: Bíró: **Rajka Sujić** Jegyzőkönyvvezető: **Ljubica Fekete** A felek részéről: 1. Kopljan Rózsa, lánya; 2. Beker Irén, lánya; 3. Lakatos Vera, a kiskorú Lakatos István, az örökhagyó fia meghatalmazottjaként; 4. a meghatalmazott helyetteseként Mladen Tosman, Jovan Pervaz újvidéki ügyvéd ügyvédjelöltje. Kezdés: **9:30**. Megállapítják, hogy a megidézett felek közül nem jelent meg Miloš Lilica ügyvéd, a kiskorú Miletić Milivoj gyámja; a kézbesítés szabályszerűen igazolt. A bíróság elrendeli a tárgyalás megtartását. Felolvassák az Újvidéki Felsőbíróság 1980. I. 9-i, Gž.11/80 számú végzését. Felolvassák e bíróság O.196/79 iratait. A jelen lévő örökösök egyezően kijelentik, hogy továbbra is fenntartják az O.196/79 öröklési végzés ellen benyújtott fellebbezés indokait. A meglévő dokumentáció szerint a kiskorú Milivojt az örökhagyó soha nem fogadta örökbe, nem ismerte el házasságon kívüli fiaként, és ezt semmilyen bírósági döntés sem állapította meg; így a kiskorúnak semmilyen igénye nem lehet az örökhagyóval szemben. A jelen lévő Kopljan Rózsa örökös és a kiskorú Lakatos István képviselője, Lakatos Vera kijelentik, hogy fenntartják az O.196/79 számú, 1979. III. 19-i jegyzőkönyvben tett korábbi öröklési nyilatkozataikat, és a törvény alapján elfogadják az örökséget. Beker Irén örökös kijelenti, hogy fenntartja e bíróság O.317/79 számú, 1979. IV. 11-i jegyzőkönyvében tett öröklési nyilatkozatát, és a törvény alapján elfogadja az örökséget. **Megjegyzések:** - Az eredetiben gépelési hibák láthatók — például „rpstupio” a „pristupio”, „žlabu” a „žalbu”, „Milietić” a „Miletić” helyett. Az átirat ezeket az eredetihez hűen őrzi. - A bal alsó részen Vajdaság Levéltárának bélyegzője található. ## Forrásoldal 51 Mivel a mai tárgyaláson nem jelent meg Miloš Lišica újvidéki ügyvéd, aki a kiskorú Miletić Milicojt képviseli, a bíróság a következő ### VÉGZÉST hozza: A tárgyalást elnapolja. Az új tárgyalást **1980. április 25-én 13 órára** tűzi ki; arra csak Miloš Lišica újvidéki ügyvéd gyámot idézik meg. Bíró: [aláírás] Jegyzőkönyvvezető: [aláírás] „kp 18. IV 80” — kézzel hozzáírva. Felek: *OLVASHATATLAN* [aláírás] Lakatoš Ver [aláírás] Kopljan Rózsa [aláírás] Beker Irén [aláírás] **Megjegyzések:** - Az eredeti gépelési hibák a szövegben jelen vannak: „Milicoja” — Milivoja helyett —, valamint a „na kojoj će se pozvani” nyelvtani szerkezet — valószínűleg „pozvati” helyett. - Alul Vajdaság Levéltárának bélyegzője található. ## Forrásoldal 52 **ÚJVIDÉKI KÖZSÉGI BÍRÓSÁG** **Ügyszám: O.28/80** **1980. április 25.** ### JEGYZŐKÖNYV Készült az Újvidéki Községi Bíróságnál a néhai, 1928-ban született, korábban újvidéki Lakatos Pál hagyatéki ügyében, aki 1978. XI. 7-én Bácsszőlősön hunyt el. **Jelen vannak:** A bíróság részéről: Bíró: **Rajka Sujić** Jegyzőkönyvvezető: **Ljubica Fekete** A felek részéről: 1. Miloš Lisica újvidéki ügyvéd, a kiskorú Miletić Milivoj gyámja; 2. Zora Čuvardžić, Jovan Pervaz ügyvéd ügyvédjelöltje, Kopljan Roxže képviselőjeként. Kezdés: **13:00**. A tárgyalás kezdete előtt Miletić Milivoj gyámja kijelenti, hogy nincs adata arról, a kiskorú Miletić Mioivoj az örökhagyó házasságon kívüli fia-e vagy sem. Tizenöt napos határidőt kér az adatok beszerzésére és a bíróságnak e határidőn belüli benyújtására; indítványozza a mai tárgyalás elnapolását. A bíróság a következő ### VÉGZÉST hozza: A mai tárgyalást elnapolja. Az örökösnek határidőt állapít meg. Az új tárgyalást **1980. május 19-én 8:30-ra** tűzi ki. A jelenlévőket e végzéssel értesíti és idézi, külön idézést nem küld. Bíró: [aláírás] Jegyzőkönyvvezető: [aláírás] Felek: 1. Lisica [aláírás] 2. Čuvardžić [aláírás] **Megjegyzések:** - Az eredeti számos, az átiratban hűen megtartott gépelési hibát tartalmaz: „NOVCM SADU” — NOVOM helyett —, „Prisitni” — Prisutni helyett —, „Kopljan Roxže” — Rože helyett —, „Mioivoj” — Milivoj helyett —, „proku” — roku helyett. ## Forrásoldal 53 **ÚJVIDÉKI KÖZSÉGI BÍRÓSÁG** **Ügyszám: O.28/80** **1980. május 19.