Főtárgyalási jegyzőkönyv P2.1435/24 — 2025. október 15.

A rendelkezésre bocsátott négy szkennelt oldal teljes fordítása. A tárgyalást az Újvidéki Alapfokú Bíróság előtt tartották 10:30-tól 11:35-ig. A felperesi vallomás megőrzi a felperes beszámolóját, következtetéseit és bizonytalan emlékeit, elkülönítve a tanács eljárási végzéseitől. A nyomtatvány általános szövegét teljes egészében közöljük.

A forrás 1. oldala — Megjelenés és a tárgyalás megnyitása

P2.1435/24

FŐTÁRGYALÁSI JEGYZŐKÖNYV

Készült 2025. október 15-én az Újvidéki Alapfokú Bíróság előtt.

A tanács elnöke: BOJANA VUJIĆ.

A tanács tagjai — ülnökök: Vesna Rončević; Radmila Radulović Belić.

Jegyzőkönyvvezető: TATJANA NIKOLIĆ.

Felperes: PETROVIĆ MILAN. Alperes: ÚJVIDÉKI SZOCIÁLIS MUNKA KÖZPONT.

A jogvita tárgya: [a rovat nincs kitöltve].

Kezdés: 10:30. A tárgyalás nem nyilvános.

A tanács elnöke megnyitja a főtárgyalást, ismerteti a tárgyalás tárgyát, és megállapítja, hogy megjelentek:

A felperes részéről: személyesen.

Az alperes részéről: Čolak Branislav meghatalmazott, a szociális központ jogi diplomával rendelkező jogásza, akinek meghatalmazását az ügyirathoz benyújtják.

A többi idézett személy közül nem jelentek meg: [a rovat nincs kitöltve].

A nyomtatvány általános nyomtatott útmutatása

*) Kisértékű követelések iránti eljárásban a jegyzőkönyvnek a 118. cikk (1) bekezdésében felsorolt adatokon kívül tartalmaznia kell:

1. A felekre vonatkozó fontosabb nyilatkozatokat, különösen azokat, amelyekkel a kereseti követelést egészben vagy részben elismerik, a kereseti követelésről vagy a fellebbezésről lemondanak, illetve a keresetet megváltoztatják vagy visszavonják;
2. A lefolytatott bizonyítás lényeges tartalmát;
3. Azokat a határozatokat, amelyek ellen fellebbezésnek van helye, és amelyeket a főtárgyaláson kihirdettek;
4. Azt, hogy a felek jelen voltak-e az ítélet kihirdetésekor, és ha jelen voltak, tájékoztatták-e őket a fellebbezés feltételeiről.

A polgári perrendtartás és a bírósági gyakorlat szerinti szükséges adatok rögzítésére a jegyzőkönyv következő üres oldalai szolgálnak; ha ezek nem elegendők, külön lapokat kell mellékletként csatolni.

A forrás 2. oldala — Az eljárás megismétlése és a felperes meghallgatása

A tanács összetételének változására tekintettel a tanács a következő

VÉGZÉST hozza:

Az eljárást az ügyirat felolvasásával megismétlik. Az ügyiratot felolvassák. Megállapítják, hogy a felolvasottak ellen nincs észrevétel.

A felperes kijelenti, hogy fenntartja a keresetet és az előterjesztett kereseti követelést. Indítványozza, hogy a bíróság a mai tárgyaláson hallgassa meg.

Az alperes meghatalmazottja kijelenti, hogy az eddig előadott valamennyi okból ellenzi a keresetet és a kereseti követelést. Egyetért azzal, hogy a mai tárgyaláson meghallgassák a felperest.

A tanács a következő

VÉGZÉST hozza:

Elrendeli a bizonyítás lefolytatását a felperes meghallgatásával.

