Születési anyakönyvi kivonat - eredeti azonosság minden örökbefogadási réteg előtt

Az anyakönyvi forrás alapozza meg a szerző hivatkozását anyja, Cvita identitására és horvát nemzetiségére. A későbbi identitásbejegyzésekkel összekapcsolódik, anélkül hogy azokat külön személyekké változtatná.

## Forrásoldal 4 A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy amikor a bíróság hivatalosan abból indul ki, hogy én vagyok Miletić Milivoj, az örökhagyó házasságon kívüli fia, akinek öröklési jogait védeni kell, a SIZ/CSR párhuzamosan olyan eljárást folytat, amelyben „identitás nélküli” és „öröklési képesség nélküli” gyermekként kezelnek, akit teljes örökbefogadásra készítettek elő azzal az állítással, hogy az örökbefogadók „nem kérik, hogy a gyermek bárki után örököljön”. ### III. AZ IDENTITÁS FELETTI „TULAJDON” ÉS ERŐSZAKOS ADMINISZTRATÍV ASSZIMILÁCIÓ — MAGYAR–HORVÁT SZÁRMAZÁSÚ GYERMEK IDENTITÁSÁNAK TÉNYLEGES „ELSZERBESÍTÉSE” — FOLYAMATBAN LÉVŐ CSELEKMÉNY Az említett dokumentumok nemcsak társadalmi helyzetet rajzolnak meg, hanem a magyar–horvát származású gyermek nemzeti, családi és személyes identitásába való beavatkozás világos mintázatát is: - apa: Lakatos Pál — Pavle —, magyar, akinek apaságát a P-1642/76 perben, öröklési képességét pedig az O.196/79 hagyatéki eljárásban elismerték; - anya: Cvita Miletić, horvát — a KJ-8/MKR 2512/1974 ezt rögzíti; - az 1979-es örökbefogadók: Milorad és Gospava Vasić, szerb nemzetiségűek; - az 1984-es örökbefogadók: Periša és Gorgina Petrović, szintén szerb nemzetiségűek. Ennek ellenére a gyámhatóság: - belső feljegyzéseiben azt állítja, hogy Lakatos Pál „vér szerinti apának adja ki magát”, és ez „kevéssé valószínű”, noha ma olyan bírósági iratok állnak rendelkezésre, amelyek egyértelműen igazolják az apaságot; - feljogosítja magát arra, hogy gyakorlatilag megsemmisítse az elismert apaságot és az apai — magyar — származást, egy szociális munkás „értékelésére” támaszkodva, nem a jogra és a tényekre; - gyorsítottan végrehajtja a gyermek teljes örökbefogadását egy szerb nemzetiségű házaspárnál, és úgy változtatja meg a nevet és az anyakönyvi bejegyzést, hogy az örökbefogadók biológiai szülőknek látszanak. A gyakorlatban az újvidéki CSR úgy viselkedik, mintha identitásommal tulajdonként rendelkezhetne: - megváltoztatja a nevemet és a vezetéknevemet; - áthúzza az apai származást — Lakatos, magyar — és az anyait — Miletić, horvát; - adminisztratív módon teljesen új identitásba csomagol át, az örökbefogadók identitásához — szerb — igazítva; - mindezt akkor teszi, amikor gyermekként már kialakult bennem annak tudata, hogy Palika vagyok, Lakatos Pál fia. Az ilyen eljárás nem tekinthető „semleges szociális védelemnek”, hanem erőszakos adminisztratív asszimiláció — elszerbesítés —: más származású gyermek rendszerszerű átvezetése a többségi identitásba, az anyakönyvi és családi nyomok eltörlésével. Külön hangsúlyozom, hogy ez a jogsértés nem zárult le 1979-ben. Hanem: