# A Fellebbviteli Bíróság Gž2 211/26 számú ítélete — 2026. április 22.

Az átadott négyoldalas fellebbviteli ítélet teljes fordítása. A tanács elutasítja a fellebbezést és helybenhagyja az elsőfokú ítéletet. Az ítélet kelte **2026. április 22.**; az Alapbíróság érkeztető bélyegzőjén **2026. április 30.** szerepel. Ez a bélyegző nem igazolja a fellebbező részére történt kézbesítést. A törvényhely számozásának forrásbeli következetlensége megmarad: a forrás a 31. cikkre hivatkozik, majd a 30. cikkben szereplő feltételeket ismerteti.

[Eredeti, kereshető ítélet — 4 oldal](/files/documents/appellate-judgment-gz2-211-2026-2026-04-22/original/appellate-judgment-gz2-211-2026-2026-04-22-public.pdf)

## A forrás 1. oldala

Szerb Köztársaság  
ÚJVIDÉKI FELLEBBVITELI BÍRÓSÁG  
Gž2 211/26  
2026. április 22.  
Újvidék

**Érkeztető bélyegző:** Újvidéki Alapbíróság — érkezett **2026. április 30-án**. A többi látható nyomtatványmező kitöltetlen; a bélyegző egyes részei lemaradtak a képről.

### A NÉP NEVÉBEN

Az Újvidéki Fellebbviteli Bíróság **Branka Perc** tanácselnök, valamint **Aleksandra Pekez Kalinić** és **Marko Prentović** tanácstag bírákból álló tanácsa a kragujevaci **MILAN PETROVIĆ** felperes, Kraljevačkog bataljona utca 110., JMBG 2806974800030, és az **ÚJVIDÉK VÁROS SZOCIÁLIS MUNKA KÖZPONTJA** alperes, Zmaj Ognjena Vuka utca 13–17., törzsszám: 08154902, amelyet Maja Petrović, az alperes alkalmazásában álló diplomás jogász képvisel, közötti, teljes örökbefogadás érvénytelenítése iránti perben, a felperesnek az Újvidéki Alapbíróság 2026. február 9-i, P2 1435/2024 számú ítélete ellen előterjesztett fellebbezéséről döntve, a 2026. április 22-én tartott tanácsülésen meghozta a következő

### ÍTÉLETET

A fellebbezést **ELUTASÍTJA**, és az Újvidéki Alapbíróság 2026. február 9-i, P2 1435/2024 számú ítéletét **HELYBENHAGYJA**.

### Indokolás

Az elsőfokú ítélet elutasította azt a kereseti kérelmet, amely az Újvidéki Szociális Védelem Önigazgatási Érdekközössége UP. 03-507/79 számú, 1979. június 21-én Újvidéken hozott határozatával létrehozott és kimondott teljes örökbefogadás abszolút semmisség miatti érvénytelenítésére irányult. E határozat szerint Vasić Milorad, született 1941. február 15-én Osječaniban, Doboj községben, és Vasić Gospava, született 1932. augusztus 21-én D. Klakarban, Doboj községben, mindketten Tiszakálmánfalván, a Petőfi Sándor utca 52. szám alatt laknak, örökbe fogadják a kiskorú Miletić Milivojt, az örökbe fogadott kiskorú Miletić Milivoje pedig a Vasić Milan új nevet kapja. A kereseti kérelem továbbá arra irányult, hogy a bíróság kötelezze az alperest: az ítélet kézhezvétele után haladéktalanul hozzon határozatot az Újvidéki Szociális Védelem Önigazgatási Érdekközössége 1979. június 21-i, UP. 03-507/79 számú határozatának megsemmisítéséről. Ez a határozat engedélyezte, hogy a születési anyakönyvbe utólag bejegyezzék a tiszakálmánfalvi örökbefogadók, Vasić Milorad és Vasić Gospava adatait a teljesen örökbe fogadott gyermek, a jelenlegi felperes szüleiként; a határozat megsemmisítésével pedig állítsák helyre a teljesen örökbe fogadott gyermek, a jelenlegi felperes eredeti születési bejegyzését. Mindegyik felet saját eljárási költségeinek viselésére kötelezték.

A felperes ezen ítélet ellen határidőben fellebbezést nyújtott be, azt teljes egészében, valamennyi törvényben meghatározott okból megtámadva.

A fellebbezés nem megalapozott.