** ### JEGYZŐKÖNYV Készült az Újvidéki Községi Bíróságnál a néhai, 1928-ban született, korábban újvidéki Lakatos Pál hagyatéki ügyében, aki Bácsszőlősön **1979. XI. 7-én** végrendelet nélkül hunyt el. **Jelen vannak:** A bíróság részéről: Bíró: **Rajka Sujić** Jegyzőkönyvvezető: **Ljubica Fekete** A felek részéről: 1. Zora Čuvardić ügyvédjelölt Jovan Pervaz újvidéki ügyvédnél; 2. Miloš Lisica újvidéki ügyvéd, Miletić Milivoj gyámjaként. Kezdés: **8:30**. Megállapítják, hogy a megidézett felek megjelentek. Miloš Lisuca ügyvéd, Miletić Milivoj gyámja ismét kéri a tárgyalás elnapolását, mivel a meghatározott határidőben nem tudta beszerezni a szükséges adatokat. A bíróság a következő ### VÉGZÉST hozza: A mai tárgyalást elnapolja. Az új tárgyalást **1980. május 30-án 12:30-ra** tűzi ki, a jelenlévőket e végzéssel értesíti és idézi, külön idézést nem küld. Befejezve: **8:40**. Bíró: [aláírás] Jegyzőkönyvvezető: [aláírás] Fél: Čuvardić [aláírás], M. Lisica [aláírás] **Megjegyzések a szöveghez:** - A dokumentum hűen megtartott gépelési hibákat tartalmaz: „OPŠTINXI” — OPŠTINSKI helyett —, „Prisitni” — Prisutni helyett —, „Lisuca” — Lisica helyett. - A halál dátuma itt 1979. XI. 7.; a korábbi jegyzőkönyvben 1978 szerepelt. - A bal alsó részen Vajdaság Levéltárának bélyegzője látható. ## Forrásoldal 54 **ÚJVIDÉKI KÖZSÉGI BÍRÓSÁG** **Ügyszám: O.28/80** **1980. május 30.** ### JEGYZŐKÖNYV Készült az Újvidéki Községi Bíróságnál a néhai, 1928-ban született, korábban újvidéki Lakatos Pál hagyatéki ügyében, aki Bácsszőlősön **1979. XI. 7-én** végrendelet nélkül hunyt el. **Jelen vannak:** A bíróság részéről: Bíró: **Rajka Sujić** Jegyzőkönyvvezető: **Ljubica Fekete** A felek részéről: 1. Jovan Pervaz újvidéki ügyvéd, Lakatos Vera, Kopljan Rózsa és Beker Irén képviselője. Kezdés: **12:30**. Megállapítják, hogy Miloš Lisica újvidéki ügyvéd, Miletić Milivoj gyámja nem jelent meg a tárgyaláson; a kézbesítés szabályszerűen igazolt, távolmaradását nem igazolta. Jovan Pervaz ügyvéd indítványozza a tárgyalás megtartását a kiskorú Miletić Milivoj képviselője, Miloš Lisica ügyvéd távollétében. A bíróság elrendeli a tárgyalás megtartását. Felolvassák a hagyatéki iratokat. Az örökösök képviselője, Jovan Pervaz ügyvéd indítványozza, hogy a bíróság hivatalból kérjen jelentést az Újvidéki Szociális Védelmi SIZ-től arról, örökbe fogadottja volt-e az örökhagyónak Miletić Milivoj, hogy megállapíthassa, az örökösök körébe tartozik-e. A bíróság a következő ### VÉGZÉST hozza: Az indítványnak helyt ad. A mai tárgyalást elnapolja. Az új tárgyalást a jelentés beszerzése után tűzi ki. Bíró: [aláírás] Jegyzőkönyvvezető: [aláírás] Fél: [Jovan Pervaz aláírása] **Megjegyzések:** - Itt is megjelenik a „Prisitni” hiba a „Prisutni” helyett. - A „spisi” szó „spsi”-ként szerepel. - Az ügyvéd neve az „örökösök képviselője” részben gyengén nyomott kezdőbetűvel szerepel — „ervaz”-nak látszik, vagy a P betű lenyomata gyenge. ## Forrásoldal 55 **ÚJVIDÉKI KÖZSÉGI BÍRÓSÁG** **Ügyszám: 0.28/80** **1980. május 30.** **ÚJVIDÉKI SZOCIÁLIS VÉDELMI ÖNIGAZGATÁSI ÉRDEKKÖZÖSSÉG** E bíróság előtt hagyatéki eljárás folyik a néhai Lakatos Pál, korábbi földműves után, aki 1928-ban született, utolsó lakóhelye Újvidék, Trg Majke Jevrosime 5 volt, és 1978. XI. 7-én Bácsszőlősön végrendelet nélkül hunyt el. Az örökhagyó után az első öröklési rend örökösei maradtak: lánya, Kopljan Rózsa; lánya, Beker Irén; és fia, a kiskorú Lakatos István. Örökösként bejelentették a kiskorú Miletić Milivojt is, aki 1974. VI. 28-án született, mint az örökhagyó örökbe fogadottját. Az önök 1979. VIII. 21-i, **UP-03-608** számú határozata Miloš Lisica újvidéki ügyvédet rendelte a kiskorú Miletić Milivoj ideiglenes gyámjává. A többi örökös szerint a kiskorú Miletić Milivoj nem lehet a néhai, korábban újvidéki Lakatos Pál örököse, mert Vajdaság SZAT öröklési törvényének alapvető feltételei nem teljesülnek: nem tartozik sem a törvényes, sem a végrendeleti örökösök körébe. Kérjük, nyújtsanak e bíróságnak adatokat arról, hogy a kiskorú Miletić Milivojt, aki 1974. VI. 28-án Újvidéken született Miletić Cveta anyától, a néhai Lakatos Pál örökbe fogadta-e, hogy az eljárás e bíróság előtt lezárható legyen. **Sürgős intézkedésüket kérjük!