O.196/79 hagyaték - Milivoj Lakatos Pál öröklési keretében

A CSR Helena Uzelac hagyatéki képviseletének 1979. április 3-i megszűnéséből arra következtet, hogy a rokonok nem akarták gondozni a gyermeket. A kapcsolt hagyatéki irat tartalmazza Kopljan Rózsa képviseletének tényleges megszüntetését és a korábbi feljegyzést, amely szerint a gyermek Pál szüleinél volt. A hagyatéki meghatalmazás és a jogi apaságot érintő fellebbezés tárgya különbözik a tényleges gyermekgondozástól.

Az átadott dokumentációból vitathatatlanul következik, hogy a felperes, az akkor kiskorú **Milivoje Miletić**, szülői gondoskodás nélkül maradt gyermek volt, akinek családjogi védelemre volt szüksége, és az örökbefogadást ítélték a legmegfelelőbb védelmi formának. Ennek oka az volt, hogy az anya elhagyta a gyermeket, a gyermek apaságát nem állapították meg, és **Lakatos Pál** halála után — aki állítólag a gyermek apjának adta ki magát — egyik közeli rokona sem akarta vállalni a gyermek gondozását. Az, hogy a rokonok nem akarták vállalni a gyermek gondozását, egyértelműen következik a kereset 4. oldalának elbeszéléséből, amely szerint: > „…Helena Uzelac ügyvéd nagyon hamar, pontosabban 1979. április 3-án megszűnik az örököstársak meghatalmazottja lenni, amiről

A bíróság a 8/77. számú határozatot nevezi meg a SIZ általános gyámhatósági felhatalmazásaként. A hagyatéki irat külön tartalmazza a kiskorú jogainak védelmére irányuló, 1979. július 20-i bírósági felhívást. Az iratok eltérő hatásköri szintekről szólnak: általános intézményi felhatalmazásról és a gyermek hagyatéki eljárásában tett egyedi védelmi intézkedésről.

**1979. június 21-én**, az Újvidéki Szociális Védelmi Önigazgatási Érdekközösség helyiségeiben, amely az Újvidéki Szociális Védelmi Önigazgatási Érdekközösségre a gyámhatósági feladatok ellátását átruházó határozat 1. cikke („Újvidék Község Hivatalos Lapja”, 8/77. szám) alapján felhatalmazott gyámhatóságként járt el, elkészült az Up.03-507/79 számú teljes örökbefogadási jegyzőkönyv. Ez az Újvidéken, 1974. június 28-án született kiskorú Miletić Milivoj Vasić Milorad és Vasić Gospava általi örökbefogadására vonatkozott; az örökbefogadók Tiszakálmánfalván, a Petőfi Sándor utca 52. szám alatt laktak. A jegyzőkönyv a következőket tartalmazta:

Az 1. és 2. melléklet ugyanazon meglévő hagyatéki dosszié két részére utal: az öröklési védelemre irányuló, 1979. július 20-i gyámkirendelési kérésre és a március 19-i tárgyalásra. Kapcsolásuk nem hoz létre dokumentummásolatokat.

- **1. MELLÉKLET:** Bírósági rendelkezés az Újvidéki Szociális Központ részére (1979. július 20.). - **2. MELLÉKLET:** Hagyatéki tárgyalás jegyzőkönyve (1979. március 19.).

Az 1979. március 19-i jegyzőkönyv a gyermeket Pál szüleinél helyezi el, és rögzíti Helena Uzelac közlését az apai elismerésről. Erre épül a felperes meglévő családi gondozásra vonatkozó érve.