A bíróság előtt megjelenik PETROVIĆ MILAN, kragujevaci lakos, 51 éves, géplakatos, átalányadózó egyéni vállalkozó („Milan Petrović PR HeritEon”). Szabályszerűen figyelmeztetik az igazmondás kötelezettségére, majd kijelenti:

„1974. június 28-án születtem Újvidéken, anyám Miletić Cvita. Anyám, Cvita és a már elhunyt Lakatos Pál házasságon kívüli kapcsolatából születtem. A születési anyakönyvi kivonatban a nevem Milivoj Miletić [a forrásban: ‘Миливој’], anyám vezetéknevét jegyezték be. Már elhunyt apám, Pál nevét születésemkor nem jegyezték be. Ő a biológiai apám, mert anyám, aki idénymunkát végzett nála, és ő házasságon kívüli kapcsolatban éltek. Valójában mindenki tudta, hogy anyám, Cvita és ő házasságon kívüli kapcsolatban élnek, és én a házasságon kívül született fia vagyok.

„Amikor megszülettem, egy detelinárai tanyán éltem. Ez a tanya Pál tulajdona volt, akiről állítom, hogy az apám. Az elhunyt Pállal, akiről állítom, hogy az apám, egészen az 1978. november 7-én Bácsszőlősön bekövetkezett haláláig éltem. Nem tudnám megmondani, meddig élt velünk elhunyt anyám, Cvita, aki 1997. június 15-én halt meg Melenciben. Erről homályos emlékeim vannak. Gyermekkoromban többször láttam, utána soha többé.

„Már elhunyt apám, Pál halála után a szülei, az elhunyt Lakatos István és nagyanyám gondoskodtak rólam. Nagyanyám nevére nem emlékszem, mivel ő nagyapám második felesége volt. Apámnak, Lakatos Pálnak Veronikával kötött házasságából — akinek hivatalos neve, azt hiszem, Vera Terézia volt — négy gyermeke született: Tibor, aki már elhunyt, tizennyolc hónaposan megfulladt; Rózsa, aki még él, és 1955-ben született; Irén nevű lánya, aki 1957-ben született, szintén él és Budapesten lakik; valamint István nevű fia, akit Pistának hívnak, 1962-ben született, és Rózsa gyámsága alatt áll, nem tudom, miért.

„Az elhunyt Veronika és az elhunyt Pál válóperének bírósági irataiból látható, hogy féltestvérem, Rózsa tudta, hogy a féltestvérük vagyok, és erről nyilatkozatot tett a válóper irataiban. Már elmondtam, hogy apám, Pál 1978. november 7-én Bácsszőlősön elhunyt, és utána hagyatéki eljárás folyt. Ebben Rózsa nővéremet Helena Uzelac képviselte. Mindenki meglepetésére Helena Uzelac a hagyatéki eljárásban azt mondta, hogy az elhunyt gyermekei — Rózsa, Irén és István — mellett van még egy gyermek, mégpedig én, Milivoj Miletić [a forrásban: ‘Миливој’], de a gyermeknél nem jegyezték be az apa nevét, noha az elhunyt örökhagyó, Lakatos Pál elismerte őt a

A forrás 3. oldala — Hagyaték, örökbefogadás, gyermekkor és nevelőszülők

„feleségével, Veronikával folytatott válóperben tett nyilatkozataival. Miután Helena Uzelac ügyvéd ezt kijelentette, az örökösök visszavonták a meghatalmazását, és másik ügyvédet, Jovan Pervazt fogadták fel. Az 1979. november 26-án meghozott hagyatékátadó végzés az elhunyt Pál örököseiként a lányát, Rózsát, a lányát, Irént, a fiát, Istvánt és engem jelölt meg. A végzés ellen fellebbeztek; a fellebbezési eljárásban hatályon kívül helyezték, és a megismételt hagyatéki eljárásban már csak az örökhagyó lányait, Rózsát és Irént, valamint fiát, Istvánt jelölték meg örökösként.

„Ezután nem tudom, milyen alapon kerültem az Újvidéki Szociális Munka Központ hatáskörébe. Kértem a központot, hogy adja át nekem ezt a dokumentációt, de nem adták át — hogyan kerültem a hatáskörükbe. Az Újvidéki Szociális Munka Központ 1979. június 20-án Vera Radovanović szociális munkást nevezte ki a gyámomnak [a forrás kifejezése: ‘prigodnog staraoca’]. Ugyanazon év június 20-án ugyanez a szociális munkás, Vera Radovanović részt vett a teljes örökbefogadásom eljárásában, amit összeférhetetlenségnek tartok, mert úgy vélem, hogy gyámomként [a forrásban: ‘prigodni staralac’] nem vehetett volna részt ebben az eljárásban.