** Bíró: **Rajka Sujić**, s. k. ZTO **Megjegyzések a szöveghez:** - A második bekezdésben a „naslednog” szó tévesen „nalsednog”-ként szerepel. - Az ötödik bekezdésben az elhunyt neve „Lakatoš avla”-ként szerepel, hiányzó P betűvel. - A „Molite se” fordulat jelentése itt „kérjük önöket”, illetve „kérjük önöktől”. - Az elhunyt címeként „Trg majke Jevrosime” szerepel — a forrás megjegyzése szerint valószínűleg „Jevrosime” helyett, a J előtt aposztrófhoz vagy idézőjelhez hasonló gépelési hiba látható. ## Forrásoldal 56 **ÚJVIDÉKI KÖZSÉGI BÍRÓSÁG** **Ügyszám: O.28/80** **1980. augusztus 8.** **ÚJVIDÉKI SZOCIÁLIS VÉDELMI ÖNIGAZGATÁSI ÉRDEKKÖZÖSSÉG** E bíróság előtt hagyatéki eljárás folyik a néhai Lakatos Pál, korábbi földműves után, aki 1928-ban született, utolsó lakóhelye Újvidék, Trg Majke Jevrosime 5 volt, és 1978. XI. 7-én Bácsszőlősön végrendelet nélkül hunyt el. Az örökhagyó után az első öröklési rend örökösei maradtak: lánya, Kopljan Rózsa; lánya, Beker Irén; és fia, a kiskorú Lakatos István. Örökösként bejelentették a kiskorú Miletić Milivojt is, aki 1974. VI. 28-án született, mint az örökhagyó örökbe fogadottját. Az önök 1979. VIII. 21-i, **UP:03-608** számú határozata Miloš Lisica újvidéki ügyvédet rendelte a kiskorú Miletić Milivoj ideiglenes gyámjává. A többi örökös szerint a kiskorú Miletić Milivoj nem lehet a néhai, korábban újvidéki Lakatos Pál örököse, mert Vajdaság SZAT öröklési törvényének alapvető feltételei nem teljesülnek: nem tartozik sem a törvényes, sem a végrendeleti örökösök körébe. Kérjük, nyújtsanak e bíróságnak adatokat arról, hogy a kiskorú Miletić Milivojt, aki 1974. VI. 28-án Újvidéken született Miletić Cveta anyától, a néhai Lakatos Pál örökbe fogadta-e, hogy az eljárás e bíróság előtt lezárható legyen. **Sürgős intézkedésüket kérjük!** Bíró: **Rajka Sujić**, s. k. ZTO **Megjegyzések a szöveghez:** - Az első bekezdésben a „godine” szót tévesen kétszer egymás után gépelték. - A második bekezdésben a „naslednog” tévesen „nalsednog”-ként szerepel. - A negyedik bekezdés „Vašim rešenje” formát használ „Vašim rešenjem” helyett. - A „sobzirom” szót egybeírták. ## Forrásoldal 57 **ÚJVIDÉKI KÖZSÉGI BÍRÓSÁG** **Ügyszám: O.28/80** **1980. november 10.** ### JEGYZŐKÖNYV Készült az Újvidéki Községi Bíróságnál a néhai Lakatos Pál, korábbi földműves hagyatéki ügyében, aki 1928-ban született, utolsó lakóhelye Újvidék volt, és 1978. XI. 7-én végrendelet nélkül hunyt el. **Jelen vannak:** A bíróság részéről: Bíró: **Rajka Sujić** Jegyzőkönyvvezető: **Ljubica Fekete** A felek részéről: 1. Miloš Lisica újvidéki ügyvéd, a kiskorú Miletić Milivoj gyámjaként; 2. Zora Čuvardić ügyvédjelölt Jovan Pervaz ügyvéd helyett. Kezdés: **11:30**. Megállapítják, hogy a megidézettek megjelentek, és a bíróság elrendeli a tárgyalás megtartását. Felolvassák a hagyatéki iratokat. Megállapítják, hogy az Újvidéki Szociális Védelmi SIZ megküldte e bíróság kérésére a jelentést. Felolvassák az Újvidéki Szociális Védelmi SIZ 1980. X. 20-i, „U n . . 03-608/79” jelentését, és tájékoztatják a jelenlévőket arról, hogy a kiskorú Miletić Milivojt nem fogadta örökbe a néhai Lakatos Pál. A felek kijelentik, hogy nincs további indítványuk; Lisicax ügyvéd gyám a költségjegyzék szerint kéri költségeit. A bíróság a következő ### VÉGZÉST hozza: A tárgyalás befejeződött. A bíróság írásban hozza meg döntését, és a kiadmányt kézbesíti a feleknek. Befejezve: **11:45**. Bíró: [aláírás] Jegyzőkönyvvezető: [aláírás] Felek: 2. Čuvardić [aláírás], Lisica [aláírás] **Megjegyzések az eredeti szöveg hibáihoz:** - A „prebivalištem” szót „prebifalištem”-ként gépelték. - Ismét megjelenik a „P r i s i t n i” a „Prisutni” helyett. - A „socijalnu zaštitu” szöveg „socijanu zaoptitu”-ként szerepel. - A jelentés ismertetésénél „pristuni” áll „prisutni” helyett. - A „…usvojen od stranke pok. Lakatoš…” mondatban „stranke” szerepel „strane” helyett. - A „Stranke” szót két T-vel gépelték: „Sttanke”. - Lisica ügyvéd vezetékneve x-szel szerepel a végén: „Lisicax”. - A „će odluku” szavakat egybeírták: „ćeodluku”. ## Forrásoldal 58 **ÚJVIDÉKI SZOCIÁLIS VÉDELMI ÖNIGAZGATÁSI ÉRDEKKÖZÖSSÉG** **SZÁM: Up.03-608/79** **KELTE: 1980. október 20.** **ÚJVIDÉK** *[A jobb felső sarokban az Újvidéki Községi Bíróság érkeztető bélyegzője található, 1980. X. 20-i dátummal és 1-es mellékletszámmal.]