2026. március 18-i fellebbezés: semmisség, megválaszolatlan bizonyítékok és a második örökbefogadás

A forrás a 2026. március 18-i fellebbezés. A keltezett zárórész alapozza meg az idővonaleseményt; a példányon bírósági érkeztető bélyegző nem látható.

hogyan választja meg az állam mai intézményein keresztül a múlt vitatott aktusainak következményeihez való viszonyulását. Ebben az értelemben a megtámadott ítélet nemcsak eredménye miatt jelentős, hanem azért az üzenetért is, amelyet az állam arra vonatkozó készségéről vagy annak hiányáról küld, hogy jogilag felülvizsgálja és orvosolja azokat az aktusokat, amelyek egy kisebbségi származású gyermek eredeti identitásának adminisztratív megszakításához, majd e megszakítás következményeinek fenntartásához vezettek. ### IX. INDÍTVÁNY A fenti okok mindegyikére tekintettel indítványozom, hogy az Újvidéki Fellebbviteli Bíróság: **elsődlegesen** változtassa meg a megtámadott ítéletet, és teljes egészében adjon helyt a kereseti kérelemnek; **másodlagosan** helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és utalja vissza az ügyet az elsőfokú bírósághoz új tárgyalásra és döntésre, elrendelve, hogy a megismételt eljárásban: - teljesen tisztázzák a gyámhatóság 1979. június 21. előtti hatáskörének kérdését; - tisztázzák az O.196/79. hagyatéki eljárás, a Gž 11/80. fellebbezési eljárás és a teljes örökbefogadási eljárás kapcsolatát; - pontosan és konkrétan alkalmazzák Vajdaság SZAT 1976. évi örökbefogadási törvényének 30., 40. és 41. cikkét; - tisztázzák az 1984-es második örökbefogadás jogi jelentőségét; - a gyámhatóság dokumentációját kritikusan, ne csupán formálisan értékeljék; - újra döntsenek a perköltségekről. **1. melléklet:** Az Újvidéki Alapfokú Bíróság P2.1435/24. számú ügyben a fellebbező Milan Petrovićnak címzett bírósági küldeménye teljes borítékának fénymásolata / nyomtatott képe, a látható 21120 Újvidék posta megjelölésével, az RS740292178RS vonalkódazonosítóval és a 2026. március 12-i postabélyegzővel, a bírósági küldemény feladási napjának és e fellebbezés határidőben történő benyújtásának bizonyítására. Kragujevacban, 2026. március 18-án Fellebbező, Milan Petrović ___________________________________

A fellebbezés megnevezi a 2026. január 12-i beadványt, összefoglalva a hagyaték, a gyermek státusza, Vera követési lapja, a második örökbefogadás és az 1984-es kedvezőtlen pszichológiai vélemény kapcsolatát. A teljes, 75 oldalas forrásból ellenőrizhető a válasz hiányára vonatkozó kifogás.

Az ítélet e kérdések egyikére sem ad valódi indokokat. Ehelyett a bíróság általános formulákat használ arról, hogy a gyámhatóság „az előzetes eljárásban megállapította” a feltételeket, és hogy a bíróság „kétséget kizáró módon” megállapította a jogszerűséget. Ezek nem ítéleti indokok, hanem puszta deklarációk. Különösen jelentős, hogy az elsőfokú bíróság a megtámadott ítélet indokolásába beemelte azt a tényt, hogy a felperest 1984-ben egy másik örökbefogadó házaspár újra örökbe fogadta, ám ezt a tényt jogilag nem magyarázta meg. Ezzel az elsőfokú bíróság olyan tényt emelt be saját indokolásába, amely megingatja saját következtetését az 1979. évi teljes örökbefogadás jogszerű és tartós létrehozásáról, majd ezt a tényt minden jogi elemzés nélkül hagyta. Az ilyen indokolás belsőleg ellentmondásos, és nem teszi lehetővé a megtámadott ítélet helyességének megfelelő felülvizsgálatát. #### 2. A bíróság nem válaszolt a felperes beadványokban előadott döntő állításaira Az eljárás során a 2025. június 30-i, a 2025. október 27-i és a 2026. január 12-i beadványaimban, valamint a 2025. október 15-i tárgyaláson tett vallomásomban pontosan, többszörösen és dokumentáltan felvetettem a jogvita döntő pontjait. A 2025. június 30-i beadványban különösen a hatáskör megszerzésének módját, a hagyatéki eljárás és az örökbefogadás közötti kapcsolatot, valamint azt a kérdést vetettem fel, hogy a teljes örökbefogadást azelőtt hajtották végre, hogy a szervnek világos jogalapja lett volna az ilyen eljárásra. A 2025. október 27-i beadványban részletesen megjelöltem, mely iratokat és aktusokat kell a bíróságnak beszereznie, miért relevánsak, és milyen jogi csomópontokat tisztáznak, különösen a P-1642/76. válóperes irattal, az O.196/79. hagyatéki irattal, a hatáskör, az anya, az apaság, az 1984. évi második örökbefogadás és az identitás kérdésével kapcsolatban. A 2026. január 12-i beadványban összekapcsoltam a hagyatéki eljárást, a gyermek jogállását, a gyámhatóság kérdését, a követési lapot, Vera Radovanović szerepét, az 1984. évi második örökbefogadást, a Petrović házaspárra vonatkozó kedvezőtlen pszichológusi véleményt és a jogellenes eljárás folytonosságát. Az ítéletből nem látszik, hogy e beadványok bármelyikére érdemben válaszolt volna mint az érvelés tartópillérét alkotó egészre. Nem tárja fel logikájukat, nem vitatja meg kulcspontjaikat, és nem cáfolja meg alapvető állításaikat, hanem megkerüli és formálisan elfedi őket. Ezzel megsértette azt a jogomat, hogy a bíróság ténylegesen döntsön az általam előadott állításokról, és ne pusztán formálisan vegye tudomásul őket. Az ítéletből az sem látszik, miért utasították el döntő állításaimat és mellékleteimet; csupán az látszik, hogy az alperes állításait és dokumentációját elfogadták. #### 3. Az ítélet nem mutatja a felperes által korábban már az ügyiratba helyezett mellékletek és bizonyítékok tényleges értékelését A beadványok állításain túl a döntő tények és az azokat alátámasztó bizonyítékok korábbi beadványaim és maga a keresetlevél mellékletei révén már fizikailag bekerültek az ügyiratba. Ez különösen az O.196/79. hagyatéki irat részeire, a Gž 11/80. fellebbezési eljárás részeire, a P-1642/76. válóperes iratra, az anyakönyvi kivonatokra és más mellékletekre vonatkozik, amelyekre kifejezetten hivatkoztam, és amelyeket konkrétan döntő jelentőségűként jelöltem meg a gyámhatóság hatáskörének, az apaság, az anya és a hozzájárulás kérdésének, valamint a hagyatéki eljárás és az örökbefogadás közötti kapcsolatnak a tisztázásához.

