Végzés a hatásköri összeütközésről — Újvidéki Alapfokú Bíróság, P2.470/2024, 2024. április 29.

A végzés három lefényképezett oldalának teljes magyar fordítása. A felperes ügyvédjének magánjellegű azonosító adata [kitakarva] jelöléssel szerepel. Bojana Vujić bíró neve nyilvános bírói tisztségének adataként megmarad. A bíróság megállapítja saját hatáskörének hiányát, és elrendeli az iratok megküldését a Fellebbviteli Bíróságnak a hatásköri összeütközés eldöntésére; az érvénytelenítési kereset megalapozottságáról nem határoz.

A nyilvános, kitakart háromoldalas forrás-PDF

Forrásoldal 1 — Teljes fordítás

Szerb Köztársaság
ÚJVIDÉKI ALAPFOKÚ BÍRÓSÁG
P2.470/2024
2024. április 29.
Újvidék

Az Újvidéki Alapfokú Bíróság Bojana Vujić bíró útján, a kragujevaci PETROVIĆ MILAN felperes — lakcíme: Kraljevačkog bataljona utca 110., képviselője [kitakarva], újvidéki ügyvéd — és az ÚJVIDÉK VÁROSI SZOCIÁLIS MUNKAKÖZPONT alperes — székhelye: Újvidék, Zmaj Ognjena Vuka utca 13–17. — között a teljes örökbefogadás érvénytelenítése iránt folyó jogi ügyben 2024. április 29-én meghozta a következő

VÉGZÉST

Az Újvidéki Alapfokú Bíróság MEGÁLLAPÍTJA, hogy az e jogi ügyben való eljárásra nincs hatásköre.

Az iratokat meg kell küldeni az Újvidéki Fellebbviteli Bíróságnak a hatásköri összeütközés eldöntésére.

Indokolás

2024. február 22-én a felperes meghatalmazott képviselője útján keresetet nyújtott be az Újvidéki Felsőbírósághoz az alperes ellen a teljes örökbefogadás érvénytelenítése iránt.

2024. február 26-án az Újvidéki Felsőbíróság meghozta a P.98/2024 számú végzést, amelyben megállapította, hogy nincs hatásköre az e jogi ügyben való további eljárásra, és az ügy iratait további eljárás céljából áttette az Újvidéki Alapfokú Bírósághoz mint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz.

Forrásoldal 2 — Teljes fordítás

2024. március 13-án a felperes meghatalmazott képviselője útján beadványt küldött az Újvidéki Felsőbíróságnak. Ebben azt kérte, hogy a Felsőbíróság hozzon határozatot a 2024. február 26-i P.98/2024 számú végzésének a jogorvoslati tájékoztatásra vonatkozó része kijavításáról, oly módon, hogy állapítsa meg: a végzés ellen nincs helye fellebbezésnek, és az ügy iratait tegye át az Újvidéki Alapfokú Bírósághoz, a felperes meghatalmazott képviselőjének pedig kézbesítse a 2024. február 26-i P.98/2024 számú végzést kijavító végzés hiteles másolatát.

2024. április 1-jén a felperes meghatalmazott képviselője útján beadványt nyújtott be az Újvidéki Alapfokú Bírósághoz. Ebben előadta, hogy eljárási kifogást emel az Újvidéki Alapfokú Bíróság hatáskörének hiánya miatt. Előadta, hogy az Újvidéki Felsőbíróság a hatáskörének hiányát megállapító, 2024. február 26-i P.98/2024 számú végzésében tévesen tájékoztatta a felperest arról, hogy a végzés átvételétől számított 15 napon belül fellebbezhet az Újvidéki Fellebbviteli Bírósághoz, holott a polgári perrendtartásról szóló törvény 17. cikkének (4) bekezdése alapján ilyen fellebbezésnek nincs helye.

Előadta, hogy a felperes meghatalmazott képviselője 2024. március 13-án beadványt küldött az Újvidéki Felsőbíróságnak, kérve a hatáskör hiányáról szóló végzés kijavítását, amelyben a bíróság megállapítaná, hogy tévedés történt, és fellebbezésnek nincs helye; a Felsőbíróság azonban erre a beadványra nem válaszolt.

Ezután rámutatott arra, hogy a Felsőbíróság téves dátumot jelölt meg a végzés jogerőre emelkedésének napjaként. Előadása szerint a Felsőbíróság a végzés meghozatalának napja, 2024. február 26. helyett 2024. március 20-át állapította meg a jogerőre emelkedés napjaként, vagyis a fellebbezési határidő leteltét követő napot, noha ez a határidő el sem kezdődhetett, mert a törvény szerint a fellebbezés nem megengedett.

Előadta továbbá, hogy a bíróságok szervezetéről szóló törvény nem az egyetlen olyan törvény, amely rendelkezik a bíróságok hatásköréről bizonyos jogi ügyek elbírálására; hogy a jelen jogi ügyben olyan jogvitáról van szó, amelynek elbírálására a Felsőbíróság hatáskörét külön törvény, Vajdaság Szocialista Autonóm Tartomány örökbefogadási törvénye, nem pedig a bíróságok szervezetéről szóló törvény írja elő.