* **ÚJVIDÉKI KÖZSÉGI BÍRÓSÁG** **HIVATKOZÁS: AZ ÖNÖK O.28/80 ÜGYSZÁMA** A fenti ügyszámú kérelmükkel kapcsolatban tájékoztatjuk önöket, hogy a kiskorú **MILETIĆ MILIVOJT**, aki 1974. június 28-án Újvidéken született Miletić Cveta anyától, a néhai **LAKATOS PÁL NEM FOGADTA ÖRÖKBE**. A gyámhatóság ügyintézője: [aláírás], **Andja Gamber** **Megjegyzések:** - Az „obaveštavamo” szóból hiányzik az a betű, így „obaveštavmo”-ként szerepel. - Az elhunyt „LAKATOŠ” vezetéknevében a T betűt másik betű fölé gépelték — gépelés közbeni javítás. - A dokumentum az „Újvidéki Szociális Védelmi Önigazgatási Érdekközösség” körbélyegzőjét tartalmazza. - Andja Gamber neve gyakran szerepel Vera Radovanović mellett; a felperes jelenlegi tudomása szerint élő, nyugdíjas szereplő. ## Forrásoldal 59 **ÚJVIDÉKI KÖZSÉGI BÍRÓSÁG** **Ügyszám: O.28/80** **1980. november 10.** Az Újvidéki Községi Bíróság Rajka Sujić bíró útján, a néhai Lakatos Pál — István fia —, korábbi földműves hagyatéki ügyében, a hagyatéki eljárás lefolytatása után meghozza a következő ### ÖRÖKLÉSI VÉGZÉST **I.** A néhai Lakatos Pál — István fia —, korábbi földműves, 1928-ban született, elvált, jugoszláv állampolgár, utolsó lakóhelye Újvidék, Trg Majke Jevrosime 5; 1978. XI. 7-én Bácsszőlősön végrendelet nélkül hunyt el. Hagyatékában a következő vagyon maradt: 1. Teljes egészükben a bácsszőlősi kataszteri község 800. számú birtoklapján nyilvántartott ingatlanok: - 2700. parcella: szőlő, Roža Majur, 34 ár 44 m²; - 2701. parcella: szőlő, Roža Majur, 63 ár 38 m²; - 2699/1. parcella: ház, udvar és szőlő, Roža Majur, 8 ár 58 m². 2. Teljes egészükben az Újvidék IV kataszteri község 407. számú birtoklapján nyilvántartott, telekkönyvön kívüli ingatlanok: - 578/1. parcella: szántó, 11 ár 42 m²; - 578/2. parcella: szántó, 11 ár 60 m²; - 528. parcella: szántó, 8 ár 91 m²; - 629. parcella: szántó, 33 ár 94 m². 3. Az Újvidék I kataszteri község 3160. számú birtoklapján nyilvántartott, telekkönyvön kívüli ingatlanok fele: 6244. parcella, 8 ár 24 m² — ház, udvar és a ház melletti szántó. 4. Teljes egészükben a futaki kataszteri község 1951. számú birtoklapjának telekkönyvön kívüli ingatlanai: - 9184. parcella: Donje zemlje szántó, 24 ár 91 m²; - 9185. parcella: Donje zemlje szántó, 16 ár 83 m²; - 9186. parcella: Donje zemlje szántó, 18 ár 4 m². 5. Egy Fiat 1100 kisteherautó, rendszáma NS 325-65. 6. Egy motoros kultivátor — Frejzer, gyümölcstermesztéshez használt gép. ### PASSZÍVÁK A hagyaték tartozása **60 000,00 dinár**, amellyel az elhunyt Vizmeg Juliskának — az átiratban Vizmeg Julijana — tartozik, Bácsszőlős, Vinogradska 23. **II.** Törvényes öröklés jogcímén az örökhagyó után az első öröklési rend következő örököseit hívják öröklésre: 1. **KOPLJAN RÓZSA**, Pál lánya, született Lakatos; Újvidék, Slana bara, Zadružna 25. 2. **BEKER IRÉN**, Pál lánya, született Lakatos; Újvidék, Trg Majke Jevrosime 3. 3. A kiskorú **LAKATOS ISTVÁN**, Pál fia, akit Lakatos Verona képvisel, Újvidék, Trg Majke Jevrosime 3. Az örökösök képviselője Jovan Pervaz újvidéki ügyvéd. **Megjegyzések:** - Fontos: e végleges végzés II. részében engem — Miletić Milivojt — teljesen kihagytak az örökösök listájából. - A fejlécben a dátum „lo. novembra”-ként szerepel — kis l betűvel az 1-es és a nulla helyett, illetve gépelési hibaként. - Az I. pontban az elhunyt vezetéknevének kezdőbetűjén nyomtatási hiba van: „Kakatoš”-nak látszik, vagy a L betűt átjavították. - A passzíváknál „Bačkih vinograda” szerepel — lehetséges hiba a Bački Vinogradi helységnév helyett. - A bal oldalon Vajdaság Levéltárának bélyegzője van. ## Forrásoldal 60 **III.** Az I. pontban leírt hagyaték törvényes öröklés jogcímén megállapított örökösei: 1. **KOPLJAN RÓZSA**, Pál lánya, született Lakatos: egyharmad rész; 2. **BEKER IRÉN**, Pál lánya, született Lakatos: egyharmad rész; 3. a kiskorú **LAKATOS ISTVÁN**, Pál fia: egyharmad rész. **IV.