A bíróság határidőben benyújtott, az ítélet egészét támadó fellebbezést rögzít. A kapcsolt fellebbezés kelte 2026. március 18.; konkrét kifogásokat tartalmaz a törvényi feltételekről, a második örökbefogadásról, a bizonyítékokról és az elsőfokú költségekről. Kérelme elkülönül az itt meghozott döntéstől.

A felperes ezen ítélet ellen határidőben fellebbezést nyújtott be, azt teljes egészében, valamennyi törvényben meghatározott okból megtámadva.

A felülvizsgálat a 2026. március 18-i fellebbezésre épül, és azt kérdezi, megválaszolták-e döntő érveit a polgári perrendtartás 396. cikk (1) szerint. A két jogorvoslat külön irat és dátum marad.

- megtagadta annak jogi meghatározását, hogy a konkrét eset a ZUSAPV 30. cikkének (1) vagy (4) bekezdése alá tartozik-e; - a 30. cikk törvényi feltételeit azzal a formulával helyettesítette, hogy azok „mindenképpen teljesültek”; - figyelmen kívül hagyta a törvényileg szükséges hat hónapos időszak és az anya felkutatását célzó konkrét intézkedések hiányát; - elfogadta az ismert és élő anya hozzájárulásának az eseti gyám hozzájárulásával való helyettesítését anélkül, hogy e helyettesítés alapját tisztázta volna; - teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy a ZUSAPV 42. cikke a teljes örökbefogadás rendszerében nem utal az 5. cikk alkalmazására; - megtagadta annak jogi értékelését, hogy a felperest 1984-ben egy másik házaspár ismét örökbe fogadta; - teljesen figyelmen kívül hagyta a Vera Radovanović személyében fennálló érdekellentétet; - elfogadta a ténybelileg valótlan állítást, hogy Lakatos Pál nem ismerte el apaságát; - Lakatos Pál apai nyomát és az O.196/79. hagyatéki ügyet arra a formális állításra redukálta, hogy az apaságot bíróság nem állapította meg; - figyelmen kívül hagyta, hogy a teljes örökbefogadási eljárással párhuzamosan létezett a felperes Milivoj Miletićként fennálló, aktív bírósági és öröklési nyoma a Lakatos Pál halála utáni hagyatéki eljárásban; - figyelmen kívül hagyta a teljes örökbefogadási jegyzőkönyv tartalmának közvetlen ütközését a ZUSAPV 34. cikkével; - elmulasztotta a ZUSAPV 35., 37., 38. és 40. cikke objektív funkciójának és értelmének értékelését a konkrét esetben. Ezzel a Fellebbviteli Bíróság elmulasztotta a vitatott teljes örökbefogadás törvényességének tényleges és érdemi bírósági ellenőrzését. Ellenőrzés helyett az 1979-es gyámhatósági eljárás eredményét hitelesítette bíróságilag, ugyanúgy, ahogyan az elsőfokú bíróság tette. ### 3. LÉNYEGES ELJÁRÁSI SZABÁLYSÉRTÉS #### 1. A másodfokú bíróság nem értékelte ténylegesen a lényeges fellebbezési érveket A ZPP 396. cikkének (1) bekezdése arra kötelezi a másodfokú bíróságot, hogy döntése indokolásában értékelje a lényeges fellebbezési érveket, és ismertesse a hivatalból figyelembe vett okokat. Az indokolt bírósági döntéshez való jog az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 6. cikke szerinti tisztességes eljáráshoz való jog szerves része. A konkrét ügyben a Fellebbviteli Bíróság ezt a kötelezettséget nem teljesítette. A felperes 2026. március 18-i fellebbezésében kifejezetten és részletesen rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság nem adott törvényen alapuló választ a következő kérdésekre: - a konkrét eset a ZUSAPV 30. cikkének (1) vagy (4) bekezdése alá tartozik-e;

A fellebbezés a 2025. október 27-i beadványt a hatáskörre, apaságra, hozzájárulásra, hagyatékra és második örökbefogadásra vonatkozó iratok korábbi részletes kérelmeként jelöli meg. A hivatkozás e beadványt nyitja meg, nem tünteti fel érveit először a fellebbezésben előadottként.

Az ítélet e kérdések egyikére sem ad valódi indokokat. Ehelyett a bíróság általános formulákat használ arról, hogy a gyámhatóság „az előzetes eljárásban megállapította” a feltételeket, és hogy a bíróság „kétséget kizáró módon” megállapította a jogszerűséget. Ezek nem ítéleti indokok, hanem puszta deklarációk. Különösen jelentős, hogy az elsőfokú bíróság a megtámadott ítélet indokolásába beemelte azt a tényt, hogy a felperest 1984-ben egy másik örökbefogadó házaspár újra örökbe fogadta, ám ezt a tényt jogilag nem magyarázta meg. Ezzel az elsőfokú bíróság olyan tényt emelt be saját indokolásába, amely megingatja saját következtetését az 1979. évi teljes örökbefogadás jogszerű és tartós létrehozásáról, majd ezt a tényt minden jogi elemzés nélkül hagyta. Az ilyen indokolás belsőleg ellentmondásos, és nem teszi lehetővé a megtámadott ítélet helyességének megfelelő felülvizsgálatát. #### 2. A bíróság nem válaszolt a felperes beadványokban előadott döntő állításaira Az eljárás során a 2025. június 30-i, a 2025. október 27-i és a 2026. január 12-i beadványaimban, valamint a 2025. október 15-i tárgyaláson tett vallomásomban pontosan, többszörösen és dokumentáltan felvetettem a jogvita döntő pontjait. A 2025. június 30-i beadványban különösen a hatáskör megszerzésének módját, a hagyatéki eljárás és az örökbefogadás közötti kapcsolatot, valamint azt a kérdést vetettem fel, hogy a teljes örökbefogadást azelőtt hajtották végre, hogy a szervnek világos jogalapja lett volna az ilyen eljárásra. A 2025. október 27-i beadványban részletesen megjelöltem, mely iratokat és aktusokat kell a bíróságnak beszereznie, miért relevánsak, és milyen jogi csomópontokat tisztáznak, különösen a P-1642/76. válóperes irattal, az O.196/79. hagyatéki irattal, a hatáskör, az anya, az apaság, az 1984. évi második örökbefogadás és az identitás kérdésével kapcsolatban. A 2026. január 12-i beadványban összekapcsoltam a hagyatéki eljárást, a gyermek jogállását, a gyámhatóság kérdését, a követési lapot, Vera Radovanović szerepét, az 1984. évi második örökbefogadást, a Petrović házaspárra vonatkozó kedvezőtlen pszichológusi véleményt és a jogellenes eljárás folytonosságát. Az ítéletből nem látszik, hogy e beadványok bármelyikére érdemben válaszolt volna mint az érvelés tartópillérét alkotó egészre. Nem tárja fel logikájukat, nem vitatja meg kulcspontjaikat, és nem cáfolja meg alapvető állításaikat, hanem megkerüli és formálisan elfedi őket. Ezzel megsértette azt a jogomat, hogy a bíróság ténylegesen döntsön az általam előadott állításokról, és ne pusztán formálisan vegye tudomásul őket. Az ítéletből az sem látszik, miért utasították el döntő állításaimat és mellékleteimet; csupán az látszik, hogy az alperes állításait és dokumentációját elfogadták. #### 3. Az ítélet nem mutatja a felperes által korábban már az ügyiratba helyezett mellékletek és bizonyítékok tényleges értékelését A beadványok állításain túl a döntő tények és az azokat alátámasztó bizonyítékok korábbi beadványaim és maga a keresetlevél mellékletei révén már fizikailag bekerültek az ügyiratba. Ez különösen az O.196/79. hagyatéki irat részeire, a Gž 11/80. fellebbezési eljárás részeire, a P-1642/76. válóperes iratra, az anyakönyvi kivonatokra és más mellékletekre vonatkozik, amelyekre kifejezetten hivatkoztam, és amelyeket konkrétan döntő jelentőségűként jelöltem meg a gyámhatóság hatáskörének, az apaság, az anya és a hozzájárulás kérdésének, valamint a hagyatéki eljárás és az örökbefogadás közötti kapcsolatnak a tisztázásához.