Azt indítványozta, hogy a bíróság a kifogásnak mint megalapozottnak adjon helyt, és az ügyet terjessze az Újvidéki Fellebbviteli Bíróság elé a hatásköri összeütközés eldöntésére. Amennyiben pedig a bíróság a kifejtettek és az érvek ellenére elutasítja a kifogást, ne folytassa az ügy érdemi tárgyalását addig, amíg a kifogást elutasító végzést — amelynek hiteles másolatát a megkeresett bíróság kézbesíti a felperes meghatalmazott képviselőjének — a másodfokú bíróság tanácsa külön fellebbezés alapján felül nem vizsgálja.

A bíróságok szervezetéről szóló törvény 24. cikkének (2) bekezdése előírja, hogy az alapfokú bíróság első fokon jár el a polgári jogvitákban, ha az adott polgári jogvitában más bíróság nem rendelkezik hatáskörrel, továbbá végrehajtási és nemperes eljárásokat folytat, kivéve, ha törvény másként rendelkezik.

A családjogi törvény 358. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az e törvény alkalmazásának kezdete előtt létrejött örökbefogadásra az alkalmazás kezdőnapjáig hatályban volt rendelkezéseket kell alkalmazni.

Vajdaság Szocialista Autonóm Tartomány örökbefogadási törvényének 28. cikkének (1) bekezdése (Vajdaság SzAT Hivatalos Lapja, 24/76. szám) előírja, hogy az örökbefogadás érvénytelenítéséről a kerületi bíróság dönt.

A hivatkozott törvényi rendelkezésekre, valamint arra tekintettel, hogy a konkrét ügyben a teljes örökbefogadás létrehozását és kihirdetését az Újvidéki Szociális Védelmi Önigazgatási Érdekközösség határozata tartalmazta,

Forrásoldal 3 — Teljes fordítás

amelynek száma UP.03-507/79, kelte 1979. június 21., és amelyet Újvidéken hoztak, a bíróság az e végzés rendelkező részében foglalt határozatot hozta meg.

JOGORVOSLATI TÁJÉKOZTATÁS

E végzés ellen nincs helye fellebbezésnek.

Bíró
Bojana Vujić, saját kezűleg
ZTO

[Bírósági bélyegző és a bíró aláírása.]

Szerkesztői megjegyzés a forrásról

Az első oldalon, a szöveg fölé ragasztott külön cetlin a 021/4876-398 telefonszám és a Fellebbviteli Bíróság kezelőirodáját megjelölő feljegyzés szerepel. A cetli nem része a nyomtatott végzésnek, és nem nevez meg átvételi időpontot vagy más eljárási eseményt. A március 13-i és április 1-jei beadványok ismertetését a bíróság e végzésben szereplő ismertetéseként közöljük. A hatásköri összeütközés eldöntése különbözik az érvénytelenítési kereset érdemi elbírálásától.

A szerző megjegyzése — miért kezdtem 2024 novemberében önmagamat képviselni

Ez a saját tapasztalataimról szóló utólagos beszámolóm és értékelésem. A megjegyzés nem része a 2024. április 29-i végzésnek, és nem a bíróság megállapítása. Az ügyvédnő kilétét egyelőre nem hozom nyilvánosságra.

Az eljárás e szakaszában engem képviselő ügyvédnő a harmadik ügyvéd volt, akihez fordultam. Tapasztalataim szerint az első nem tett semmit, a második pedig teljesen félreértette az ügy lényegét: öröklési pert indított a lánytestvéreim ellen, amelytől elálltam. A harmadik ügyvéddel sem sikerült elérnem, hogy a velem történteket a maguk teljes jelentőségében mutassuk be.

Ragaszkodtam ahhoz, hogy kifejezetten szó essen az erőszakos asszimilációról. Emlékeim szerint erre azt válaszolta: „A szerbek nem tesznek ilyet.” Megítélésem szerint a saját „hazafias indítékai” vezérelték, nem pedig a velem mint ügyfelével szembeni szakmai kötelezettségei. Azt is állítom, hogy ő maga mondta fel a képviseletet, miközben úgy tüntette fel, mintha én vontam volna vissza a meghatalmazását. A képviselet megszűnésével kapcsolatos üzeneteket és iratokat később, külön kívánom bemutatni.

2024 novemberétől önmagamat képviseltem. Ez nem dacból hozott döntés volt. Három ügyvéd után nem láttam más lehetőséget arra, hogy az ügyet a saját értelmezésem szerint mutassam be, és megpróbáljak valódi előrelépést elérni. Anyagilag sem bírtam tovább azt az eljárást, amelyet körben járásként éltem meg, miközben nekem kellett összegyűjtenem és összekapcsolnom azokat a bizonyítékokat, amelyeket álláspontom szerint magának az államnak kellett volna feltárnia.

Nem tudhattam biztosan, mi állt az egyes eljárási lépések mögött. Számomra az események sora intézményi időhúzásnak tűnt. Ezt az akkori tapasztalatomként és gyanúmként írom le, nem pedig valamennyi résztvevő szándékára vonatkozó, dokumentumokkal megállapított tényként.