** Az Újvidéki Községi Bíróság telekkönyvi osztályát és a Szabadkai Községi Bíróságot utasítják, hogy a végzés jogerőre emelkedése után vezessék át a tulajdonjogot az örökhagyó nevéről a megállapított örökösökre. ### Indokolás Újvidék Község 1978. XII. 18-i haláleseti adatlapja alapján hagyatéki eljárás indult a néhai, korábban újvidéki Lakatos Pál után. Az örökhagyó hagyatékában az I. pont szerinti aktív és passzív vagyon maradt. E hagyatéki ügyben az 1979. XI. 23-i, O.196/79 számú öröklési végzést hozták. E végzés szerint a jelen végzés II. pontjában felsorolt örökösökön kívül a kiskorú Miletić Milivojt is örökössé nyilvánították, akinek ideiglenes gyámja Miloš Lisica újvidéki ügyvéd. Miletić Milivojt az örökhagyó házasságon kívüli fiaként jelentették be. A végzés ellen Kopljan Rózsa, Beker Irén és a kiskorú Lakatos István Jovan Pervaz újvidéki ügyvéd képviseletével fellebbezett. Az Újvidéki Felsőbíróság 1980. I. 9-i, Gž.11/80 végzése hatályon kívül helyezte e bíróság 1979. XI. 23-i, O.196/79 öröklési végzésének azon megtámadott részét, amely szerint a kiskorú Miletić Milivoj is az örökhagyó örököse. A megismételt eljárásban megállapították, hogy Miletić Milivoj nem az örökhagyó fia, és nem is fogadta örökbe az Újvidéki Szociális Védelmi SIZ 1980. X. 20-i, Up.03-608/79 jelentése szerint. Az örökhagyó lányai, Kopljan Rózsa és Beker Irén, valamint Lakatos Verona, a kiskorú Lakatos István képviselője a törvény alapján elfogadták az örökséget. A passzívát az örökösök teljes egészében elismerték Vizmeg Juliska — az átiratban Vizmeg Julijana — javára. Mindezek alapján a rendelkező rész szerint döntöttek. Az öröklési illetéket a bíróság később állapítja meg. Bíró: [aláírás] **Rajka Sujić**, s. k. ZTO **JOGORVOSLATI TÁJÉKOZTATÁS:** az elégedetlen fél e végzés ellen a kézhezvételtől számított 15 napon belül, e bíróság útján fellebbezhet az Újvidéki Felsőbírósághoz. **Megjegyzések az eredeti hibáihoz:** - A IV. pontban az „odeljenje” és „Opštinskog” szavakat egybeírták: „odeljenjeOpštinskog”. - Az indokolásban a „Prema” szó tévesen „Pnema”-ként szerepel. - Az indokolásban „tač. Ii” áll „tač. II” helyett. - A SIZ-jelentés dátumában kis o szerepel nulla helyett: „2o. X 1980.”. - A dokumentumon kék ceruza nyomai látszanak, amellyel a „Lakatoš” és „nasledja” szavakat áthúzták. ## Forrásoldal 61 **Újvidéki Községi — Körzeti Bíróság** **Szám: O.28/80** **1981. február 4.** A néhai, korábban újvidéki Lakatos Pál utáni ügyben, a tanú — szakértő — tolmács költségeinek megtérítésére irányuló kérelemről döntve, a ZKP 89. cikke, a polgári perrendtartás 238., 245. és 252. cikke, valamint a büntető- és polgári eljárás költségeinek megtérítéséről szóló szabályzat cikke alapján — „JSZSZK Hivatalos Lapja”, 31/66 —, a bíróság 1980. XI. 10-én meghozta a következő ### VÉGZÉST **Miloš Lisica** újvidéki ügyvédnek, ideiglenes gyámként, mint tanúnak — szakértőnek — tolmácsnak, az 1980. XI. 10-i bírósági megjelenésért tanúvallomás — szakértői tevékenység — tolmácsolás céljából, a következőket állapítják meg: 1. Utazási költség: [kipontozott üres sor] 2. Napidíj: [üres] napra. [Kipontozott üres sor.] 3. Étkezési és szállásköltség: [üres] napra. [Kipontozott üres sor.] 4. Kiesett kereset: [kipontozott üres sor] 5. Szakértői — tolmácsolási díj: [kipontozott üres sor] 6. Szakértői tevékenység szükséges költségei: [kipontozott üres sor] 7. Az ideiglenes gyám költségei a **65700-620-37-80070-20059206** számú folyószámlára, a Novosadska banka újvidéki alapbankjánál, **költségvetési források terhére**. Összesen **4 160,00 dinár**, betűvel: négyezer-százhatvan dinár. A fenti végzés alapján elrendelem a kifizetést. A bíróság elnöke — bíró: **Rajka Sujić**, s. k. ZTO **Megjegyzések és részletek:** - Dokumentumtípus: írógéppel kitöltött szabványos formanyomtatvány — „Obr.55”. ## Forrásoldal 62 - **Időbeli keret:** a költségvégzést 1980. november 10-én hozták — ugyanazon a napon, mint az utolsó tárgyalást és azt a fő öröklési végzést, amellyel kizártak az örökségből —, de e kifizetési utasítás csak 1981. február 4-re van keltezve. - **Jogi abszurditás és a kifizetés forrása:** Miloš Lisica ügyvédet mint akkori — formális, de abban a pillanatban „virtuális” — identitásom, a kiskorú Miletić Milivoj ideiglenes gyámját költségvetési forrásból fizették, nem a hagyatéki vagyonból. Noha ez szokásos eljárás, amikor az általa képviselt fél nem kap örökséget, itt jogilag paradox helyzet állt elő: az eljárás idején a jogellenes örökbefogadás miatt már Milan Vasić voltam. Az állam tehát olyan identitás — „Milivoj” — képviseletét finanszírozta, amelyet ugyanaz a rendszer örökbefogadással már „megszüntetett”, miközben tényleges, új identitásomat teljesen kizárták az eljárásból. A bíróság költségvetési pénzen egy „szellemről” ítélkezett, miközben az élő gyermek — Milan vagy Milivoj — rejtve maradt. ## Forrásoldal 63 ### 2. MELLÉKLET **Vera Radovanović kézírása — a 3871/79 kapcsolatkövetési lap és a szöveg rekonstrukciója** E melléklet Vera Radovanović szociális munkás kézírására vonatkozó dokumentációt tartalmaz a Miletić Milivoj ügyben — 3871/79 —: - először az eredeti kézírás fénymásolatai következnek: a kapcsolatkövetési lap és az ügy más kézzel írt feljegyzései; - ezt követően a következő oldalakon kiírt szöveg olvasható: a kézírás tartalmának OCR-elemzés — Google Gemini — után készült rekonstrukciója, megjegyzésekkel az eredetiben nehezen olvasható vagy részben bizonytalan részeknél. A szövegrekonstrukció: - nem változtatja meg a kézírás tartalmát; - csak tisztázza, pontosan mi áll a kézzel írt részekben; - a technikai megjegyzéseket — például „[olvashatatlan]”, „[valószínűleg … szerepel]” — világosan ilyenként jelöli. Ez a melléklet lehetővé teszi a bíróságnak, hogy közvetlenül összevesse az eredeti kézírást a tiszta átirattal, és könnyen kövesse a szókincset, a minősítéseket és a szociális munkás ügyvitelét. ## Forrásoldal 64 **Fakszimile.** Vera Radovanović kapcsolattartási és esetmunka-lapjának első oldala. [A forrás PDF-jének 64. oldala](/files/documents/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12/original/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12-public.pdf#page=64). A beadványhoz csatolt OCR-átirat teljes magyar fordítása a 68. forrásoldalnál olvasható. ## Forrásoldal 65 **Fakszimile.** Vera Radovanović kapcsolattartási és esetmunka-lapjának második oldala. [A forrás PDF-jének 65. oldala](/files/documents/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12/original/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12-public.pdf#page=65). A beadványhoz csatolt OCR-átirat teljes magyar fordítása a 69. forrásoldalnál olvasható. ## Forrásoldal 66 **Fakszimile.** Vera Radovanović kapcsolattartási és esetmunka-lapjának harmadik oldala. [A forrás PDF-jének 66. oldala](/files/documents/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12/original/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12-public.pdf#page=66). A beadványhoz csatolt OCR-átirat teljes magyar fordítása a 70. forrásoldalnál olvasható. ## Forrásoldal 67 **Fakszimile.** Vera Radovanović kapcsolattartási és esetmunka-lapjának negyedik oldala. [A forrás PDF-jének 67. oldala](/files/documents/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12/original/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12-public.pdf#page=67). A beadványhoz csatolt OCR-átirat teljes magyar fordítása a 71. forrásoldalnál olvasható. ## Forrásoldal 68 ### 1. RÉSZ (Első oldal) **4a számú nyomtatvány · Dossziészám: 3871/79** **Kapcsolatok és az esetmunka nyomon követési lapja — az ellátott vezeték- és utóneve:** Miletić Milivoj **A szakember vezeték- és utóneve, szakképzettsége:** Vera Radovanović, szociális munkás **A kérelem átvétele és megismerése.** A kiskorú Miletić Milivoj szülői gondoskodás nélkül maradt, mivel természetes apja meghalt, anyja pedig nem képes gondoskodni róla. A kérelem nyilvántartásba vétele és a dosszié megnyitása. **A szociális védelemben részesülő családjának felkeresése. Beszélgetés a szomszédokkal.** A gyermek anyja, Cvita hajlamos a prostitúcióra, az alkoholfogyasztásra és a csavargásra. Nem képes gondoskodni a gyermekről. **Látogatás az Újvidéki Foglalkoztatási Önigazgatási Érdekközösségnél (SIZ). Konzultáció az intézet szociális munkásával.** Az egészségbiztosítási igazolványt érvényesítették, mivel Milivoj az anyja révén egészségbiztosított; az anya a Foglalkoztatási SIZ nyilvántartásában szerepel. **1979. IV. 8.** **A szülők általános jellemzőinek megállapítása.** A kiskorú Miletić Milivoj 1974. VI. 28-án született Újvidéken; anyja Miletić Cvita. **A szociális és gazdasági adatok megállapítása.** Az anya, Cvita munkanélküli, nincs anyagi forrása, prostitúciót folytat, hajlamos a bűnözésre, az alkoholfogyasztásra és a csavargásra; a gyermekről soha nem gondoskodott, és nem is képes erre. ## Forrásoldal 69 ### 2. RÉSZ (Második oldal) **Vera Radovanović, szociális munkás · 1979. IV. 8.