## A forrás 2. oldala

A megtámadott ítéletet a fellebbezési indokok keretei között és hivatalból, a polgári perrendtartásról szóló törvény 386. cikkének (3) bekezdése szerint vizsgálva e bíróság megállapítja, hogy az ítéletet e törvény 374. cikke (2) bekezdésének 1–3., 5., 7. és 9. pontjában felsorolt lényeges eljárási szabálysértések nélkül hozták meg, továbbá a teljesen és helyesen megállapított tényállásra helyesen alkalmazták az anyagi jogot.

Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a felperes 1974. június 28-án Újvidéken született Milivoj Miletić néven. Biológiai anyja Cvita Miletić volt, aki 1931. március 23-án a Benkovac területén fekvő Bila Vlaka faluban, a Horvát Szocialista Köztársaságban született. A felperes születése után rövid ideig vele élt, majd anyja elhagyta. Ezt követően a felperes Lakatos Pállal élt, azonban bírósági úton soha nem állapították meg, hogy ő az apja. Lakatos Pál 1978. november 7-én meghalt, ami a peres felek között nem volt vitás.

Az Újvidéki Szociális Védelem Önigazgatási Érdekközössége 1979. április 16-i, Up-03-335/79 számú határozatával a felperest Vizmeg Julka nevelőcsaládjánál helyezték el. A határozat szerint a felperes anyja ismeretlen helyen tartózkodott, apja pedig ismeretlen volt, ezért szülői gondoskodás nélkül maradt.

1979. június 21-én az Újvidéki Szociális Védelem Önigazgatási Érdekközössége helyiségeiben, amely az Újvidéki Önigazgatási Érdekközösségre, az Újvidéki Szociális Védelemre ruházott gyámhatósági feladatokról szóló határozat 1. cikke alapján felhatalmazott gyámhatóságként járt el (Újvidék Község Hivatalos Lapja, 8/77. szám), Up. 03-507/79 számon jegyzőkönyvet vettek fel a kiskorú Milivoj Miletić teljes örökbefogadásáról a tiszakálmánfalvi Milorad Vasić és Gospava Vasić örökbefogadók által. A jegyzőkönyv többek között rögzítette, hogy a gyámhatóság az előzetes eljárásban megállapította a teljes örökbefogadás valamennyi törvényi feltételének teljesülését; az örökbefogadás megfelel az örökbefogadásról szóló törvény 2. és 4. cikkének; a kiskorú Milivoj anyja már hosszabb ideje ismeretlen helyen tartózkodik, és indokolatlanul nem teljesíti szülői kötelezettségét; ezért Vera Radovanović személyében eseti gyámot rendeltek ki, aki hozzájárult az örökbefogadáshoz; a 10. és 11. cikk szerinti akadályok nem állnak fenn; a 15. cikk szerinti kedvező véleményt megadták; az örökbefogadók pedig azt kívánják, hogy az örökbefogadott az ő vezetéknevüket viselje, és Milan Vasićnak hívják. Kimondták a teljes örökbefogadást, és rögzítették, hogy a jelentést megküldik az illetékes anyakönyvvezetőnek, hogy az örökbefogadók adatait szülőkként bejegyezze.

Ugyanezen a napon az Újvidéki Szociális Védelem Önigazgatási Érdekközössége határozatot hozott, amely engedélyezte a teljesen örökbe fogadott gyermek, a kiskorú Milivoj Miletić utólagos születési anyakönyvi bejegyzését Milorad és Gospava Vasić apa- és anyaadataival.

Vasić Milorad és Gospava 1962. január 21-én kötöttek házasságot. Az Újvidéki Községi Bíróság 1979. június 5-én igazolásokat adott ki arról, hogy ellenük nem folyik nyomozás, és nem állnak szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatti vád alatt. A „Novograp” 1979. június 6-án igazolta, hogy Milorad a dolgozójuk, és az előző évben átlagosan 6500,00 dinár személyi jövedelmet ért el. 1979. június 4-én és 11-én olyan orvosi igazolásokat adtak ki, amelyek szerint Milorad és Gospava egészségileg alkalmas az örökbefogadásra, és nincs egészségi akadálya a szülői kötelességek ellátásának. A teljes örökbefogadáshoz Cvetko Ratković pszichológus véleményt készített, amelyben arra jutott, hogy Milorad és Gospava megfelelően fogja nevelni az örökbe fogadott gyermeket, és a gyermek megfelelő pszichofizikai fejlődését elősegítő környezetben él majd. Vera Radovanović szociális munkás jelentése szerint a rendelkezésre álló iratok megvizsgálása, Milorad és Gospava szociális és erkölcsi helyzetére, valamint anyagi és lakhatási viszonyaira vonatkozó összegyűjtött információk alapján az örökbefogadás létrehozását jóvá kell hagyni. Milosava Gudelj pedagógus arra jutott, hogy valamennyi

## A forrás 3. oldala

körülményt átfogóan mérlegelve, különös figyelmet fordítva a gyermek fejlődésének nevelési és oktatási feltételeire az örökbefogadók családjában, az örökbefogadást indokoltnak és célszerűnek tartja, vagyis személyes és társadalmi érdek fűződik annak létrehozásához.