„Állítom, hogy a szociális központ által lefolytatott teljes örökbefogadási eljárás nagyon gyors volt. Erre nincsenek bizonyítékaim, de úgy gondolom, azért folytatták le gyorsan, hogy még ne töltsem be az ötödik életévemet, mert annak betöltése után az akkor hatályos előírások szerint már nem lehetett volna teljes örökbefogadást létesíteni. Külön hangsúlyoznám, hogy az elhunyt apám, Pál utáni hagyatéki eljárást folytató bíróság 1979. július 20-án arra utasította az Újvidéki Szociális Munka Központot, hogy védje az érdekeimet a hagyatéki eljárásban, nem pedig arra, hogy örökbefogadásra adjon.

„Az Újvidéki Szociális Munka Központ 1979. június 21-én meghozta a teljes örökbefogadásról szóló határozatot, megkerülve az örökbefogadott gyermek és az örökbefogadók összeszoktatásának szokásos eljárásait. Teljes örökbefogadóként Vasić Miloradot és feleségét, Vasić Gospavát tüntették fel. Elemeztem a pszichológus, a szociális munkás és a pedagógus jelentéseit; ezek ellentmondanak egymásnak, például eltérően adják meg az örökbefogadók iskolázottságát. A pszichológus például megállapította, hogy az örökbefogadó anya írástudatlan. Pontosabban: az eljárás kilenc napja alatt egyáltalán nem vizsgálták, hogy Gospava és Milorad alkalmasak-e arra, hogy a teljes örökbefogadóim legyenek. Teljesen diszfunkcionálisak voltak. A férfi kilenc évvel fiatalabb volt Gospavánál, ereje teljében, és hűtlen volt hozzá; az életem velük erőszakkal telt.

„1979. június 21-től éltem velük addig, amíg Milorad megszökött a házuk melletti közvetlen szomszédasszonnyal — azt hiszem, ez 1981 végén volt —, és én csak Gospavával maradtam. Ettől kezdve pszichés problémák jeleit mutatta, és vele éltem az 1983 áprilisában bekövetkezett haláláig. Halála után a testvére vett magához; még abban sem vagyok biztos, hogy a vér szerinti testvére volt-e, Darinka Sinaji. Körülbelül két hónapig éltem vele, majd Milorad magához vett. Vele 1983. augusztus 31-ig éltem, amikor bevitt az Újvidéki Szociális Munka Központba, amely ezután az ürögi Tutlić nevelőcsaládhoz helyezett. Ott 1983. december 1-ig voltam, és a legnehezebb munkákat végeztem.

„Onnan ugyanennek a szociális munkásnak, Vera Radovanovićnak a közvetítésével egy másik nevelőcsaládhoz, Jelena Molnarhoz kerültem, ahol kilenc hónapot töltöttem. Elmondhatom, hogy Jelena csodálatos volt. Később újra elment hozzá Vera Radovanović szociális munkás, és elmondta Jelenának, hogy folyamatban van az örökbefogadásom, és semmiképpen sem szabad elmondanom, hogy Milorad és Gospava már teljesen örökbe fogadott.

„Örökbe fogadott — részleges örökbefogadásról volt szó — a kragujevaci Periša és Gorgina Petrović [a név így szerepel a nyomtatott szövegben]. Velük éltem 1984-től, amikor meghozták a nem teljes örökbefogadásról szóló határozatot, egészen a halálukig. Külön hangsúlyoznám, hogy az örökbefogadási eljárásban azt mondták nekik: Gospava és Milorad Vasić a biológiai szüleim. Felhívnám a figyelmet arra, hogy biológiai anyám, Cvita horvát, az elhunyt apám, Pál pedig magyar, és Periša megkérdezte

A forrás 4. oldala — A vallomás befejezése és az eljárási végzés

„az örökbefogadás létesítésekor, hogy milyen nemzetiségű vagyok, mire Vera Radovanović szociális munkás azt válaszolta neki: ‘szerb’. Úgy vélem, az Újvidéki Szociális Munka Központ törvénytelenül folytatta le a teljes örökbefogadásom egész eljárását, és ezért kérem annak érvénytelenítését. A mai tárgyaláson a bíróság és az ellenérdekű fél részére benyújtom a 2025. október 15-i részletes írásbeli nyilatkozatomat is, amelyben mindent részletesen leírtam. Ennyit kívántam elmondani.”

Megállapítják, hogy a felperes 2025. október 15-i dátummal ellátott írásbeli nyilatkozatát az ügyirathoz csatolják, és egy példányt közvetlenül átadnak az alperes meghatalmazottjának.

Az alperes meghatalmazottjának nincs kérdése és nincs észrevétele.

A felperes kéri a bíróságot, hogy halassza el a mai tárgyalást, mert kimerült, az előző éjszaka írta a ma benyújtott nyilatkozatot, és adjon neki tizenöt napot arra, hogy írásban nyilatkozzon, vannak-e további bizonyítási indítványai.

A felperes meghatalmazottja [a forrásban ez a kifejezés szerepel] kijelenti, hogy egyetért a tárgyalás elhalasztásával a felperes által előadott okok alapján. Egyetért azzal is, hogy a felperes tizenöt napot kapjon írásbeli nyilatkozatra arról, vannak-e bizonyítási indítványai. Kijelenti, hogy az alperesnek nincs további bizonyítási indítványa, és a csatolt írásbeli dokumentáció megtekintésén kívül minden rendelkezésükre álló bizonyítékot benyújtottak a bíróságnak.

Megállapítják, hogy a felperes és az alperes meghatalmazottja közösen egyeztetett a következő tárgyalás időpontjáról: november 26., 10:30.

A tanács a következő

VÉGZÉST hozza:

A felperes és az alperes meghatalmazottjának egybehangzó indítványára a tárgyalást elhalasztják, és a következő tárgyalást kitűzik:

2025. november 26-án 10:30-ra.

A jelen lévő felperes és az alperes meghatalmazottja ezt tudomásul veszi, ezért írásbeli idézést nem küldenek nekik.

A felperes megkapja a kért tizenöt napot a végzés közlésétől számítva, hogy írásban nyilatkozzon a további bizonyítási indítványairól.

Befejezve: 11:35.

Jegyzőkönyvvezető — Felek — A tanács elnöke.

Szerkesztői megjegyzés — A rendelkezésre bocsátott jegyzőkönyv szövege

A kisértékű követelésekről szóló nyomtatott útmutatás általános nyomtatványszöveg, nem az ügy ilyen besorolásáról szóló határozat. Megőriztük a forrásban szereplő 1979. november 26-i és 1979. június 20-i dátumot, a ‘prigodni’ kifejezést, a ‘Gorgina’ nevet, valamint a negyedik oldalon szereplő ‘a felperes meghatalmazottja’ megjelölést. A megjelenési rovat szerint a felperes személyesen, Čolak pedig az alperes meghatalmazottjaként jelent meg. A korábbi dokumentumokkal való összevetés külön megjegyzésekben történik; a vallomást nem írtuk át e különbségek eltüntetésére.

A szerző utólagos beszámolója — a bírósági jegyzőkönyvtől elkülönítve

A szerző beszámolója szerint a Bojana Vujić által vezetett tárgyaláson körülbelül egy órán át küzdött azért, hogy szavait ne torzítsák el a jegyzőkönyv diktálásakor. Nem biztos abban, mennyire sikerült megőriznie őket. Kimerülten írásbeli folytatást kért, amit a bírónő elfogadott. Közli, hogy írásbeli nyilatkozatot is készített, amelyet a bírónő az általa várt figyelem nélkül csatolt az iratokhoz.

A szerző úgy élte meg, hogy a bírónő az írásbeli folytatás elfogadásakor úgy vélte, „elvégezte a munkáját”. Ez a találkozásról alkotott benyomása, nem a bírónő szándékáról szóló dokumentált kijelentés. Beszámolója a bírósági jegyzőkönyv mellett marad, amely igazolja az írásbeli nyilatkozat átvételét és a további bizonyítási indítványokra adott határidőt.