## Forrásoldal 11 - hogy a horvátokkal szembeni soviniszta viszony és a magyar identitás eltörlése nem az 1990-es években kezdődött; - hanem már „csendes”, szociális, adminisztratív formában jelen volt, éppen annál a szervnél, amelynek a gyermeket védenie kellett volna. #### 7. Következtetés erre az eljárásra Vera Radovanović eljárása: - nőgyűlölő támadás a horvát anya ellen — szexuális és erkölcsi kizárással —; - a gyermek horvát és magyar identitásának soviniszta eltörlése; - a szolgáltatást igénybe vevő anya és a gyermek dehumanizálása, mintha a többségi családba átírandó „anyag” lennének. A mai CSR azzal, hogy védi: „minden az előírásokkal összhangban történt”, - elfogadja és „szakmailag méltóként” legitimálja ezt a diskurzust, s ezzel társfelelősséget vállal. E bíróság ezért nem hagyhatja figyelmen kívül e szókincs tartalmát: ma, 2024/2025/2026-ban, e bíróság előtt ismét aláírják, ezúttal Maja Petrović, Jelena Zorić és Katarina Stolić nevével. #### 8. A valótlanságok döntő bizonyítéka — az 1979. március 19-i bírósági jegyzőkönyv Annak döntő bizonyítékaként, hogy Vera Radovanović szociális munkás 1979. április 8-i jelentése — amelyre a gyermek elvételét alapozzák — a tényállás súlyos eltorzítása, ténylegesen hamisítvánnyal egyenértékű, csatolom az Újvidéki Községi Bíróság O.196/79 hagyatéki ügyében készült 1979. március 19-i jegyzőkönyvet. Mindössze húsz nappal azelőtt, hogy Vera Radovanović megnyitja a dossziét, és azt állítja, hogy a gyermek „elhanyagolt”, „szülői gondoskodás nélkül” van, és az anya „nem gondoskodik róla”, a bíróság előtt a következőket állapítják meg: 1. A család meghatalmazottja, Helena Uzelac ügyvéd kifejezetten kijelenti: > „…a kiskorú Milivoj jelenleg a nagymamánál és a nagypapánál, vagyis az örökhagyó szüleinél van.” Ez tárgyi bizonyíték arra, hogy a gyermek nem az utcán volt, és nem az anyjával csavargott, hanem apai nagyszülei házában gondoskodtak róla. 2. Ugyanez az ügyvéd megerősíti az apa identitását: > „…bíróság nem állapította meg, hogy az elhunyt az apa, de elismerte őt…” A család és a bíróság tehát tudja, hogy az apa elismerte a gyermeket. 3. A bíróság utasítja a Központot: > „Ezért … be kell szerezni a Szociális Munka Központjától gyám rendelését az érdekek képviseletére.”

A fellebbezés az apai nagyszülőknél tartózkodást rögzítő 1979. március 19-i jegyzőkönyvre és az öröklési érdekek védelmét kérő július 20-i levélre hivatkozik. Azt kérdezi, hogyan létezett ugyanazon gyermek hagyatéki identitása az örökbefogadási narratívával párhuzamosan.

Más szóval az elsőfokú bíróság formálisan idézte a 30. cikket, de nem állapította meg azokat a döntő tényeket, amelyek nélkül e cikk nem alkalmazható: sem a konkrét eset jogi szabályozási körét, sem a keresés időtartamát és menetét, sem az ismert anya hozzájárulása eseti gyámi hozzájárulással való helyettesítésének jogszerű alapját. #### 3. Lakatos Pált és az apaság nyomait nem értékelték helyesen A bíróság Lakatos Pál kérdését arra az egyszerű megállapításra redukálta, hogy az apaságot bíróság nem állapította meg. Ezzel átugrotta a lényeget. Az eljárásban felvetették és dokumentálták azokat a nyomokat, amelyek szerint: - Lakatos Pál a válóper összefüggésében elismerte a gyermeket; - a család tudott a gyermek létezéséről; - az apai családi körben éltem; - apai nagyanyámnál és nagyapámnál tartózkodtam; - a hagyatéki eljárásban megvitatták jogállásomat mint az örökhagyó házasságon kívül született fiáét; - egy időpontban még örökössé is nyilvánítottak. A bíróság nem értékelte e nyomok jelentőségét annak megítélésében, hogy az „apa ismeretlen” adminisztratív formula a tényleges tényállást tükrözte-e, vagy egy összetettebb családi és öröklési jogi valóság adminisztratív leegyszerűsítését jelentette a teljes örökbefogadás megkönnyítése érdekében. #### 4. Az O.196/79. hagyatéki eljárást nem értékelték helyesen A hagyatéki eljárás nem mellékes háttér volt, hanem az egyik központi bizonyíték. Abban megtalálható: - az 1979. március 19-i jegyzőkönyv, amely megállapítja, hogy a kiskorú Milivoj a nagyanyjánál és nagyapjánál, vagyis az örökhagyó szüleinél van; - az 1979. július 20-i levél, amely gyám kijelölését kéri jogai és érdekei hagyatéki eljárásban való védelmére; - a Gž 11/80. fellebbezési eljárás, amelyből kitűnik, hogy a magánszemély örökösök tudnak arról: a SIZ-nél teljes örökbefogadási eljárás folyt, és az örökbefogadók kijelentették, hogy nem kérik, hogy Milivoj bárki után örököljön. A bíróság nem magyarázta meg, hogyan lehetséges, hogy ugyanaz a gyermek az egyik jogi csatornában Miletić Milivojként, Lakatos Pál lehetséges örököseként jelenik meg, a másikban pedig szülői gondoskodás nélküli gyermekként, aki készen áll a teljes örökbefogadásra és identitásának egy másik családba történő átírására. Az ítélet azt sem magyarázta meg, miért nem tekintette ezt az anyagot döntő jelentőségűnek, noha közvetlenül érinti az identitást, az örökösi jogállást és a gyermekkel kapcsolatos intézményi eljárás időzítését. #### 5. Az 1984. évi második örökbefogadás jogi magyarázat nélkül maradt Az ítélet megállapítja, hogy 1984-ben a Petrović házaspár örökbe fogadott, és elrendelték, hogy az ő vezetéknevüket viseljem, de nem tisztázza, hogyan lehetséges ez egyáltalán, ha 1979-ben már jogszerűen létrejött a teljes örökbefogadás.

Az O.196/79. hagyatéki irat őrzi Milivoj Miletić márciusi jegyzőkönyvét, júliusi gyámrendelési kérését és novemberi öröklési határozatát. A kérelem e korabeli nyommal vitatja a júniusi örökbefogadás „apa ismeretlen” előfeltevését.

Hivatkoztak rá, amikor az az 1979-es eredményt támasztotta alá, és figyelmen kívül hagyták, amikor ugyanaz az iratanyag az eljárás törvényellenes felépítését tárta fel. #### 8. A másodfokú bíróság tévesen értékelte a hagyatéki és apasági nyomot jogilag irreleváns háttérként Az 1979-es teljes örökbefogadás törvényessége nem értékelhető attól a ténytől elszigetelten, hogy párhuzamosan folyt az elhunyt Lakatos Pál utáni hagyatéki eljárás, amelyben a kiskorú Milivoj Miletić olyan gyermekként jelenik meg, akinek jogait és érdekeit védeni kell. E körben a következő tények döntőek: - a kiskorú Milivoj Miletićet az 1979. március 19-i jegyzőkönyvben olyan gyermekként tartották nyilván, aki a nagyszülőknél, azaz az örökhagyó Lakatos Pál szüleinél tartózkodik; - az Újvidéki Községi Bíróság 1979. július 20-án gyám kirendelését kéri a gyermek hagyatéki eljárásban fennálló jogainak és érdekeinek védelmére; - az 1979. november 23-i végzés Milivojt Lakatos Pál örökösének nyilvánítja; - a Gž 11/80. fellebbezési eljárásban a többi örökös rendelkezik a teljes örökbefogadási eljárás adataival, köztük azzal az állítással, hogy az örökbefogadók nem ellenzik, hogy Milivoj bárkitől örököljön, és ezt az anyagot a gyermek öröklési jogi helyzete ellen használja fel. Ez azt mutatja, hogy az ügy irataiban egyidejűleg létezett: - egy örökbefogadási folyamat, amelyben a gyermeket teljes identitásbeli áthelyezésre alkalmasnak mutatják be; - egy hagyatéki folyamat, amelyben ugyanez a gyermek Milivoj Miletićként jelenik meg, Lakatos Pál apai ágához és az öröklési jogok érvényesítéséhez kötődően. A Fellebbviteli Bíróság ezt az ellentétet a hagyatéki végzés későbbi hatályon kívül helyezésére szűkítette, és ezzel elkerülte jelentőségének értékelését az 1979. június 21-i teljes örökbefogadás törvényességére nézve. Ez az anyagi jog téves alkalmazása, mert a teljes örökbefogadás feltételeit a létrehozásakor fennálló jogi keret és tényállás alapján kell értékelni, nem pedig az e helyzetet feltáró egyik nyom későbbi eltávolítása alapján. #### 9. A másodfokú bíróság nem értékelte Vajdaság SZAT örökbefogadási törvényének 35., 37. és 38. cikkében foglalt jogi jelentőséget A ZUSAPV 35. cikke előírja, hogy a teljes örökbefogadás létrehozásáról szóló jelentés tartalmazza a megsemmisítendő születési bejegyzés adatait, továbbá az örökbefogadott új születési bejegyzésének adatait, amelyekben az örökbefogadók szülőként szerepelnek. A 37. cikk előírja, hogy a teljes örökbefogadás létrehozásával megszűnnek az örökbefogadott és vér szerinti rokonai között törvényben meghatározott jogok és kötelezettségek. A 38. cikk előírja, hogy teljesen örökbefogadott gyermek apaságának és anyaságának megállapítása nem megengedett. E szabályok mutatják a teljes örökbefogadás tényleges hatását. Megerősítik, hogy a vitatott aktus nem csupán névváltozást vagy családi elhelyezést eredményezett.