** **Az egészségi állapot megállapítása.** A kiskorú Milivoj testileg és szellemileg normálisan fejlett, egészséges. Jól gondozott és rendezett külsejű. **A nevelési és erkölcsi fejlődés körülményeinek megállapítása.** Az anya a terhesség alatt rendezetlen életet élt, a szülést követően rövid ideig magánál tartotta a gyermeket, majd elhagyta. Lakatos Pál nevelte fel, aki a gyermek természetes apjának mondja magát, ez azonban kevéssé valószínű, mert Cvita ugyanabban az időben több férfival élt együtt. **A családi jogállás megállapítása.** A kiskorú Milivoj házasságon kívül született gyermek. Az apaság nincs megállapítva. **A probléma kialakulásának és fejlődésének tényei.** A természetes apa halála után a gyermek szülői gondoskodás nélkül maradt. **A lakhatási és egyéb életkörülmények ellenőrzése.** A kiskorú Milivoj anyjának, Cvitának nincs saját lakása, és az élethez szükséges egyéb feltételekkel sem rendelkezik. **1979.** A kiskorú Miletić családi elhelyezéséről szóló határozat előkészítése. Az ellátott személyi adatlapjának kitöltése. **A nevelőcsalád felkeresése. A nevelőanya kikérdezése.** A kiskorú Milivojt Ürögön Vizmeg Juliska családjánál helyezték el; ő az apa, Pál lánytestvére, akit a gyermek már ismert. Juliska külön díjazás ellenében vállalta, hogy a gyermek nála marad. Elkészült a családi kérdőív, és meghozták a kiskorú Milivoj családi elhelyezéséről szóló határozatot. Átadták neki az egészségbiztosítási igazolványt. [A csatolt átiratban a név: „Vizmeg Julka”.] ## Forrásoldal 70 ### 3. RÉSZ (Harmadik oldal) **Vera Radovanović, szociális munkás · 1979.** **Beszélgetés a gyermekkel.** A gyermek sírt, amikor meghallotta, hogy Milivojnak hívják, mert addig Pálnak szólították. A nevelőanyának megmondták, hogy a gyermeket a nevén szólítsa. **1979. IV. 19.** **A nevelőcsalád felkeresése. Beszélgetés a nevelőanyával.** Milivoj jól gondozott és jól táplált. Tiszta és rendezett külsejű. Kissé meghűlt. Köhög, gyógyszereket szed. Alkalmazkodott a családhoz és az új környezethez. Nincsenek magatartási problémái. **Beszélgetés a gyermekkel.** Milivoj vidám és elégedett. Kijelenti, hogy most Mišónak hívják. **1979. VI. 5.** **A nevelőcsalád felkeresése. Beszélgetés a nevelőanyával.** A nevelőanyát tájékoztatták arról, hogy jelentkezett egy család, amely örökbe kívánja fogadni a kiskorú Milivojt, és hogy a gyermeket fel kell készítenie a távozásra. **Beszélgetés a gyermekkel.** Milivojt megismertették az örökbefogadókkal, és lehetővé tették számukra, hogy beszélgessenek a gyermekkel és megismerjék. ## Forrásoldal 71 ### 4. RÉSZ (Negyedik oldal) [Az előző oldal folytatása] …Milivoj nagyon megtetszett nekik, és örökbe kívánják fogadni. **1979. VI. 15.** **A nevelőcsalád felkeresése. Beszélgetés a nevelőanyával.** Tájékoztatták a nevelőanyát arról, hogy Milivojt június végén örökbe fogják fogadni, ezért készítse fel erre. **Beszélgetés a gyermekkel.** Milivojt felkészítették az örökbefogadásra és a nevelőcsaládtól való távozásra. Szívesen fogadta, elégedett és vidám volt. **1979. VI. 21.** Az örökbefogadáshoz szükséges hozzájárulás megadása céljából történő gyámkirendelésről szóló határozat átvétele. **A nevelőcsalád felkeresése. Beszélgetés a nevelőanyával.** Közölték a nevelőanyával, hogy Milivojt örökbe fogadták, és ma átadják az örökbefogadóknak. **Beszélgetés a gyermekkel.** Közölték Milivojjal, hogy hazamegy anyához és apához. A gyermek elválasztásakor nem voltak problémák. **Látogatás a gyermekrendelőben. Konzultáció az orvossal.** Az egészségügyi és oltási karton beszerzése és átadása az örökbefogadóknak. **1979. VII. 5.** Az örökbefogadásról szóló határozatot kézbesítették. ## Forrásoldal 72 ### 3. MELLÉKLET A Kragujevaci Szociális Munka Központ pszichológusának 1984. január 10-i vizsgálati megállapítása és véleménye Periša és Gorgina Petrović házaspárról — az eredeti irat fénymásolata és a könnyebb olvasást szolgáló OCR-átirat. ## Forrásoldal 73 **Fakszimile.** Az 1984. január 10-i pszichológusi vizsgálati megállapítás és vélemény fénymásolata. [A forrás PDF-jének 73. oldala](/files/documents/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12/original/plaintiff-final-submission-p2-1435-2024-2026-01-12-public.pdf#page=73). A beadványhoz csatolt OCR-átirat teljes magyar fordítása a 74. forrásoldalnál olvasható. ## Forrásoldal 74 ### A PSZICHOLÓGUS VIZSGÁLATI MEGÁLLAPÍTÁSA ÉS VÉLEMÉNYE **Periša és Gorgina Petrović házaspárról,** akik Kragujevacon, a Kraljevački bataljon utca 110. szám alatt laknak, és egy fiúgyermeket kívánnak örökbe fogadni. Az interjúra 1984. január 10-én került sor. Periša 1925-ben született a Kragujevac melletti Pajsijević faluban. Az általános iskola négy osztályát végezte el. Hentesként dolgozott a „Zvezdánál”. 1981-ben ment nyugdíjba. 1956 óta házas. Feleségével nem lehetett gyermekük, ezért ezt azzal igyekezett ellensúlyozni, hogy részt vett lánytestvérei és sógora gyermekeinek felnevelésében. Megpróbálta rávenni lánytestvéreit, hogy adjanak neki örökbe egy gyermeket, de ők ebbe nem egyeztek bele. Emiatt döntött úgy, hogy most, előrehaladott életkorában örökbe fogad egy 1–3 éves fiúgyermeket. Periša közvetlen és kiegyensúlyozott, gyorsan és könnyen létesít kapcsolatot az emberekkel. Megértést tanúsít a gyermekek sokféle szükséglete iránt, jelentős tapasztalata van a kisgyermekekkel való kapcsolattartásban, és azok gyorsan elfogadják őt. Periša felesége, Gorgina 1935-ben született. Az általános iskola négy osztályát végezte el, háztartásbeli. A Kragujevac melletti Toponica faluban nőtt fel. Születési sorrend szerint a második gyermek. Szülei élnek; apja 1911-ben, anyja 1914-ben született. Mindig jól megértették egymást, és Gorgina egyformán szeretettel kötődött mindkét szülőjéhez. Testi és lelki fejlődésében nem volt eltérés a normálistól. Életkorához képest jelenleg jó egészségnek örvend. Nagyon szorgalmas, engedelmes, patriarchális neveltetésben részesült. Olyan fiúgyermeket kíván örökbe fogadni, aki felnőve segítene neki és férjének könnyebben viselni az időskor terheit. Véleményem szerint e megfelelő magatartású, a gyermek örökbefogadására motivált házaspár kérelmét nem kellene elfogadni, mivel olyan életkorban vannak, amely nem ígéri azt, amire az örökbe fogadott gyermeknek szüksége van. Azt javaslom, hogy ennek a nemes lelkű, gyermektelen családnak ajánlják fel, hogy nevelőcsaládként fogadjon be egy gyermeket. ## Forrásoldal 75 Kragujevac, 2026. január 12. **A felperes,** **Hivatalos vezeték- és utónév — Milan Petrović** ____________________________ --- ## Szerkesztői kapcsolatok a forrásokhoz A beadvány kelte a 26. és a 75. oldalon **2026. január 12.** Az átadott másolat önmagában nem igazolja a benyújtás vagy a bírósági átvétel napját. A főszöveg és a mellékletek szerzői megjegyzései a felperes állításait, következtetéseit és kérelmeit közlik; az idézett okiratok külön megjelölést kapnak. **A 7. és a 40. cikk.** A szerző a főszövegben Vajdaság SZAT 1976. évi örökbefogadási törvényének 7. cikkére hivatkozik. Ehhez az érveléshez a [40. cikk](/hu/assets/12#md-L160) is kapcsolódik, amely tiltja a teljes örökbefogadás felbontását. A két szabály eltérő kérdést rendez: az egyik ugyanannak a személynek több személy általi örökbefogadását, a házastársakra vonatkozó kivétellel; a másik a teljes örökbefogadás felbonthatatlanságát. A szerző alapvető érve továbbra is a kiinduló aktus semmissége; a felbonthatatlanság ezenfelül akkor is megmutatja a későbbi hozzájárulás problémáját, ha a kiinduló aktust feltételesen érvényesnek tekintenénk. **Nemzetközi jogi hivatkozás.** A szerző a 24. oldalon a [népirtás megelőzéséről és büntetéséről szóló egyezmény](https://www.un.org/en/genocide-prevention/1948-convention) II. cikkének e) pontjára hivatkozik. A gyermekek erőszakos átvitelére vonatkozó rendelkezést a védett csoport teljes vagy részleges megsemmisítésére irányuló szándék bevezető feltételével együtt kell olvasni. A beadvány a szerző érvelését fejti ki az eljárás mintázatáról és a későbbi nemzetközi vizsgálatról. ## A szerző utólagos megjegyzése A szerző elmondása szerint ezt a záró beadványt a később érkező olvasóknak is írta, hogy teljes feljegyzés maradjon a tényekről, figyelmeztetéseiről és az eljárásra alkalmazott minősítéseiről. Utólagos értékelése szerint a későbbi bírósági eredmény igazolta az itt előre megfogalmazott gyanúját. Ezt a megjegyzést az irat archiválásakor tette; a későbbi döntést az eljárás azon szakaszának feldolgozásakor kapcsoljuk ide.