Az Újvidéki Községi Bíróság 1979. november 23-i, O 196/79 számú végzésével a felperest, aki akkor kiskorú volt, az elhunyt Lakatos Pál örökösének nyilvánították. E végzés ellen fellebbezést nyújtottak be, mert a felperes nem tartozik sem a törvényes, sem a végrendeleti örökösök körébe, ezért az Újvidéki Felsőbíróság 1980. január 9-i, Gž. 11/80 számú végzésével azt hatályon kívül helyezték.

Az elsőfokú bíróság által elfogadott bizonyítékokból és a bizonyítási eljárás eredményéből kitűnik, hogy Milorad és Gospava Vasić házasságát 1982 folyamán felbontották. Gospava Vasić 1983. április 19-én meghalt. Milorad Vasić 1984. szeptember 12-én az Újvidék Város Szociális Munka Központja előtt kijelentette, hogy 1983 augusztusában kénytelen volt a felperest, aki akkor kiskorú volt, egy ürögi nevelőcsaládnál elhelyezni, azóta semmilyen kapcsolatot nem tartott fenn a gyermekkel, és hozzájárul a felperes örökbeadásához, amelyen nem kíván jelen lenni.

Az Újvidék Város Szociális Munka Központja 1984. szeptember 26-i, Up. 02-987/84 számú jegyzőkönyve szerint a felperest Periša Petrović és Georgina Petrović fogadta örökbe, és meghatározták, hogy ezentúl a Petrović vezetéknevet viseli.

Az így megállapított tények alapján, Vajdaság Szocialista Autonóm Tartomány örökbefogadásról szóló törvényének (VSZAT Hivatalos Lapja, 24/76. szám) 4., 10–12., 30., 31. és 41. cikkére hivatkozva az elsőfokú bíróság a kereseti kérelmet megalapozatlannak találja.

Az e perben elvégzett bizonyítékértékelést ellenőrizve e bíróság semmilyen okot nem lát arra, hogy kétségbe vonja az elsőfokú bíróság szabad meggyőződése alapján megállapított tények helyességét. Ezért úgy ítéli meg, hogy a fellebbezési állításokkal ellentétben az elsőfokú bíróság a polgári perrendtartásról szóló törvény 8. és 229. cikkével, valamint a családjogi törvény 205. cikkével összhangban helyesen és teljesen megállapította az ügy eldöntéséhez lényeges valamennyi tényt.

Vajdaság Szocialista Autonóm Tartomány örökbefogadásról szóló törvényének (VSZAT Hivatalos Lapja, 24/76. szám) 41. cikke előírja, hogy a teljes örökbefogadás semmis, ha létrehozásakor nem teljesültek a 4. cikk (3) és (4) bekezdésében, a 10. cikk (1) bekezdésében, a 30. cikk (1), (2) és (4) bekezdésében és a 31. cikkben meghatározott feltételek, vagy amíg fennállnak a 11. cikkben meghatározott, az örökbefogadás létrehozását tiltó okok, vagy ha hiányzik a törvény 12. cikke szerinti előzetes hozzájárulás. A felperes az eljárás során és fellebbezési indokaiban elsősorban arra hivatkozik, hogy teljes örökbefogadásának Milorad és Gospava Vasić örökbefogadók által 1979. június 21-én történt létrehozásához nem teljesültek a törvény **31. cikke** szerinti feltételek. E rendelkezés (1) bekezdése előírja, hogy teljesen örökbe fogadható az öt év alatti gyermek, akinek szülei nem élnek vagy ismeretlenek, illetve aki szülei által elhagyott gyermek, és az elhagyástól számított hat hónap elteltével sem ismert a szülők tartózkodási helye. A (4) bekezdés szerint, ha az egyik szülő nem él vagy ismeretlen, az öt év alatti gyermek a másik szülő előzetes hozzájárulásával is teljesen örökbe fogadható. E bíróság megítélése szerint az eljárás során nem volt vitás, hogy Lakatos Pál, akit a felperes biológiai apjának állít, 1978. november 7-én, tehát a vitatott teljes örökbefogadás létrehozása előtt meghalt. Ugyanakkor az összes, felperes által megjelölt tény — a Pállal való együttélés és az elhunyt Pál, valamint felesége, Veronika válóperében tett kijelentések — ellenére az elhunyt Lakatos Pál nem ismerte el az apaságot, és azt bírósági határozat sem állapította meg. Eltérő következtetéshez az sem vezet, hogy az Újvidéki Községi Bíróság a felperest az 1979. november 23-i, O 196/79 számú végzésével az elhunyt Lakatos Pál örökösének nyilvánította, mivel az ügy irataiból, a bizonyítási