A szerző a hatásköri és hagyatéki–örökbefogadási érveit kifejezetten a 2025. június 30-i beadványig vezeti vissza. A kapcsolat megőrzi az ítéletet megelőző írásbeli kifogások időrendjét.

Az ítélet e kérdések egyikére sem ad valódi indokokat. Ehelyett a bíróság általános formulákat használ arról, hogy a gyámhatóság „az előzetes eljárásban megállapította” a feltételeket, és hogy a bíróság „kétséget kizáró módon” megállapította a jogszerűséget. Ezek nem ítéleti indokok, hanem puszta deklarációk. Különösen jelentős, hogy az elsőfokú bíróság a megtámadott ítélet indokolásába beemelte azt a tényt, hogy a felperest 1984-ben egy másik örökbefogadó házaspár újra örökbe fogadta, ám ezt a tényt jogilag nem magyarázta meg. Ezzel az elsőfokú bíróság olyan tényt emelt be saját indokolásába, amely megingatja saját következtetését az 1979. évi teljes örökbefogadás jogszerű és tartós létrehozásáról, majd ezt a tényt minden jogi elemzés nélkül hagyta. Az ilyen indokolás belsőleg ellentmondásos, és nem teszi lehetővé a megtámadott ítélet helyességének megfelelő felülvizsgálatát. #### 2. A bíróság nem válaszolt a felperes beadványokban előadott döntő állításaira Az eljárás során a 2025. június 30-i, a 2025. október 27-i és a 2026. január 12-i beadványaimban, valamint a 2025. október 15-i tárgyaláson tett vallomásomban pontosan, többszörösen és dokumentáltan felvetettem a jogvita döntő pontjait. A 2025. június 30-i beadványban különösen a hatáskör megszerzésének módját, a hagyatéki eljárás és az örökbefogadás közötti kapcsolatot, valamint azt a kérdést vetettem fel, hogy a teljes örökbefogadást azelőtt hajtották végre, hogy a szervnek világos jogalapja lett volna az ilyen eljárásra. A 2025. október 27-i beadványban részletesen megjelöltem, mely iratokat és aktusokat kell a bíróságnak beszereznie, miért relevánsak, és milyen jogi csomópontokat tisztáznak, különösen a P-1642/76. válóperes irattal, az O.196/79. hagyatéki irattal, a hatáskör, az anya, az apaság, az 1984. évi második örökbefogadás és az identitás kérdésével kapcsolatban. A 2026. január 12-i beadványban összekapcsoltam a hagyatéki eljárást, a gyermek jogállását, a gyámhatóság kérdését, a követési lapot, Vera Radovanović szerepét, az 1984. évi második örökbefogadást, a Petrović házaspárra vonatkozó kedvezőtlen pszichológusi véleményt és a jogellenes eljárás folytonosságát. Az ítéletből nem látszik, hogy e beadványok bármelyikére érdemben válaszolt volna mint az érvelés tartópillérét alkotó egészre. Nem tárja fel logikájukat, nem vitatja meg kulcspontjaikat, és nem cáfolja meg alapvető állításaikat, hanem megkerüli és formálisan elfedi őket. Ezzel megsértette azt a jogomat, hogy a bíróság ténylegesen döntsön az általam előadott állításokról, és ne pusztán formálisan vegye tudomásul őket. Az ítéletből az sem látszik, miért utasították el döntő állításaimat és mellékleteimet; csupán az látszik, hogy az alperes állításait és dokumentációját elfogadták. #### 3. Az ítélet nem mutatja a felperes által korábban már az ügyiratba helyezett mellékletek és bizonyítékok tényleges értékelését A beadványok állításain túl a döntő tények és az azokat alátámasztó bizonyítékok korábbi beadványaim és maga a keresetlevél mellékletei révén már fizikailag bekerültek az ügyiratba. Ez különösen az O.196/79. hagyatéki irat részeire, a Gž 11/80. fellebbezési eljárás részeire, a P-1642/76. válóperes iratra, az anyakönyvi kivonatokra és más mellékletekre vonatkozik, amelyekre kifejezetten hivatkoztam, és amelyeket konkrétan döntő jelentőségűként jelöltem meg a gyámhatóság hatáskörének, az apaság, az anya és a hozzájárulás kérdésének, valamint a hagyatéki eljárás és az örökbefogadás közötti kapcsolatnak a tisztázásához.

A fellebbezés felsorolja a szerző szerint a 2025. október 15-i meghallgatáson előadott kérdéseket. A jegyzőkönyv és az aznap átvett írásbeli nyilatkozat összevethető a későbbi bírói összefoglalóval és bizonyítékértékeléssel.

A megtámadott ítéletből nem látszik, hogy a bíróság ténylegesen és kritikusan értékelte volna ezeket a mellékleteket. Ellenkezőleg: az indokolásból az következik, hogy a bíróság a döntés alapjaként ténylegesen, tartalmuk szerint figyelembe vett dokumentumok elsősorban az alperes belső aktusai és az örökbefogadási eljárás dokumentációja voltak, míg a felperes döntő mellékleteit vagy elhallgatja, vagy az ügyiratban való puszta formális jelenlétükre redukálja, tényleges bizonyító értékük vizsgálata nélkül. Az ítélet így hiányos és szelektív maradt a bizonyítékok értékelésében, mert nem mutatja meg, miért és hogyan utasítja el vagy szorítja háttérbe a bíróság a felperes döntő mellékleteit, amelyek már az ügyiratban szerepeltek, és közvetlenül érintik a vitatott örökbefogadás jogszerűségét. Különösen módszertani tévedés, hogy a bíróság a dokumentáció hitelességét és hivatalos eredetét gyakorlatilag tartalmának valóságával azonosította. Ez nem tényleges bizonyítékértékelés, hanem annak a szervnek a jogszerűségére vonatkozó előfeltevés, amelynek eljárása éppen e jogvita tárgya. #### 4. A bíróság nem válaszolt a felperes 2025. október 15-i vallomásában előadott döntő állításaira A 2025. október 15-i tárgyaláson részletesen előadtam: - hogy nem tudom, milyen alapon került a CSR hatáskörébe a személyemmel kapcsolatos döntéshozatal; - hogy a bíróság 1979. július 20-án jogaim hagyatéki eljárásban való védelmére kérte gyám kijelölését, nem pedig örökbefogadás céljából; - hogy Vera Radovanović eseti gyám is volt, és az örökbefogadási eljárásban részt vevő személy is; - hogy a teljes örökbefogadási eljárást felgyorsítva, közvetlenül ötödik születésnapom előtt hajtották végre; - hogy a szakértői jelentések egymásnak ellentmondanak; - hogy később, 1984-ben második örökbefogadásra került sor. Az ítélet nem vizsgálta meg ténylegesen ezeket az állításokat, hanem összelapította őket azzal az általános formulával, hogy vallomásomat csak azokban a részekben fogadta el, amelyek „összhangban vannak azokkal a bizonyítékokkal, amelyeknek a bíróság hitelt adott”. #### 5. Az ítélet körkörös érvelésen alapul A bíróság nem gyakorolt tényleges bírói ellenőrzést a vitatott eljárás jogszerűsége felett, hanem tévesen úgy kezelte az archív dokumentáció létezését és formális hitelességét, mint a teljes örökbefogadás törvényi feltételei teljesülésének elegendő bizonyítékát. A bíróság a gyámhatóság belső dokumentációját eleve hitelesnek és elegendőnek fogadta el, majd vallomásomat csak azokban a részekben fogadta el, amelyek „összhangban vannak azokkal a bizonyítékokkal, amelyeknek a bíróság hitelt adott”. Ezzel a bíróság előbb éppen annak a szervnek adott elsőbbséget, amelynek eljárása a jogvita tárgya, majd vallomásom igazságát ugyanezen dokumentációhoz mérte. Ez a megközelítés körkörös érvelés, és azt mutatja, hogy a bíróság nem a joghoz és a külső tényekhez mérte a vitatott eljárást, hanem annak a szervnek a belső dokumentációjához, amelynek eljárása a jogvita tárgya volt. #### 6. Az ítélet sablonos indokolás elemeit mutatja

A fellebbezés az apai nagyszülőknél tartózkodást rögzítő 1979. március 19-i jegyzőkönyvre és az öröklési érdekek védelmét kérő július 20-i levélre hivatkozik. Azt kérdezi, hogyan létezett ugyanazon gyermek hagyatéki identitása az örökbefogadási narratívával párhuzamosan.

Más szóval az elsőfokú bíróság formálisan idézte a 30. cikket, de nem állapította meg azokat a döntő tényeket, amelyek nélkül e cikk nem alkalmazható: sem a konkrét eset jogi szabályozási körét, sem a keresés időtartamát és menetét, sem az ismert anya hozzájárulása eseti gyámi hozzájárulással való helyettesítésének jogszerű alapját. #### 3. Lakatos Pált és az apaság nyomait nem értékelték helyesen A bíróság Lakatos Pál kérdését arra az egyszerű megállapításra redukálta, hogy az apaságot bíróság nem állapította meg. Ezzel átugrotta a lényeget. Az eljárásban felvetették és dokumentálták azokat a nyomokat, amelyek szerint: - Lakatos Pál a válóper összefüggésében elismerte a gyermeket; - a család tudott a gyermek létezéséről; - az apai családi körben éltem; - apai nagyanyámnál és nagyapámnál tartózkodtam; - a hagyatéki eljárásban megvitatták jogállásomat mint az örökhagyó házasságon kívül született fiáét; - egy időpontban még örökössé is nyilvánítottak. A bíróság nem értékelte e nyomok jelentőségét annak megítélésében, hogy az „apa ismeretlen” adminisztratív formula a tényleges tényállást tükrözte-e, vagy egy összetettebb családi és öröklési jogi valóság adminisztratív leegyszerűsítését jelentette a teljes örökbefogadás megkönnyítése érdekében. #### 4. Az O.196/79. hagyatéki eljárást nem értékelték helyesen A hagyatéki eljárás nem mellékes háttér volt, hanem az egyik központi bizonyíték. Abban megtalálható: - az 1979. március 19-i jegyzőkönyv, amely megállapítja, hogy a kiskorú Milivoj a nagyanyjánál és nagyapjánál, vagyis az örökhagyó szüleinél van; - az 1979. július 20-i levél, amely gyám kijelölését kéri jogai és érdekei hagyatéki eljárásban való védelmére; - a Gž 11/80. fellebbezési eljárás, amelyből kitűnik, hogy a magánszemély örökösök tudnak arról: a SIZ-nél teljes örökbefogadási eljárás folyt, és az örökbefogadók kijelentették, hogy nem kérik, hogy Milivoj bárki után örököljön. A bíróság nem magyarázta meg, hogyan lehetséges, hogy ugyanaz a gyermek az egyik jogi csatornában Miletić Milivojként, Lakatos Pál lehetséges örököseként jelenik meg, a másikban pedig szülői gondoskodás nélküli gyermekként, aki készen áll a teljes örökbefogadásra és identitásának egy másik családba történő átírására. Az ítélet azt sem magyarázta meg, miért nem tekintette ezt az anyagot döntő jelentőségűnek, noha közvetlenül érinti az identitást, az örökösi jogállást és a gyermekkel kapcsolatos intézményi eljárás időzítését. #### 5. Az 1984. évi második örökbefogadás jogi magyarázat nélkül maradt Az ítélet megállapítja, hogy 1984-ben a Petrović házaspár örökbe fogadott, és elrendelték, hogy az ő vezetéknevüket viseljem, de nem tisztázza, hogyan lehetséges ez egyáltalán, ha 1979-ben már jogszerűen létrejött a teljes örökbefogadás.