## A forrás 4. oldala

eljárás eredményéből és magának a felperesnek a vallomásából kitűnik, hogy e végzés hatályon kívül helyezése után olyan új végzést hoztak, amely ezt a jogállást nem állapította meg, noha a bíróság adatokat kért a gyámhatóságtól. Ezért semmiképpen nem lehetett úgy tekinteni, hogy a felperesnek a teljes örökbefogadás 1979. június 21-i létrehozásakor élő vagy ismert apja lett volna. Másfelől a gyámhatóság az örökbefogadási eljárásban rögzítette, hogy a felperes anyja már hosszabb ideje ismeretlen helyen tartózkodott. A felperes vallomásában közölte, hogy gyermekkorában néhány alkalommal látta anyját, utána soha többé, és az elhunyt Pállal annak haláláig együtt élt. Ebből az következik, hogy a felperes anyja nem lehetett elérhető a gyámhatóság számára az örökbefogadáshoz szükséges hozzájárulás megadására. Ezt az a körülmény is alátámasztja, hogy a gyámhatóság még évekkel később sem talált semmilyen adatot a felperes anyjáról. Ezért nem fogadhatók el a felperes azon fellebbezési állításai, amelyek szerint nem világos, hogy ügyét a hivatkozott rendelkezés (1) vagy (4) bekezdése alá sorolták-e, mivel a leírt helyzetben mindenképpen teljesültek a felperes szüleinek helyzetére vonatkozó örökbefogadási feltételek. Az elsőfokú bíróság helyesen állapítja meg, hogy a gyámhatóság az összes többi, a teljes örökbefogadáshoz szükséges feltétel teljesülését is megállapította, beleértve az örökbefogadók pedagógus, pszichológus, szociális munkás és orvos általi szakmai értékelését. E bíróság véleményeikben semmilyen következetlenséget nem talál, ezért az erre vonatkozó fellebbezési állítások nem fogadhatók el.

Továbbá, tekintettel arra, hogy a felperes örökbefogadóinak házasságát felbontották, örökbefogadó anyja, Gospava Vasić 1983. április 19-én meghalt, Milorad Vasić pedig 1984. szeptember 12-én a gyámhatóság előtt kijelentette, hogy hozzájárul a felperes örökbeadásához, a felperest 1984. szeptember 26-án Periša és Georgina Petrović fogadta örökbe; ennek az örökbefogadásnak az érvényessége nem tárgya a jelen eljárásnak. Ennek megfelelően, a felperes születésétől az 1984. szeptember 26-i örökbefogadás létrehozásáig terjedő valamennyi körülményt és időrendet figyelembe véve e bíróság kijelenti, hogy nincs alap az 1979. június 21-én létrehozott teljes örökbefogadás semmisségének megállapítására.

Az eljárási költségekről szóló döntést a családjogi törvény 207. cikkének helyes alkalmazásával hozták meg; e költségeket konkrét fellebbezési indokokkal nem is támadták.

Mivel a felperes nem terjesztett elő kérelmet a fellebbezési eljárás költségeinek megtérítésére, a polgári perrendtartásról szóló törvény 163. cikkének (1)–(4) bekezdése alapján az azokról való döntés eljárási feltételei nem álltak fenn.

A kifejtett okokból, és mivel a további fellebbezési indokok, amelyeket e bíróság szintén értékelt, nem befolyásolták a megtámadott ítélet helyességét és törvényességét, a polgári perrendtartásról szóló törvény 390. cikkének alkalmazásával a rendelkező részben foglaltak szerint döntött.

A TANÁCS ELNÖKE — BÍRÓ  
Branka Perc, s. k.

[A bíró aláírása és a bírósági hitelesítés jelölése látható.]