A fellebbezés az apa válóperében tett gyermekelismerést olyan bizonyítékként jelöli meg, amely nem redukálható az ismeretlen apa adminisztratív formulájára. A P-1642/76. irat tartalmazza a kapcsolódó nyilatkozatokat és ítéletet.

Más szóval az elsőfokú bíróság formálisan idézte a 30. cikket, de nem állapította meg azokat a döntő tényeket, amelyek nélkül e cikk nem alkalmazható: sem a konkrét eset jogi szabályozási körét, sem a keresés időtartamát és menetét, sem az ismert anya hozzájárulása eseti gyámi hozzájárulással való helyettesítésének jogszerű alapját. #### 3. Lakatos Pált és az apaság nyomait nem értékelték helyesen A bíróság Lakatos Pál kérdését arra az egyszerű megállapításra redukálta, hogy az apaságot bíróság nem állapította meg. Ezzel átugrotta a lényeget. Az eljárásban felvetették és dokumentálták azokat a nyomokat, amelyek szerint: - Lakatos Pál a válóper összefüggésében elismerte a gyermeket; - a család tudott a gyermek létezéséről; - az apai családi körben éltem; - apai nagyanyámnál és nagyapámnál tartózkodtam; - a hagyatéki eljárásban megvitatták jogállásomat mint az örökhagyó házasságon kívül született fiáét; - egy időpontban még örökössé is nyilvánítottak. A bíróság nem értékelte e nyomok jelentőségét annak megítélésében, hogy az „apa ismeretlen” adminisztratív formula a tényleges tényállást tükrözte-e, vagy egy összetettebb családi és öröklési jogi valóság adminisztratív leegyszerűsítését jelentette a teljes örökbefogadás megkönnyítése érdekében. #### 4. Az O.196/79. hagyatéki eljárást nem értékelték helyesen A hagyatéki eljárás nem mellékes háttér volt, hanem az egyik központi bizonyíték. Abban megtalálható: - az 1979. március 19-i jegyzőkönyv, amely megállapítja, hogy a kiskorú Milivoj a nagyanyjánál és nagyapjánál, vagyis az örökhagyó szüleinél van; - az 1979. július 20-i levél, amely gyám kijelölését kéri jogai és érdekei hagyatéki eljárásban való védelmére; - a Gž 11/80. fellebbezési eljárás, amelyből kitűnik, hogy a magánszemély örökösök tudnak arról: a SIZ-nél teljes örökbefogadási eljárás folyt, és az örökbefogadók kijelentették, hogy nem kérik, hogy Milivoj bárki után örököljön. A bíróság nem magyarázta meg, hogyan lehetséges, hogy ugyanaz a gyermek az egyik jogi csatornában Miletić Milivojként, Lakatos Pál lehetséges örököseként jelenik meg, a másikban pedig szülői gondoskodás nélküli gyermekként, aki készen áll a teljes örökbefogadásra és identitásának egy másik családba történő átírására. Az ítélet azt sem magyarázta meg, miért nem tekintette ezt az anyagot döntő jelentőségűnek, noha közvetlenül érinti az identitást, az örökösi jogállást és a gyermekkel kapcsolatos intézményi eljárás időzítését. #### 5. Az 1984. évi második örökbefogadás jogi magyarázat nélkül maradt Az ítélet megállapítja, hogy 1984-ben a Petrović házaspár örökbe fogadott, és elrendelték, hogy az ő vezetéknevüket viseljem, de nem tisztázza, hogyan lehetséges ez egyáltalán, ha 1979-ben már jogszerűen létrejött a teljes örökbefogadás.

A fellebbezés közvetlenül támadja az ítélet magyarázat nélküli utalását a Petrović házaspár általi 1984-es örökbefogadásra. A második örökbefogadás jegyzőkönyve és határozata a 7. és 40. cikk szerinti érvelés konkrét későbbi aktusát teszi elérhetővé.

Más szóval az elsőfokú bíróság formálisan idézte a 30. cikket, de nem állapította meg azokat a döntő tényeket, amelyek nélkül e cikk nem alkalmazható: sem a konkrét eset jogi szabályozási körét, sem a keresés időtartamát és menetét, sem az ismert anya hozzájárulása eseti gyámi hozzájárulással való helyettesítésének jogszerű alapját. #### 3. Lakatos Pált és az apaság nyomait nem értékelték helyesen A bíróság Lakatos Pál kérdését arra az egyszerű megállapításra redukálta, hogy az apaságot bíróság nem állapította meg. Ezzel átugrotta a lényeget. Az eljárásban felvetették és dokumentálták azokat a nyomokat, amelyek szerint: - Lakatos Pál a válóper összefüggésében elismerte a gyermeket; - a család tudott a gyermek létezéséről; - az apai családi körben éltem; - apai nagyanyámnál és nagyapámnál tartózkodtam; - a hagyatéki eljárásban megvitatták jogállásomat mint az örökhagyó házasságon kívül született fiáét; - egy időpontban még örökössé is nyilvánítottak. A bíróság nem értékelte e nyomok jelentőségét annak megítélésében, hogy az „apa ismeretlen” adminisztratív formula a tényleges tényállást tükrözte-e, vagy egy összetettebb családi és öröklési jogi valóság adminisztratív leegyszerűsítését jelentette a teljes örökbefogadás megkönnyítése érdekében. #### 4. Az O.196/79. hagyatéki eljárást nem értékelték helyesen A hagyatéki eljárás nem mellékes háttér volt, hanem az egyik központi bizonyíték. Abban megtalálható: - az 1979. március 19-i jegyzőkönyv, amely megállapítja, hogy a kiskorú Milivoj a nagyanyjánál és nagyapjánál, vagyis az örökhagyó szüleinél van; - az 1979. július 20-i levél, amely gyám kijelölését kéri jogai és érdekei hagyatéki eljárásban való védelmére; - a Gž 11/80. fellebbezési eljárás, amelyből kitűnik, hogy a magánszemély örökösök tudnak arról: a SIZ-nél teljes örökbefogadási eljárás folyt, és az örökbefogadók kijelentették, hogy nem kérik, hogy Milivoj bárki után örököljön. A bíróság nem magyarázta meg, hogyan lehetséges, hogy ugyanaz a gyermek az egyik jogi csatornában Miletić Milivojként, Lakatos Pál lehetséges örököseként jelenik meg, a másikban pedig szülői gondoskodás nélküli gyermekként, aki készen áll a teljes örökbefogadásra és identitásának egy másik családba történő átírására. Az ítélet azt sem magyarázta meg, miért nem tekintette ezt az anyagot döntő jelentőségűnek, noha közvetlenül érinti az identitást, az örökösi jogállást és a gyermekkel kapcsolatos intézményi eljárás időzítését. #### 5. Az 1984. évi második örökbefogadás jogi magyarázat nélkül maradt Az ítélet megállapítja, hogy 1984-ben a Petrović házaspár örökbe fogadott, és elrendelték, hogy az ő vezetéknevüket viseljem, de nem tisztázza, hogyan lehetséges ez egyáltalán, ha 1979-ben már jogszerűen létrejött a teljes örökbefogadás.

A fellebbezés Vera Radovanović esetkövetését és narratíváját vitatja, különösen a szomszédi konzultációra épülő értékítéleteket Cvitáról, az ellátott gyermekről szóló bejegyzésekkel együtt. A kapcsolat a tényleges követési lapot nyitja meg összevetésre.

A bíróságnak meg kellett volna magyaráznia, hogyan lehetséges új örökbefogadás 1984-ben, ha 1979-ben már létezett érvényes teljes örökbefogadás, amely az akkor hatályos jog szerint nem bontható fel. Mivel ezt nem tette meg, az anyagi jogot nem alkalmazta arra a döntő tényre, amely közvetlenül aláássa az első örökbefogadás jogszerűségére vonatkozó következtetést. #### 4. A jogvita téves leszűkítése pusztán családjogi keretre A bíróság tipikus családjogi jogvitaként kezelte az ügyet, noha a gyámhatósággal szembeni, történeti és mai eljárásának jogszerűségét, az identitás, a származás, az örökösi jogállás és az identitás adminisztratív megváltoztatásának következményeit érintő jogvitáról van szó. Ezzel az elsőfokú bíróság tévesen háttérbe szorította a jogvita identitásbeli dimenzióját, holott éppen ettől függ a vitatott örökbefogadás jogi jelentőségének és következményei későbbi intézményi fenntartásának helyes megértése. ### VI. A BIZONYÍTÉKOK TÉVES ÉRTÉKELÉSE Az elsőfokú bíróság nem értékelte kritikusan az archív dokumentáció tartalmát, hanem annak formális hitelességét és hivatalos eredetét gyakorlatilag tartalma valóságával és az azt készítő szerv eljárásának jogszerűségével azonosította. Különösen kritikátlanul fogadta el az éppen azon szerv által készített dokumentumokat, amelynek eljárását vitatják. Az elsőfokú bíróság azt a tényt sem értékelte kritikusan, hogy az alperes belső dokumentációja biológiai anyámról értékítéletekkel, nemi és kulturális előítéletekkel átszőtt megalázó narratívát tartalmaz; ehelyett ezt a tartalmat tényleges jogi és bizonyítási távolságtartás nélkül gyakorlatilag elfogadta. Ezzel nemcsak kritikátlanul átvette az alperes belső dokumentációját, hanem közvetve legitimáló keretet adott annak értékítéletekkel szennyezett leírásaihoz is, amelyek nem szolgálhattak a bírói következtetés semleges és megbízható alapjául. Nem értékelték helyesen az alábbiakkal kapcsolatos ellentmondásokat és problémákat: - a kapcsolatok és az esetmunka követési lapja; - Vera Radovanović szociális munkás jelentése; - a szakszolgálatok sablonos és egymással össze nem hangolt véleményei; - az anyáról „a szomszédokkal folytatott tanácskozásra” alapozott, komoly bizonyítási alap nélküli erkölcsi minősítések; - az a tény, hogy a CSR saját belső dokumentációja több helyen is megerősíti: a gyermek gondozott és rendezett volt, az apai rokonoknál ellátták, és felgyorsított pszichológiai felkészítésen ment keresztül az identitás megváltoztatására. Más szóval a bíróság nem vetette össze és nem mérlegelte az egymással szemben álló bizonyítékokat, hanem eleve előnyben részesítette az alperes belső dokumentációját. ### VII. A KÖLTSÉGEKRŐL HOZOTT DÖNTÉS Megtámadom azt a döntést is, hogy mindegyik fél maga viselje költségeit.

A fellebbezés kifejezetten a sablonos és egymással össze nem egyeztetett szakvéleményeket támadja. Az 1979. júniusi értékelési irat a Vasić házaspárról szóló három jelentést tartalmazza; különálló a későbbi Petrović-vizsgálattól.

A bíróságnak meg kellett volna magyaráznia, hogyan lehetséges új örökbefogadás 1984-ben, ha 1979-ben már létezett érvényes teljes örökbefogadás, amely az akkor hatályos jog szerint nem bontható fel. Mivel ezt nem tette meg, az anyagi jogot nem alkalmazta arra a döntő tényre, amely közvetlenül aláássa az első örökbefogadás jogszerűségére vonatkozó következtetést. #### 4. A jogvita téves leszűkítése pusztán családjogi keretre A bíróság tipikus családjogi jogvitaként kezelte az ügyet, noha a gyámhatósággal szembeni, történeti és mai eljárásának jogszerűségét, az identitás, a származás, az örökösi jogállás és az identitás adminisztratív megváltoztatásának következményeit érintő jogvitáról van szó. Ezzel az elsőfokú bíróság tévesen háttérbe szorította a jogvita identitásbeli dimenzióját, holott éppen ettől függ a vitatott örökbefogadás jogi jelentőségének és következményei későbbi intézményi fenntartásának helyes megértése. ### VI. A BIZONYÍTÉKOK TÉVES ÉRTÉKELÉSE Az elsőfokú bíróság nem értékelte kritikusan az archív dokumentáció tartalmát, hanem annak formális hitelességét és hivatalos eredetét gyakorlatilag tartalma valóságával és az azt készítő szerv eljárásának jogszerűségével azonosította. Különösen kritikátlanul fogadta el az éppen azon szerv által készített dokumentumokat, amelynek eljárását vitatják. Az elsőfokú bíróság azt a tényt sem értékelte kritikusan, hogy az alperes belső dokumentációja biológiai anyámról értékítéletekkel, nemi és kulturális előítéletekkel átszőtt megalázó narratívát tartalmaz; ehelyett ezt a tartalmat tényleges jogi és bizonyítási távolságtartás nélkül gyakorlatilag elfogadta. Ezzel nemcsak kritikátlanul átvette az alperes belső dokumentációját, hanem közvetve legitimáló keretet adott annak értékítéletekkel szennyezett leírásaihoz is, amelyek nem szolgálhattak a bírói következtetés semleges és megbízható alapjául. Nem értékelték helyesen az alábbiakkal kapcsolatos ellentmondásokat és problémákat: - a kapcsolatok és az esetmunka követési lapja; - Vera Radovanović szociális munkás jelentése; - a szakszolgálatok sablonos és egymással össze nem hangolt véleményei; - az anyáról „a szomszédokkal folytatott tanácskozásra” alapozott, komoly bizonyítási alap nélküli erkölcsi minősítések; - az a tény, hogy a CSR saját belső dokumentációja több helyen is megerősíti: a gyermek gondozott és rendezett volt, az apai rokonoknál ellátták, és felgyorsított pszichológiai felkészítésen ment keresztül az identitás megváltoztatására. Más szóval a bíróság nem vetette össze és nem mérlegelte az egymással szemben álló bizonyítékokat, hanem eleve előnyben részesítette az alperes belső dokumentációját. ### VII. A KÖLTSÉGEKRŐL HOZOTT DÖNTÉS Megtámadom azt a döntést is, hogy mindegyik fél maga viselje költségeit.

A borítékon 2026. március 12-i bélyegző van. A későbbi fellebbezés március 13-i átvételt rögzít, és ezt az ítéletet vitatja. A kézbesítési dátum az ítélet tizenöt napos fellebbezési tájékoztatásával együtt olvasandó; a bélyegző önmagában nem kitöltött kézbesítési igazolás.

Látható postai bélyegző: **2026. március 12.** Mellette kézzel írt „23” látható; az alsó részen egy másik kézírásos töredék nem olvasható megbízhatóan. Ezekhez a kézírásos jelekhez nem rendelünk szerepet vagy átvételi dátumot.

A hozzájárulási és semmisségi érvek az 1979. június 21-i eredeti teljes örökbefogadási jegyzőkönyvre és határozatra vonatkoznak. A fellebbezés a feltételek tényleges megállapítását kéri vizsgálni, az aktus létezésének és érvényességének azonosítása helyett.

A bíróság nem magyarázza meg, hogyan egyeztethető ez össze Vajdaság SZAT örökbefogadási törvényének 40. cikkével, amely szerint a teljes örökbefogadás felbontása nem megengedett, sem ugyanezen törvény 7. cikkével, sem magának a teljes örökbefogadás jogintézményének logikájával. #### 6. Vera Radovanović érdekellentétét nem értékelték helyesen Az iratokból az következik, hogy Vera Radovanović egyidejűleg: - felépítette az anyáról mint erkölcsileg alkalmatlan személyről szóló narratívát; - relativizálta Lakatos Pál apaságát; - vezette a követési lapot és az esetjelentést; - konkrét örökbefogadókat ajánlott éppen számomra; - eseti gyámnak nevezték ki az örökbefogadáshoz való hozzájárulás megadása érdekében; - hozzájárult a teljes örökbefogadáshoz; - majd 1984-ben az új örökbefogadási ciklusban is részt vett. A bíróság ezt nem vizsgálta problémaként, csupán az eseti gyám formális létezését állapította meg. ### V. AZ ANYAGI JOG TÉVES ALKALMAZÁSA #### 1. Vajdaság SZAT örökbefogadási törvénye 30. cikkének téves alkalmazása Az elsőfokú bíróság formálisan idézte a 30. cikket, de nem alkalmazta konkrétan a megállapított tényekre. A bíróság nem tisztázta, hogy az esetet e cikk (1) vagy (4) bekezdése alá sorolja-e. Ha az esetet az (1) bekezdés alá sorolja, a bíróságnak meg kellett volna állapítania, hogy a szülők ismeretlenek voltak-e, vagy hogy elhagyták-e a gyermeket, továbbá hogy a hat hónapos határidő lejárta után sem állapították-e meg a szülők tartózkodási helyét. Ha az esetet a (4) bekezdés alá sorolja, a bíróságnak tisztáznia kellett volna, ki volt ismeretlen vagy nem élő, ki volt a másik szülő, és hol található e másik szülő előzetes hozzájárulása, illetve milyen jogalapon helyettesítették azt jogszerűen. Ezek közül semmi nem történt meg. #### 2. Vajdaság SZAT örökbefogadási törvénye 41. cikkének téves alkalmazása A bíróság a 41. cikket arra a deklarációra redukálta, hogy nem állnak fenn semmisségi okok, ám ténylegesen nem ellenőrizte, teljesültek-e a 30. és 31. cikk konkrét feltételei. Ezzel ténylegesen a gyámhatóságra bízta, hogy egyszerre legyen a vitatott aktus létrehozója és saját jogszerűségének mércéje, elfogadva, hogy ez a szerv azt már „megállapította”. #### 3. A 40. cikk és a 7. cikk logikájának figyelmen kívül hagyása Az 1984-es második örökbefogadás jogi magyarázat nélküli megemlítésével a bíróság figyelmen kívül hagyta az akkor hatályos törvény logikáját.

A januári beadvány ismertetésekor a fellebbezés kifejezetten említi a Petrović házaspár kedvezőtlen pszichológiai vizsgálatát. A kapcsolódó irat ezt az 1984-es véleményt tartalmazza; nem a Vasić házaspárról szóló három 1979. júniusi jelentés egyike.

Az ítélet e kérdések egyikére sem ad valódi indokokat. Ehelyett a bíróság általános formulákat használ arról, hogy a gyámhatóság „az előzetes eljárásban megállapította” a feltételeket, és hogy a bíróság „kétséget kizáró módon” megállapította a jogszerűséget. Ezek nem ítéleti indokok, hanem puszta deklarációk. Különösen jelentős, hogy az elsőfokú bíróság a megtámadott ítélet indokolásába beemelte azt a tényt, hogy a felperest 1984-ben egy másik örökbefogadó házaspár újra örökbe fogadta, ám ezt a tényt jogilag nem magyarázta meg. Ezzel az elsőfokú bíróság olyan tényt emelt be saját indokolásába, amely megingatja saját következtetését az 1979. évi teljes örökbefogadás jogszerű és tartós létrehozásáról, majd ezt a tényt minden jogi elemzés nélkül hagyta. Az ilyen indokolás belsőleg ellentmondásos, és nem teszi lehetővé a megtámadott ítélet helyességének megfelelő felülvizsgálatát. #### 2. A bíróság nem válaszolt a felperes beadványokban előadott döntő állításaira Az eljárás során a 2025. június 30-i, a 2025. október 27-i és a 2026. január 12-i beadványaimban, valamint a 2025. október 15-i tárgyaláson tett vallomásomban pontosan, többszörösen és dokumentáltan felvetettem a jogvita döntő pontjait. A 2025. június 30-i beadványban különösen a hatáskör megszerzésének módját, a hagyatéki eljárás és az örökbefogadás közötti kapcsolatot, valamint azt a kérdést vetettem fel, hogy a teljes örökbefogadást azelőtt hajtották végre, hogy a szervnek világos jogalapja lett volna az ilyen eljárásra. A 2025. október 27-i beadványban részletesen megjelöltem, mely iratokat és aktusokat kell a bíróságnak beszereznie, miért relevánsak, és milyen jogi csomópontokat tisztáznak, különösen a P-1642/76. válóperes irattal, az O.196/79. hagyatéki irattal, a hatáskör, az anya, az apaság, az 1984. évi második örökbefogadás és az identitás kérdésével kapcsolatban. A 2026. január 12-i beadványban összekapcsoltam a hagyatéki eljárást, a gyermek jogállását, a gyámhatóság kérdését, a követési lapot, Vera Radovanović szerepét, az 1984. évi második örökbefogadást, a Petrović házaspárra vonatkozó kedvezőtlen pszichológusi véleményt és a jogellenes eljárás folytonosságát. Az ítéletből nem látszik, hogy e beadványok bármelyikére érdemben válaszolt volna mint az érvelés tartópillérét alkotó egészre. Nem tárja fel logikájukat, nem vitatja meg kulcspontjaikat, és nem cáfolja meg alapvető állításaikat, hanem megkerüli és formálisan elfedi őket. Ezzel megsértette azt a jogomat, hogy a bíróság ténylegesen döntsön az általam előadott állításokról, és ne pusztán formálisan vegye tudomásul őket. Az ítéletből az sem látszik, miért utasították el döntő állításaimat és mellékleteimet; csupán az látszik, hogy az alperes állításait és dokumentációját elfogadták. #### 3. Az ítélet nem mutatja a felperes által korábban már az ügyiratba helyezett mellékletek és bizonyítékok tényleges értékelését A beadványok állításain túl a döntő tények és az azokat alátámasztó bizonyítékok korábbi beadványaim és maga a keresetlevél mellékletei révén már fizikailag bekerültek az ügyiratba. Ez különösen az O.196/79. hagyatéki irat részeire, a Gž 11/80. fellebbezési eljárás részeire, a P-1642/76. válóperes iratra, az anyakönyvi kivonatokra és más mellékletekre vonatkozik, amelyekre kifejezetten hivatkoztam, és amelyeket konkrétan döntő jelentőségűként jelöltem meg a gyámhatóság hatáskörének, az apaság, az anya és a hozzájárulás kérdésének, valamint a hagyatéki eljárás és az örökbefogadás közötti kapcsolatnak a tisztázásához.

A fellebbezés a Gž 11/80. ügyre és a magánörökösöknek az örökbefogadási információkhoz, valamint az örökbefogadók öröklésre vonatkozó nyilatkozatához való hozzáférésére hivatkozik. A kapcsolat ezt az állítást az örökösi státuszból való kizárás másodfokú és későbbi hagyatéki irataihoz köti.

Más szóval az elsőfokú bíróság formálisan idézte a 30. cikket, de nem állapította meg azokat a döntő tényeket, amelyek nélkül e cikk nem alkalmazható: sem a konkrét eset jogi szabályozási körét, sem a keresés időtartamát és menetét, sem az ismert anya hozzájárulása eseti gyámi hozzájárulással való helyettesítésének jogszerű alapját. #### 3. Lakatos Pált és az apaság nyomait nem értékelték helyesen A bíróság Lakatos Pál kérdését arra az egyszerű megállapításra redukálta, hogy az apaságot bíróság nem állapította meg. Ezzel átugrotta a lényeget. Az eljárásban felvetették és dokumentálták azokat a nyomokat, amelyek szerint: - Lakatos Pál a válóper összefüggésében elismerte a gyermeket; - a család tudott a gyermek létezéséről; - az apai családi körben éltem; - apai nagyanyámnál és nagyapámnál tartózkodtam; - a hagyatéki eljárásban megvitatták jogállásomat mint az örökhagyó házasságon kívül született fiáét; - egy időpontban még örökössé is nyilvánítottak. A bíróság nem értékelte e nyomok jelentőségét annak megítélésében, hogy az „apa ismeretlen” adminisztratív formula a tényleges tényállást tükrözte-e, vagy egy összetettebb családi és öröklési jogi valóság adminisztratív leegyszerűsítését jelentette a teljes örökbefogadás megkönnyítése érdekében. #### 4. Az O.196/79. hagyatéki eljárást nem értékelték helyesen A hagyatéki eljárás nem mellékes háttér volt, hanem az egyik központi bizonyíték. Abban megtalálható: - az 1979. március 19-i jegyzőkönyv, amely megállapítja, hogy a kiskorú Milivoj a nagyanyjánál és nagyapjánál, vagyis az örökhagyó szüleinél van; - az 1979. július 20-i levél, amely gyám kijelölését kéri jogai és érdekei hagyatéki eljárásban való védelmére; - a Gž 11/80. fellebbezési eljárás, amelyből kitűnik, hogy a magánszemély örökösök tudnak arról: a SIZ-nél teljes örökbefogadási eljárás folyt, és az örökbefogadók kijelentették, hogy nem kérik, hogy Milivoj bárki után örököljön. A bíróság nem magyarázta meg, hogyan lehetséges, hogy ugyanaz a gyermek az egyik jogi csatornában Miletić Milivojként, Lakatos Pál lehetséges örököseként jelenik meg, a másikban pedig szülői gondoskodás nélküli gyermekként, aki készen áll a teljes örökbefogadásra és identitásának egy másik családba történő átírására. Az ítélet azt sem magyarázta meg, miért nem tekintette ezt az anyagot döntő jelentőségűnek, noha közvetlenül érinti az identitást, az örökösi jogállást és a gyermekkel kapcsolatos intézményi eljárás időzítését. #### 5. Az 1984. évi második örökbefogadás jogi magyarázat nélkül maradt Az ítélet megállapítja, hogy 1984-ben a Petrović házaspár örökbe fogadott, és elrendelték, hogy az ő vezetéknevüket viseljem, de nem tisztázza, hogyan lehetséges ez egyáltalán, ha 1979-ben már jogszerűen létrejött a teljes örökbefogadás.